A víz, mint folyékony arany
A víz igen értékes anyag, az élet alapja, és nem is gondolnánk mennyit használunk fel belőle… A Föld édesvíz készlete állandó, és az összes víznek mindössze az egy százaléka alkalmas emberi fogyasztásra. A vízfelhasználás kétszer gyorsabb ütemben nőtt az elmúlt száz évben, mint a föld népessége. Egy európai ember átlagosan 2-3 liter vizet iszik, és a napi élelmiszer-szükségletének létrehozásához - közvetve és közvetlenül - 3000 liter vízre van szüksége. Ehhez jön még a mosogatás, mosás, mosakodás, vécéöblítés, öntözés, és hasonló tevékenységek vízfogyasztása. Egy csészényi kávé termelése, feldolgozása, szállítása például 140 liter, egy kiló marhahúsé átlagosan 13 000 liter vizet emészt fel az állatok etetésére használt termény vízigényét is beleszámolva, mire asztalunkra kerül. Egy pohár tej előállítása 200 liter vizet, egy szelet kenyér 40 liter vizet, egy darab alma termesztése 70 liter vizet, egyetlen hamburger 2400 liter vizet, egy farmernadrág gyártása 8000 liter, egy darab mikrochip előállítása pedig 32 liter vizet igényel.
Az öntözés szükségessége
A kerti növényeink fejlődésükhöz a legtöbb vizet a nyári hónapokban igényelnék, amikor ebből pont a legkevesebb van a kontinentális éghajlatú területeken. A nyári záporok esetenként nagy vízmennyiséget hoznak ugyan, de ha ezután egyből folytatódik a forró aszályos időszak, akkor ebből a növények nem tudnak sokat hasznosítani. A csapadékvíz összegyűjtése azért is hasznos, mert ez lágyabb a vezetékes és a fúrt kutak vizénél is, így a növények szempontjából ideálisabb. A túl kemény vízzel történő öntözés hosszú távon rontja a talaj minőségét, emellett a leveleken vízkőlerakódás formájában jelentkezik. Ez a levél működését is korlátozza árnyékoló hatása miatt.
Vannak ám elvárások…
A növények szeretik az egyenletes nedvességellátást, az azonban mégsem jó, ha folyamatosan nedves a talajuk. Emiatt két öntözés között hagyjuk kiszáradni a talaj felső rétegét. Ez kedvez a gyökerek növekedésének is, mert e rövid száraz periódusban a növény a gyökerei növesztésével próbál vizet keresni a talajban. A nagyobb, kiterjedtebb gyökérrendszer pedig a növény hosszú távú fejlődését szolgálja. Öntözzünk ritkábban, de akkor nagyobb vízadagokkal.
Ha gyakran, de csak felső talajréteget nedvesítjük meg, akkor a gyökerek oda fognak koncentrálódni, és amennyiben kimarad néhány öntözés, könnyen az életébe kerülhet a növénynek. Ha ritkán, de a talaj mélyebb részeit is átnedvesítő módon öntözünk, akkor lejjebb is növeszt gyökereket a növény. Késő este, vagy kora reggel legjobb öntözni, hiszen ilyenkor kisebb a párolgási veszteség. A kora reggel kicsit előnyösebb a kettő közül.
A levelek szárazon tartásával számos növényvédelmi problémát előzhetünk meg. Ha este öntözünk, akkor egész éjjel nedvesek lesznek a levelek, míg a hajnali öntözésnél a felkelő nap hamar megszárítja a levelek felületét. Tartsuk be a növények igény szerinti öntözésének elveit, tehát a növekedési fázisban, valamint terméskötődéskor, termésnövekedéskor többet öntözzünk. Termés érésekor, illetve ősszel, amikor a téli időszakra a szövetek fásodásával kell felkészüljenek a növények, akkor már kevesebb vizet adjunk. A túlöntözés és a pangó víz is káros, mert megakadályozza a gyökerek légzését, és azok rothadásához vezethet.
A talaj vízgazdálkodása javítható
Szakaszolt öntözéssel csökkentjük a víz elfolyását. Ilyenkor célzottan öntözzük a tövet pár másodpercig, majd hagyjunk kis szünetet, hogy a víz beszivároghasson a talajba, és ne elfolyjon a felszínén. Ez persze csak kézi öntözésnél kivitelezhető, automatizált megfelelője a csepegtető rendszer, ahol azért jön cseppenként a víz, hogy e kis dózis miatt legyen idő a talajba szívódni a víznek. Lényeges, hogy több irányból öntözzünk, mert ha a növény mindig csak egyik oldalról kapja a vizet, akkor a gyökerei is arra nőnek, ami a vízfelvétel szempontjából nem jó, de statikailag sem szerencsés, mivel a gyökér nem csak a tápanyagfelvétel, hanem a rögzítés szerve is. Ha féloldalas egy növény gyökere, akkor egy rossz irányból jövő szél könnyen kidöntheti. A talaj javításával is fejleszthetjük annak vízgazdálkodási tulajdonságait.
A homoktalaj egyből elnyeli a vizet, de nem tárolja, rossz vízgazdálkodása miatt gyorsan a gyökérzóna alá levezeti, ahol nem tudja a növény hasznosítani. A túl agyagos talaj lassan veszi be a vizet, könnyen alakul ki levegőtlen talajszerkezet. Utóbbit homokkal, perlittel lazíthatjuk, a homokos talajt pedig egy kicsit agyagosabb, humuszban gazdagabb talaj, vagy komposzt, tőzeg ráhordásával és bekeverésével tehetjük jobbá.
Amikor látjuk a vízhiányt, az már baj
A növényi sejtekben a sejt működéséhez szükséges belső nyomás (turgor nyomás) alapeleme is a víz. A megfelelő víztartalom, hogy belülről „feszíti” a növényt. Ha csökken a víz mennyisége, csökken ez a belső nyomás és a növény elkezd hervadni. A víz a növényi test hőmérsékletének fontos szabályozója is a párologás és párologtatás révén. A nagy termés és a bő terméshozam eléréséhez jelentős mennyiségű víz szükséges.
A növényben „átáramló” vízmennyiség hihetetlenül nagy: egy napraforgó vagy kukorica növény az egész élete során a tenyészidő alatt legalább 200 liter vizet párologtat el. A paprika erősen vízigényes, de viszonylag kicsi növény. Ennek ellenére nyári, meleg napokon 3 liter vizet is igényel. Pontos mérések szerint a növények napi vízfogyasztásából mintegy 20-25 százaléka 12-14 óra közötti meleg, száraz időszakra esik.
A növény egy ideig gázcsere nyílásainak zárásával, így párologtatásának csökkentésével képes a vízhiányt elviselni, de ez nem előnyös a fejlődése szempontjából, hiszen ilyen körülmények között az életfunkcióinak fenntartására koncentrál, és spórol a vízzel, ám fejlődni nincs energiája. Egyes növények már a kismértékű vízhiányt is lankadással jelzik, a levelek lekonyulnak, így minél kisebb felületet tartanak a Nap irányába. Az ilyen tünetet mutató növény öntözést követően pár óra alatt regenerálódik, levelei ismét kisimulnak, ám ha a lankadás, hervadás hosszú ideig tart, akkor már a szövetek károsodnak esetleg száradás jelei is mutatkoznak, akkor már nem fog maradéktalanul gyógyulni a növény. Nem érdemes megvárni a lankadást, mert bár látszatra vízpótlás után hamar rendbe jön a növény, de ez a fejlődését hátráltatja.
Víz a talajban
A növények létének alapvető feltétele a víz, mert számos életfolyamat csak a víz aktív szerepével tud végbe menni. Nem elég, ha rendelkezésre áll a víz, hiszen annak emellett a megfelelő halmazállapotban kell lennie, tehát a fagyott víz, vagy a talajszemcsék között pára formájában található víz nem felvehető a növények számára, csak a folyékony halmazállapotú.
Emellett a növények fejlődése szempontjából az is lényeges, hogy oldott tápanyagokat tartalmazzon. A talajon gyorsan átfolyó vizet, ami alul, a vízzáró réteg felett összegyűlik és képezi a talajvizet, gravitációs víznek nevezzük. Ez a víz csak rövid ideig áll a növény rendelkezésére. A talaj szerkezetét képező talajrészecskék között nagyon keskeny járatok, kapillárisok vannak, amelyben a víz az adhéziós erő folytán hosszabb ideig megtapad, és a növények hajszálgyökerei számára többé-kevésbé felvehető vízforrást jelentenek. Ezért fontos, hogy a talaj szerkezete ne legyen se túl laza (akkor gyorsan lefolyik benne víz), de túl kötött sem, mert akkor meg nincsenek meg benne ezek a kis rések, amiben a növény számára vizet tudna tartalékolni. A növények vízfelvétele szempontjából a kapilláris víz a jelentősebb. A talaj részecskéihez kötött víz egy része még a legnagyobb szívóerővel rendelkező gyökérsejtek számára sem felvehető, ezt a vízkészletet holt víznek nevezzük.
Jóból is megárt a sok
A rövid idő alatt nagy mennyiségben lehulló csapadék nem mindig előnyös. Kiszoríthatja a levegőt a talajból, ami nem kedvező a növényeknek. Egyes gyümölcsöket (cseresznye, meggy) ha már érettség közeli állapotukban vannak, akkor megrepesztheti, ami ilyenkor szinte azonnal valamilyen bakteriális vagy gombás fertőzéssel találkozik, mely a csapadék utáni felmelegedéskor gyorsan terjedni kezd. Ezért csapadékos időjárás után hangsúlyt kell fektetni a növényvédelmi megelőző kezelésekre.
