Arató Gábor, a Manupacking Magyarország ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a műanyagipar az elmúlt 15-20 évben rengeteg kritikát kapott, de ez jó hatással volt az ágazatra. Ennek köszönhetően ugyanis sokat fejlődtek az alapanyagok, több feladatot tudnak ellátni, kevesebb anyag felhasználásával. A szakember beszélt arról is, hogy a csomagolásnak két fő feladata van: megvédi a becsomagolt terméket és megvédi a környezetet az adott terméktől, ezért fontos, hogy a csomagolások megfeleljenek az európai szabványoknak. Arató Gábor az EPR-díjak csökkentését illetően három fontos területről beszélt: az anyagfelhasználás csökkentéséről, a termékek újratervezéséről és a visszaforgatásról. Ennek kapcsán elengedhetetlen fontosságúak az auditok, az új termékek fejlesztése és a visszaforgatás erősítése.
Komoly nehézségeket okozott a DRS a hazai üdítőgyártóknak
Balog Zoltán, a Márka Üdítőgyártó ügyvezető igazgatója a kötelező visszaváltási rendszer (DRS) kapcsán elmondta, hogy a hazai gyártók teljes egészében kiálltak a rendszer mellett, ám ez az ágazat számára okozott nehézségeket, mivel ezen a téren nincs egységes uniós szabályozás. A korábbi rendszer ilyen téren kedvezőbb volt, mert ugyanolyan csomagolás mellett országonként egy cetli/matrica alkalmazásával bárhová lehetett szállítani, most azonban gyakorlatilag minden országba új terméket kell fejlesztenie a gyártóknak. A szakember beszélt arról is, hogy az is komoly gondot okoz az ágazat szereplőinek, hogy R-PET ára eltávolodott a szűz PET árától, ami palackonként akár 10 forint eltérést is jelenthet. Az sem könnyíti meg a dolgokat, hogy a gyártók csak egy-két havi árat tudnak mondani, az alapanyagárakban viszont olykor akár 10-20%-os, mert így nehéz előre tervezni.
A törvényben kötelezett ágazatoknak elsőbbségi hozzájutást kellene biztosítani a visszagyűjtött alapanyagokhoz, de már annak is örülnének, ha bármi más kedvezményt kapnának. Az azonban problémát jelent, hogy Magyarországon még nincs újrahasznosító üzem
- mondta Balog Zoltán.
Jelenleg a piaci szereplők se tudják biztosan, milyen szabályok vonatkoznak rájuk
Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség szakmai titkára elmondta, hogy a szövetség az uniós direktíva kidolgozásában nem vehetett részt, csak a véleményezésben. A szakember szerint a gond ott van, hogy 2018 óta az Európai Bizottság egy jogalkotási kényszerben szenved, és 2019-ben ugyan módosították valamennyi csomagolással kapcsolatos előírást, de a következő szabályozással nem várták meg a korábbi változtatások eredményeit. Emiatt azonban kialakult egy olyan kaotikus helyzet, hogy a piaci szereplők nem tudják, hányféle rendelet vonatkozik rájuk.
Runtág Tivadar, a MOHU MOL operatív igazgatója elmondta, hogy foglalkoznak a bottle-to-bottle újrafelhasználás megvalósulásával, de azt, hogy a gyártóknak legyen-e elsőbbségi felhasználása a visszagyűjtött anyagokból készült granulátumhoz, az a piac fogja beárazni. Az elmúlt időszakban a világ több táján is a szabályok szigorodása volt megfigyelhető, és az eddigi tapasztalatokból kiindulva azt lehet mondani, hogy a jogszabályok rákényszerítik a piaci szereplőket, hogy változtassanak a gyártási és újrafelhasználási folyamataikon. Runtág Tibor beszélt arról is, hogy az EPR-rendszer bevezetésével, bár ez elsőre nem látszik, rengeteg hulladék került begyűjtésre.
Szőke Szilvia, az LC Packaging értékesítési igazgatója szerint a vállalatnál folyamatosan nézik, hol lehet csökkenteni, optimalizálni a csomagolóanyagokat. A mezőgazdasági csomagolóanyagoknál ugyanakkor azt tapasztalták, hogy a visszagyűjtés és újrahasznosítás még nem valósult meg. A szakember elmondta, hogy kiemelt fontosságú lenne a minőségi granulátum előállítása, mert bizonyos termékeknél nem mindegy, hogy milyen alapanyagot használnak. Szőke Szilvia beszélt arról is, hogy az előrelépéshez kommunikáció és együttműködés kellene az ágazat szereplői között.
Milyen teendők vannak még?
Nagy Miklós rámutatott, hogy az EPR-rendszer egy mindenki számára bevezetett szabályozás, ami a MOHU-nak is ugyanolyan nehéz volt, mint az ágazat szereplőinek és a szakmai szervezeteknek. A gyártók érdekeltek abban, hogy folyamatosan csökkentsék a csomagolóanyagok mennyiségét, mivel az új szabályozás átlagosan 4,5-6-szoros költségterhelést jelent nekik. Éppen ezért át kellene gondolni a dolgokat. A szakember példaként említette az ökomoderáció elvét: aki minőségibb csomagolást akar, az kapjon előnyösebb szabályozást, de felvetette azt is, hogy külön kéne venni a fogyasztói, valamint a gyűjtői szállítási csomagolási kategóriákat. Arató Gábor szerint az EPR-rendszer jól betölti azt a szerepet, amire szánták: hogy csökkentsük a csomagolóanyag felhasználást.
Különbséget kellene tenni a fenntarthatóságnak, a körforgásosságnak jobban megfelelő csomagolóanyagok számára. Motiválókkal és kivételekkel pedig segíteni lehetne az embereket a fenntarthatóság felé
- jelentette ki Arató Gábor.
Runtág Tivadar rámutatott, hogy a díjakat nem a MOHU határozza meg, és ez egyébként átfolyik a koncesszoron: ha a díj egészét nem költi el, az bent marad az EPR-díjkasszában, és csökkenti a későbbi díjakat. Ha azonban valaki túlköltekezik, akkor ezt később figyelembe fogják venni. A szakember szerint az lenne a legjobb, ha mindenki, aki az EPR-rendelet hatálya alá tartozik, befizetné a díjat, ugyanis a „potyautasok” azok, akik a többség felé megdrágítják ezt a rendszert. Runtág Tivadar beszélt a díjtanácsok szerepéről is, amelyekben a gyártók és a hasznosítók is részt vesznek. Mint mondta,
meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy érdemi párbeszéd legyen a témában. A transzparencia hiánya azonban megnehezíti a kommunikációt.
Szőke Szilvia egyetértett abban, hogy a vevői oldalt motiválja, ha vissza is kap valamit. Balog Zoltán hozzátette, hogy bár a gyártók rengeteget egyeztettek a minisztériumokkal, végül ez utóbbiaknál dőlt el ez a gyártók számára magas, de az eredeti tervezetben meghatározottnál alacsonyabb EPR-díj. A szakember ugyanakkor rámutatott, hogy azok a cégek, akik külföldre is szállítanak, ott látják, hogy az itthoniaknál még ott is alacsonyabbak a díjak, ahol emeltek rajtuk.
Mi a helyzet a lebomló műanyagokkal?
Arató Gábor szerint a szállítási csomagolásban nincs nagyon jövője a lebomló műanyagoknak, mivel az itt felhasznált anyagok 100%-ban visszagyűjthetőek és újrafelhasználhatóak. Itt nincs értelme a hagyományosnál drágábban lebomló műanyagokat előállítani. Nagy Miklós is azon a véleményen volt, hogy konszenzusra kellene jutni azt illetően, hogy hol érdemes felhasználni ezeket. A szakember úgy vélte, azoknál a termékeknél lenne ezeknek helyük, ahol rövid a felhasználási idő, ellenben később - szennyezettség folytán - nem lehet őket újrahasznosítani, például az egyes élelmiszer-csomagolásoknál. Szőke Szilvia elárulta, hogy néhány éve megpróbálták bevezetni a kukoricából előállított, újrahasznosítható zsákokat, de a úgy megdrágította volna ezek árát, hogy senki nem vette volna meg őket.
Ezzel szemben a többutas csomagolásoknál akár 72%-ban lehet csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást
- mondta Szőke Szilvia.
Runtág Tivadar úgy látta, hogy nemcsak a gyártói, de a visszagyűjtői, újrafelhasználói kapacitás sincs kész arra, hogy ezeket bevezessék itthon. Ráadásul az esetleges félmegoldások később több problémát okoznak, mint amennyit megoldanak. Balog Zoltán szerint rengeteg jó megoldási kísérlet van a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, de ezek költségeit a piacokon nem lehet érvényesíteni. A szakember rámutatott, hogy az elmúlt 10 év alatt fejlődött annyit a csomagolóanyag-ipar, hogy már az egyutas megoldások is kisebb lábnyomúak, mint korábban. Arató Gábor szerint ugyanakkor előbb az anyagfelhasználást kellene csökkenteni, aztán jöhet a karbonlábnyom csökkentése is. A szakemberek abban azonban mind egyetértettek, hogy az ágazat szereplőinek, a szabályozóknak és a fogyasztóknak szüksége lenne egy közös edukációs platformra.
A Portfolio AgroFood 2024 Konferenciáról eddig megjelent cikkeink:
