A fogalom jogi értelmezésének tisztázásával a Bizottság célja, hogy az érintett mezőgazdasági termelők számára biztonságot nyújtson a közös agrárpolitikából (KAP) származó kifizetések tekintetében, és egyúttal biztosítsa, hogy a nemzeti közigazgatások az egész Unióban egységesen alkalmazzák a szabályokat. Ez a közlemény az uniós mezőgazdasági termelők adminisztratív terheinek csökkentését célzó csomag részét képezi.
Mentesülnek a kötelezettségek alól
A vis maior fogalma lehetővé teszi, hogy azok a mezőgazdasági termelők, akik az ellenőrzésükön kívül álló, rendkívüli és előre nem látható események (például súlyos aszályok vagy árvizek) miatt nem tudták teljesíteni a KAP-ra vonatkozó valamennyi követelményüket, ne veszítsék el a KAP-támogatást. Ezen fogalom alkalmazásáról a tagállamok döntenek a vonatkozó bizonyítékok alapján és az uniós mezőgazdasági jog fényében.
Térségi alapon dönthetnek
Mivel a KAP-kifizetésekhez kapcsolódó kötelezettségek (például a feltételesség vagy az ökoszisztémák intézkedései) szigorú betartása alóli kivételt képez, ezt a határozatot általában megszorító módon, általában eseti vagy gazdaságonkénti alapon alkalmazzák.
A mostani közlemény egyértelművé teszi, hogy a vis maior minden olyan gazdálkodóra vonatkozhat, aki egy olyan körülhatárolt területen dolgozik, amelyet súlyos és előre nem látható természeti katasztrófák vagy meteorológiai események érintenek.
Ez azt jelenti, hogy az érintett területen található mezőgazdasági termelőknek nem kell egyedi kérelmeket kitölteniük vagy bizonyítékot szolgáltatniuk a vis maior feltételeinek teljesülésére. Ez a kibővített alkalmazási kör csökkenteni fogja a mezőgazdasági termelők és a nemzeti hatóságok adminisztratív terheit, megkönnyítve ezzel a tagállamok gyors reagálását.
A tagállamok dönthetnek
A közleményben olyan feltételeket állapítanak meg, amelyek alapján feltételezhető, hogy egy adott területen található összes mezőgazdasági termelőre vonatkozik a vis maior. A tagállamoknak meg kell erősíteniük a súlyos természeti katasztrófa vagy súlyos meteorológiai esemény bekövetkeztét, és meg kell határozniuk azt a földrajzi területet, amelyet az esemény súlyosan érintett, és amelynek következményeit kellő gondossággal sem lehetett volna megelőzni.
Ezen lehatároláshoz a tagállamok támaszkodhatnak például az érintett területre vonatkozó műholdas adatokra, anélkül, hogy az egyes gazdaságok szintjén külön műholdas adatokra lenne szükség.
Bizonyos eseménytípusok esetében a nemzeti hatóságok további tényezőket is figyelembe vesznek, mint például a lejtő lejtése, a talaj típusa vagy a termesztett növények típusa, hogy az érintett lakosságot egyéni ellenőrzés nélkül meghatározzák. Ilyen lehet például a fagy, amely nem minden növénykultúrát érint egyformán, vagy a folyamatos esőzés, amely eltérő hatással lehet a lejtős területekre vagy a különböző vízmegtartó képességű talajokra.
Ha minden feltétel teljesül, a Bizottság által kiadott pontosítás felmenti a hatóságokat az eseti értékelés szükségessége alól.
Mint ismert, február 22-én a Bizottság bemutatta első egyszerűsítési intézkedéseit, amelyek célja az uniós mezőgazdasági termelők adminisztratív terheinek tartós csökkentése. Március 15-én a Bizottság előterjesztette a közös agrárpolitika célzott felülvizsgálatára vonatkozó javaslatát, amely a Tanács és az Európai Parlament sikeres jóváhagyását követően május 25-én lépett hatályba.