Az aggasztó területi adatok ellenére bizakodásra adhat okot, hogy a magyar borok népszerűsége, versenyképessége hazánkban és külföldön is növekvő, mely a minőségi bortermelés bizonyítéka. A kecsegtető lehetőségek és a növekvő kereslet remélhetőleg újratelepítési kedvet is hoz a szőlősgazdák számára.
A jó minőségű bor előállításához elengedhetetlen az optimális évjárat és a szőlő megfelelő egészségi állapota, melynek fenntartása a vegetációs ciklus alatt nem kis feladat. A szőlő növényvédelmét egy-egy évjárat időjárási eseményei alapjaiban határozzák meg. Erre nagyon jó példaként szolgál a tavalyi év, amikor is a gombabetegségek nagymértékű felszaporodása és kártétele alakult ki az ország számos ültetvényében. Az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései alapján 2023 ősze valamint 2023/2024 téli időjárása 1901 óta a legmelegebbnek bizonyult. Országos átlagban a téli hónapok átlaghőmérséklete 4,1 fok volt, mely 3,7 fokkal haladta meg a 1991-2020-as évek átlagát. Csapadék tekintetében 2023 ősze összességében átlagosnak tekinthető azzal együtt, hogy a nedvesség eloszlását térben és időben nagyon nagy változékonyság jellemezte az ország területén.
Az idei év időjárási eseményeit nagyon nehéz pontosan megjósolni, de a Klímapolitikai Intézet elemzéseiből kiderül, hogy a nyár ismét melegebb lehet az átlagnál, többszöri és tartós hőhullámokkal tarkítva. A Földközi-tenger túlmelegedése miatt a mediterrán ciklon aktivitás elhúzódhat, mely bő csapadékot eredményezhet Közép- és Kelet-Európában, tehát hazánkban is. Ebből arra következtethetünk, hogy valószínűsíthetően 2024-ben is folytatódik az időjárási szélsőségek sorozata, mely növényvédelmi szempontból is fokozott odafigyelést, felkészülést igényel.
Ismert, hogy a betegségek adott évi fertőzési nyomásának alakulásában jelentős szerepe van a téli időjárásnak, mely befolyásolja a kórokozók telelési esélyeit. Az enyhe tél miatt az idei évre ez különösen igaz lesz. A gombabetegségek közül nézzük elsőként a peronoszpórát, mely a tavalyi évben járványos mértékű fellépésével tetemes terméskiesést és idő előtti lombhullást okozott. A peronoszpóra teleléséhez kifejezetten kedvezett a magunk mögött hagyott enyhe, átlagos csapadékellátottságú tél, amely a kezdeti fertőzésekhez jó alapot biztosít. Mindez oly módon teljesülhet, ha május, júniusban is csapadékos időjárás alakul ki. A lehullott lombon áttelelő gomba (oospóra) csírázása 10-13 fokos napi középhőmérséklet mellett kezdődik meg úgy, hogy az éjszakai hőmérséklet sem süllyed tartósan 11 fok alá. A csírázás csapadék jelenlétében következik be, amely az első (primer) fertőzés esetén >10 mm mennyiségű esőt jelent, egymást követő napokon. A másodlagos fertőzések kialakulásához már kevesebb csapadék is elegendő (2–5 mm), magas páratartalom mellett.
A betegség inkubációs ideje legkönnyebben az Istvánffy és Pálinkás (1913) táblázatának segítségével állapítható meg. Az időjárási események (hőmérséklet, csapadék) függvényében akár már május közepétől, második dekádjától számíthatunk az első fertőzésekre, amely a szőlő virágzása előtti időszakra is eshet. Lényeges megemlíteni, hogy a peronoszpóra fertőzés nemcsak a helyben áttelelt fertőző anyag mennyiségéből eredhet, hanem a Medárd időszakban a mediterrán vidékről, légáramlatokkal érkező gombaspórák is segíthetik azt. A betegséggel korábban kevésbé fertőzött ültetvényekben sok esetben emiatt alakulnak ki meglepetésszerű károk. A helyi előrejelzések alapján a védekezések megkezdése javasolt a betegség ellen, ügyelve arra, hogy a kémiai védelmet mindig a vélt lappangási idő lejárta előtt végezzük el.
A peronoszpóra környezeti igényeit átgondolva egy, az utóbbi években egyre inkább terjedő és növekvő jelentőségű betegséget, a feketerothadást kell előrevennünk a kórokozó listán. Ezt elsősorban mindkét gomba tekintélyes nedvességigénye indokolja. Hazánkban 1999-től igazolták a kórokozó jelenlétét, majd 2010 óta szinte rendszeresen fellépő betegségnek tekinthetjük. Az ellene való védekezés a fertőzött ültetvényekben külön odafigyelést igényel!
A feketerothadás tünetei a szőlő minden zöld részén megjelennek, előnyben részesítve a fiatal szöveteket. Fertőződik a levél, levélnyél, hajtás, a kacs és nem utolsósorban a fürt. A kórokozó a fertőzött növényrészeken, legfőképp a fertőzött bogyó múmiákon telel át, mely az elmúlt télen zavartalanul zajlott. Az első tünetek tavasztól figyelhetők meg a 2-3. és 4-5. levél színén világos, krémszínű foltok formájában. Ezek a foltok később vöröses-barnás színűek lesznek, nekrotizálódnak, felületükön apró fekete pontszerű képletekkel, ivartalan termőtestekkel, a piknídiumokkal. A kórokozónak az ivaros és ivartalan alakja is részt vesz a fertőzésben, mely a fertőzött felületekről (áttelelt növényrészek és újonnan fertőződött növényfelületek) szóródó spórákkal valósul meg. A fürtök fertőződése bekövetkezhet a virágzás előtt is, de ez esetben a bogyók csak a bogyókocsányon keresztül károsodnak, melynek következtében már ekkor jelentős lehet a fürtpusztítás. A bogyók a virágzást követő 5-7 héten keresztül a legfogékonyabbak a fertőzésre, de zsendüléskor már minden fajta esetében befejeződik. Jellegzetes tünete a betegségnek, hogy a fürtöknek rendszerint csupán egy része fertőződik (a teljes fürt nagyon ritkán), a mumifikálódott bogyók a kocsányon maradnak, nem peregnek le arról, szemben a peronoszpóra fürtfertőzésével.
Nem árt tudni, hogy a beteg bogyók keserű ízükkel nagymértékben rontják a must minőségét, ezért ha van lehetőségünk, a szedésnél mellőzzük ezeket a fürtöket. A tavaly fertőzött ültetvényekben az idei évben is magas lesz a betegség fertőzési nyomása akkor, ha a fertőzött növénymaradványokat nem távolítottuk el, vagy nem forgattuk talajba. A feketerothadás levéltünetei jelenleg is már jól láthatóak az ültetvényekben, május első hetében a fertőzött, beszáradt levélfoltokon a piknídiumok képződése is elkezdődött! A gomba 7-32 fok között képes fertőzni, de az optimális hőmérséklet 22-26 fok között határozható meg, legalább 6 órán át tartó levélnedvesség mellett. A feltételek fennállása esetén a fertőzésre nagy esély van, ezért a betegség ellen a célirányos védekezéseket már virágzás előtt el kell kezdeni.
A lisztharmat közepes, helyenként erős mértékű fertőzöttsége számos ültetvényben, fajtában volt jellemző az elmúlt évben. A fertőzött levélfelületeken a termőtestek képződése és érése csak nagyon lassan, vontatottan indult meg a vegetációs időszak második felében, de októberre körülbelül 60-70 %-uk beérett. Az érett, fekete színű termőtestek lemosódásához a csapadékos október-november hónapok kedvezőek voltak, így azok az enyhe tél miatt jelenleg is számottevő fertőzési forrásként szolgálnak. A tavalyi évben a lisztharmat fertőzés nem volt zavartalan. Nagymértékű fellépése a kifejezetten érzékeny fajtákon volt jellemző, azzal együtt, hogy a gyakori esők hatására sok esetben lehetett tapasztalni a lisztharmatos foltok feketedését, pusztulását. Ez a körülmény azonban csak a levéltüneteket enyhítette, illetve csökkentette a termőtestek képződésének az esélyét, de sajnos a korábban kialakult fürtfertőzésen már nem segített. Adott évben a lisztharmat fertőzési viszonyait, fertőzési nyomását a szőlő érzékeny fejlődési stádiumában kialakuló helyi időjárási körülmények határozzák meg. A lisztharmat alapvetően melegigényes gombafaj, de az első (ivaros) fertőzések bekövetkezéséhez viszonylag alacsonyabb hőmérséklet (Tmin >10 fok) is elegendő, körülbelül 2-5 mm csapadék jelenlétében. Ez utóbbi az ivaros spórák szóródását és csírázását teszi lehetővé.
Az első tünetek megjelenését követően (amely a déli országrészben már be is következhetett) a hőmérséklet emelkedésével a gomba fejlődése felgyorsul, 25-28 fok hőmérsékleten, magas páratartalom (87-92%) mellett optimalizálódik. A betegség időbeni észlelése, a primer tünetek felderítése a lombon nagyon fontos, mert a fürtmegnyúlás, virágzás állapotában lévő szőlő kifejezetten érzékeny a fertőzésre. A lisztharmattal fertőzött fürtök nem gyógyíthatóak, a kár visszafordíthatatlan, súlyos mértékű lesz.
Az időjárás nemcsak a kórokozók, kártevők fejlődésére, állapotára hat, hanem természetesen azok gazdanövényeire is. Az enyhe tél hatását már február közepétől tapasztalhattuk, mert számos gyümölcskultúrában és szőlőben valószínűsíthettük a mélynyugalmi állapot végét. A gyümölcsök esetében ez a korai rügypattanásban, a szőlőnél a nedvkeringés megindulásában nyilvánult meg. A rendkívül enyhe idő áprilisig kitartott, addigra a szőlő intenzív hajtásnövekedése és a fürtkezdemények megjelenése is általánossá vált, mintegy körülbelül 3 hetes előnnyel. Ezt az előrehaladott fejlődést azonban az áprilisi lehűlés, helyenként a fagyok visszafogták (a mélyebb fekvésű területeken fagykárral), így jelenleg körülbelül 1 maximum 2 hetes fejlődési előnnyel számolhatunk az ültetvény fekvésétől, kondíciójától függően.
Az általánosan előforduló kórtani problémák mellett feltétlenül említést kell tennünk a szőlő 2013-ban hazánkban is megtalált karantén betegségéről, a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmáról. A kifejezetten Európában fellépő és széles körben elterjedt betegség következtében 20-50%-kal csökken a szőlőtőkék terméshozama, jelentősen romlik a termés minősége. A tőkék kipusztulása gyorsan, 3-4 év alatt is bekövetkezhet. A Nébih adataiból kiderül, hogy napjainkra a betegség egyre több szőlőtermő vidéken jelenik meg, de szerencsére továbbra is vannak olyan területek, ahol a megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Osztályának munkatársainak mintavétele ellenére sem volt kimutatható a kórokozó.
A kórokozó a szőlőtőke háncsrészében az edénynyalábok eltömítődését okozza, melynek következtében alakulnak ki a betegségre jellemző tünetek. A fertőzött növények levelei a fonákuk felé pödrődnek, kanalasodnak, a fehér szőlő fajták levelei sárgulnak, kifakulnak, míg a kék szőlő fajták bordós-antociános elszíneződést mutatnak. Tapintásuk merevvé válik és az ősz végén gyakran a legtovább maradnak a szőlőtőkén, nem hullanak le. A csökkent víz- és tápanyag-ellátás miatt a vesszők nem érnek be, zölden maradnak, gumiszerűvé válnak. A betegséggel fertőzött tőkéken a fürtök elfonnyadnak, savanyú ízűek, végül nem érnek be. A háncsszövetben lévő fitoplazma a téli időszakra a gyökerekbe húzódik, majd tavasszal a nedvkeringéssel újra a föld feletti részekbe kerül.
A kórokozó önálló terjedésre nem képes, az fertőzött szaporítóanyaggal vagy a fitoplazmát terjesztő rovarvektorral az amerikai szőlőkabócával (Schaphoideus titanus) lehetséges. Tekintve, hogy a fitoplazma ellen kémiai védekezési eljárás nem áll rendelkezésünkre, a kórokozó terjedését az amerikai szőlőkabóca elleni védekezéssel valósíthatjuk meg. A szőlő fás részein, tojás alakban telelő szőlőkabóca lárvakelése hőmérséklettől, az ültetvény fekvésétől függően május közepétől tapasztalható, de az általános (tömeges) lárvakelés május második dekádjára, május végére tehető. Az elmúlt enyhe téli, tavaszi időjárás miatt a tömeges lárvakelés idén valószínűsíthetően ~1-1,5 héttel korábban várható, ezért május közepétől a tőketörzshöz közeli levelek óvatos megfordításával mindenképp keressük a kis lárvákat és szükség esetén kémiai úton gyérítsük őket. A vektornak öt lárvafokozata fejlődik ki, majd alakul imágóvá ~július közepétől. A fitoplazma felvételére táplálkozása során már a kis lárva is alkalmas, azonban ekkor még nem fertőzőképes, tehát nem terjeszti a betegséget. A kórokozó felvételét követően, ~30-42 napos lappangási idő után válik fertőzőképessé a vektor, ez az idő szükséges ahhoz, hogy a fitoplazma bekerüljön a nyálmirigyekbe és leadhatóvá váljon. A védekezést az inkubációs idő lejártával, a lárvák L3 (L4) fejlődési fokozatában feltétlenül el kell végezni. A védekezés a fertőzöttnek minősített (zárlat alatt lévő) valamint a szaporítóanyag-előállító területeken kötelező, máshol javasolt.
A védekezéshez célszerű a felszívódó, tartamhatással is rendelkező készítmények közül választani, szem előtt tartva azok javasolt kijuttatási gyakoriságát. Július első dekádjától kihelyezhetők az ültetvényekben a sárga ragacsos lapok az amerikai szőlőkabóca kifejlett példányainak előrejelzésére, melyek ellen újabb rovarölő szeres beavatkozás válhat szükségessé. A vektor elleni védekezéssel egyidejűleg, illetve folyamatosan ellenőrizzük a tőkék egészségi állapotát. Amennyiben fitoplazmaszerű tüneteket mutató tőkéket találunk, azokat haladéktalanul vágjuk ki és lehetőség szerint égessük el!
A cikk szerzője: Tüh Annamária
