Az elmúlt hónapokban minden fórumon többször szó esett az élelmiszeripar által várt pályázatokról, amelyet nagyon vár az ágazat. Mennyiben más ez, mint a korábbi pályázati körök? Mihez mérhető az összeg jelentősége, és mennyiben lesz más a lebonyolítása?

Korábban 468 milliárd forint volt élelmiszeriparra, de 2021-től 2027-ig hozzávetőlegesen 750 milliárd forintot kap, illetve kaphat ez az ágazat. Ez egyébként egy nominálisan és reálértékben is bőven növekvő szám, tehát nem csak az inflációval növekedett a támogatás eszköze.

Ami még rendkívül fontos, hogy minden kérdés, ami az élelmiszeriparhoz kapcsolódik, egy kézben van. 2021 előtt több olyan támogatást kapott az élelmiszeripar, ami más beruházásösztönző programokból érkezett. Akkor az a döntés született, hogy minden, ami élelmiszeripar, az az Agrárminisztérium tudtával és bizonyos szinten a tárcán keresztül kerül támogatásra.

Ez azért fontos, mert így nem lehet egy-egy céget kedvezőbb helyzetbe hozni, normális versenyhelyzetet lehet kialakítani bizonyos alágazatokban. Azt gondolom, hogy az ágazatokat kell támogatni, és nem egy-egy céget. Ki kell választani azokat az ágazatokat, amiket egészen lentről indulva végig támogatunk.

Az élelmiszeripar elválaszthatatlan az alapanyag-termeléstől, a kiváló minőségű magyar alapanyagokra tud épülni.

Ezért is fontos kiemelni, hogy az előttünk álló években mintegy 1500 milliárd forintot fordítunk a KAP Stratégiai Tervünkben a gazdaságfejlesztési célú intézkedésekre, beleértve például az állattartó telepek és a kertészeti üzemek fejlesztését.

Ezzel az összeggel kapcsolatban azt is meg kell jegyezni, hogy 80 százalékos támogatást tett hozzá a kormány, ami szintén egy óriási lehetőség a magyar mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak.

Igaz, hogy most egy nehezebb banki környezetben vagyunk, egy magasabb kamattal terhelt időszakban jelennek meg ezek a támogatások. Amikor a tervezet elindult, akkor még nem tudtuk, hogy a mostani kamat lesz. Ennek annyira nem örülünk, de nekünk kell megtalálni azt a lehetőséget, hogy milyen kamattámogatásokat, vagy más megoldásokat tudjunk még biztosítani a pályázóknak.

Többször is szó esett az elmúlt hónapokban egy készülő kamattámogatási konstrukcióról is, amely a tervek szerint 10 százalékos mértékű lenne, és bizonyára sokat javítana a cégek pályázati lehetőségein. Ezügyben van már döntés?

Igen, ez már többször megjelent a nyilvánosságban. Még nincs végleges döntés az ügyben, de az tény, hogy a kormányzat egy 10 százalékos kamattámogatásban gondolkodik, amelynek a kialakítása folyamatban van. Ennek során a bankokkal, az érintett cégekkel kell tárgyalni, hogy hogyan és miként tudjuk ezt a kamattámogatást biztosítani számukra.

Nem akarom túlságosan a monetáris politika irányába elvinni a beszélgetést, de mit várhatunk a kamatok alakulásától a következő időszakban? Látható, hogy a jegybank hónapról hónapra vág, de az amerikai folyamatokból az következik, hogy ez a kamatcsökkentés az év közepétől jelentősen lassulhat.

A monetáris politika a kormányzat részéről Nagy Márton miniszter úr szakterülete, ebbe én nem is nagyon szeretnék jobban belefolyni. Az kérdés persze, hogy szerencsés-e, hogy most indulnak a pályázatok, vagy jó lett volna előbb.

Természetesen mindig az a legjobb az ágazat számára, amikor van folyamatban lévő pályázat. Én is úgy látom újságolvasóként, hogy a kamat folyamatosan csökken, egy jó irányba tartunk.

Azt ugyanakkor látni kell, még ha nem is szeretnénk a nagypolitika irányába elmenni, hogy a szomszédban háború van, ahogy a Közel-Keleten is. Forrong a levegő több helyen, ez pedig jelentősen kihat a magyar gazdaságra is. Fontos látni, hogy a kamatok alakulása attól is függ, hogy milyen irányba indulnak el ezek a háborúk. Ha minél előbb béke lenne mindkét konfliktusban, az megnyugtató helyzetet teremtene a gazdasági várakozásokban is, amely szerintem hamar a kamatok csökkenésében is érezhető lenne. Most nem ez látszik, egyelőre elhúzódó háborúra kell számítanunk.

Hova, milyen területekre mehetnek a pályázati források? Mi lesz várhatóan a támogatandó szegmens az élelmiszeriparon belül?

Én azt szeretném, hogy termékpályákra menjen, ezeket kell támogatnunk. Ez lehet tejipar, húsipar, feldolgozóipar, konzervipar. Az a célunk, hogy termékpályánként legyenek olyan húzó cégek Magyarországon az agráriumban, akik képesek a magyar élelmiszeripart mind a hazai, mind a nemzetközi piacon naggyá tenni.

Emögött fontos az is, hogy legyenek kis és közepes vállalkozások, akik akár egy-egy megyét, egy-egy térséget képesek ellátni a saját termékeikkel, mert azt látjuk, hogy például Ausztriában is rendkívül jól működik ez a védjegyrendszerekkel támogatott szisztéma.

Fontos, hogy Magyarországon is elérjük azt, hogy a vásárlók megkeressék azt, ami magyar termék, de ehhez az is kell, hogy jó minőségű terméket állítsunk elő. Ha ez nagy mennyiségben sikerül, akkor talán eljutunk oda, hogy nem lesz mindig a szomszéd kertje zöldebb, nem lesz Bécs mindig jobb, mint Budapest.

A korábbi uniós ciklusokban jellemző volt, hogy nagyvállalatokat nem lehetett igazán támogatni, kicsit a középszer felé haladt a magyar élelmiszeripar, innen kell kitörni most. Itt pedig a lengyel mintát vettük példaként, akik a nemzeti bajnokok programjához hasonlóan kiválasztottak olyan cégeket, akik képesek a lengyel élelmiszeripart húzni.

Sajnos azt kell mondanom, hogy megelőzött minket a hátrányból induló lengyel élelmiszeripar, de ez a verseny nem ledolgozhatatlan, és ezzel a 750 milliárd forinttal ezzel szerintem behozhatjuk a lemaradást.

Vagyis most kicsik és nagyok egyaránt részesülhetnek a forrásokból? Nincs preferencia a cégméret tekintetében?

Így igaz, kisebb és nagyobb cégek egyaránt jó esélyekkel számíthatnak a támogatásra. Emellett szeretnénk azt, hogy a nagyok egy külön pályázati rendszerben induljanak el. Ők is ugyanúgy végigmennek a pályázati rendszeren, de azt szeretnénk elkerülni, hogy például a Pick versenyezzen egy kis kolbászgyárral, az Alföldi Tej mérkőzzön meg egy helyi tejüzemmel.

Olyan pályázati rendszer kell, amiben mindenki megtalálja a számára szükséges lehetőséget. Úgy látom, hogy sokszor az a legnehezebb, hogy a közepesből a nagy kategóriába, vagy a kicsiből a közepesbe át tudjanak lépni a cégek. A hatékony méretváltás mindig egy nagyon nehéz folyamat. Nekünk ezt kell elősegíteni, az a célunk, hogy a közepesek tudjanak naggyá válni, a kicsik pedig közepessé növekedjenek. Mögöttük pedig legyenek kisebb cégek, akik képesek a feladataikat átvenni.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a nemzeti bajnokok azért is nemzeti bajnokok, mert tőlük elvárjuk azt, hogy magyar alapanyagokkal, valamint a kis és közepes magyar vállalkozásokkal dolgozzanak.

Ha mi támogatást adunk, akkor igenis legyen elvárás az, hogy egy ilyen cég nem külföldi alapanyagot tesz a termékébe, nem külföldi partnerekkel, hanem amennyiben van rá lehetőség, akkor a magyar kis és középvállalkozásokkal dolgozik. Az a célunk, hogy minél inkább valósítsák meg a vertikális integrációt, azaz egészen a kezdetektől a végéig itt készüljön el a termék. Ehhez a minőséget is javítani kell és hatékonyságot is erősíteni, Ennek érdekében ezeknél a pályázatoknál rendkívül fontos lesz az, hogy digitalizáció, modernizáció felé haladjunk.

Az utóbbi egy-két év ugyanakkor megviselte az élelmiszeripai cégeket, akik talán úgy érzik, hogy egy nehéz időszak után, némileg megfáradtan kellene belevágniuk valami nagyívű beruházásba, önerőt kellene felmutatniuk azt követően, hogy az elmúlt évek sokuknak kedvezőtlenül alakultak. A közelmúltban a húsiparból merültek fel olyan aggodalmak, hogy sokan emiatt nem is tudnak majd élni a lehetőséggel.

Ezen a téren valóban vannak nehézségek. A szakmai szervezetek, így a Hússzövetség ilyenkor mindig figyelmeztet a problémákra, és sok mindenben igazuk is van. Én ugyan jobban szeretem, ha ezeket zárt ajtók mögött megbeszéljük, mint amikor sajtón keresztül üzengetünk egymásnak, de ebben jó irányba is haladunk, meg tudjuk beszélni ezeket a dolgokat.

Azt gondolom, hogy most ez a pályázati rendszer adott, erre van lehetőség. Aki szeretne pályázni, és tud pályázni, az tegye meg. Aki nem tud pályázni, az sajnos szépen lassan versenyhátrányba fog kerülni azokkal szemben, akik tudnak élni a lehetőséggel. Úgyhogy, ha nehéz is bizonyos esetekben ilyen támogatásokért elindulni, nekünk meg kell keresni azokat a lehetőségeket, hogy ösztönözzük őket erre. A magyar kormányzat nem tud helyettük pályázatot benyújtani.

De értem a kérdést, hogy nehézségek vannak, és van, akinek nehezebb pályázni. Ezen változtatni viszont szerintem már olyan szintű piaci beavatkozás lenne, ami nem állami feladat.

Milyen beruházások, milyen jellegű fejlesztések lehetnek a befutók végül? Mire kellene mennie a pénznek?

A legfontosabb területeknek a digitalizációt, a gépsorok fejlesztését, az energetikai beruházásokat látom. Energiahatékony, digitálisan fejlett, hatékony élelmiszeripari cégeket szeretnénk kialakítani. Ez nem csak piaci lehetőségeket teremt, hanem a kitettségünket is csökkenti, például akkor, ha hirtelen megdrágul az energia, amire volt példa a közelmúltban.

A mostani forrástömeget úgy kell kihasználni, hogy ebből évekig, évtizedekig lehessen fejlődni, és ebből le lehessen rakni azokat az alapokat, amellyel hosszabb távon versenyképesek leszünk.

Milyen menetrendben érkeznek majd a kiírások? Mikor számíthatnak az ágazati szereplők a pályázatok megjelenésére?

Folytatjuk a jövő magyar élelmiszertermelésének megerősítését, elindulnak ugyanis a Közös Agrárpolitika új vidékfejlesztési pályázatai, amivel történelmi léptékű forrást fordíthatunk a magyar vidék megújítása 2027-ig.

Kettő pályázati felhívásra kell számítani, ezek tervezeteit már közzé is tettük, de hamarosan megjelennek a végleges kiírások. Az egyik a kisebb léptékű fejlesztéseket fogja támogatni maximum 200 millió forint összegig, míg a másik a komplex projekteket célozza akár 5 milliárd forint támogatással.

A támogatási kérelmek benyújtásának lehetősége akár már nyár végén megnyílhat, illetőleg az a tervünk, hogy 2025-ben egy második kört is nyitunk. Már készülnek a pályázni kívánó cégek, és nem is tervezzük, hogy nagyon hosszan nyitva lennének ezek a pályázatok, inkább kiírjuk két ütemben, idén és jövőre. A tanulságokat így le lehet vonni, apró módosításokat lehet tenni.

Két körben szeretnék tehát kiírni a pályázatokat, hiszen azt látjuk a korábbi tapasztalatok alapján, hogy sokkal nagyobb hatékonysággal valósulnak meg, ha így teszünk. Levonhatjuk az elsőből a tanulságokat, másrészt nincsenek hosszan nyitva ezek a pályázatok, nem húzódik el annyira az értékelés, a cégek el tudják kezdeni a fejlesztéseiket.

Ami még fontos, hogy előleget fogunk biztosítani a pályázatnál, de kiemelném, hogy 12 hónapon belül fel kell használni az előleget leigazolva.

Fotó: Kaiser Ákos