Súlyos bírság járhat ezért a magyar kertekben: sokan nem tudják, de tilos

Magyarországon a leggyakrabban a társas darázsfajok képviselővel találkozhatunk. Ide tartozik: a kecskedarázs, a német darázs, a lódarázs, illetve a padlásdarázs. Persze sok más darázs is megfordul az udvaron, kertekben, például lopódarázs, óriás fürkészdarázs, óriás-csőrösdarázs, kecskedarázs, német darázs, padlásdarázs, vagy óriás tőrösdarázs. Azt viszont kevesen tudják, hogy van néhány darázsfaj hazánkban, aminek az irtása jogszabályba ütközik. Gyakorta találkozhatunk velük akár a saját kertünkben is. Szakképesítéssel rendelkező rovarirtó felismeri ezeket a fajokat és ilyenkor bizony a megrendelő kérésére sem végez irtást!

Néhány példa védett darazsakra:

• Pompás útonállódarázs
• Óriás-tőrösdarázs
• Pompás fémdarázs
• Szöcskeölő darázs
• Nagy smaragdfémdarázs

Ezeknek a példányoknak a büntetési tételei 5000 és 50 000 forint közöttre tehető. Nemrég a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is figyelmezettet közleményben arra, hogy májustól megjelennek a termetes tőrösdarazsak a kertek, parkok gyepén, korhadó fák közelében, a komposztnál, akár nagy tömegben is. Fontos tudni, hogy ezek a félelmetesnek tűnő állatok az emberekre, a társ- és háziállatokra teljesen ártalmatlanok, ugyanakkor segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot is!

Ezek a rovarok nem tévesztendők össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és valóban agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal. A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban (hacsak nem fogjuk meg őket) nem ellenünk használják. Irtásuk nem csak jól felfogott érdekeink és ártalmatlanságuk miatt értelmetlen és önsorsrontó, de azért is, mert az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Elpusztításukkal éppen ezért akár több éves börtönbüntetést is kockáztat az elkövető.

Veszélyes új faj a ház körül?

Tavaly bejárta a közösségi médiát az ázsiai lódarázs  (Vespa velutina) hazai megjelenésének híre. Márta Tamás kimlei méhész és méhegészségügyi felelős akkor augusztus második felében figyelte meg és fogta be a faj első magyarországi példányait. Ezek közül kettő a Magyar Természettudományi Múzeumba került, ahol a hazai előfordulás ún. bizonyítópéldányaiként megőrzik őket. Dr. Vas Zoltán biológus, PhD, a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyúak gyűjteményének gyűjteményvezető főmuzeológusa összegyűjtötte a legfontosabb tudnivalókat az ázsiai lódarázsról.

Talán a legfontosabb tisztázandó, hogy az ázsiai lódarázs (még egyszer: Vespa velutnia) nem azonos a hatalmas termetű, ázsiai elterjedésű óriás-lódarázzsal (Vespa mandarinia), amelyet helyenként japán lódarázs néven is emlegetnek. Sokkal-sokkal kisebb termetű, sőt, valójában a nálunk őshonos európai lódarázsnál (Vespa crabro) is valamivel kisebb. Nem agresszívabb és nem veszélyesebb nála. Hazai megjelenése nem jelent nagyobb közegészségügyi kockázatot, mint amilyenben eddig is éltünk

-fogalmazott a szakember.

Megtelepedése nem azért problémás, mert ez a faj veszedelmesebb lenne a többinél, hanem mert előszeretettel vadászik házi méhekre (Apis mellifera). Egy méhekre vadászó jövevényfaj érthetően sehol sem szívesen látott vendég, hiszen a házi méheknek a mézkészítés mellett óriási szerepük van a termesztett növényeink beporzásában is. A méhészetekben történő károkozásának mértékéről szóló jelentések igen széles skálán mozognak, és bár a vonatkozó (francia) kutatásoknak egyelőre nem sikerült az ázsiai lódarázs hatását egyértelműen elkülöníteni a házi méheket érintő más negatív tényezőktől (mezőgazdaságban használt vegyszerek, élősködő atkák stb.), az egészen bizonyos, hogy adott szerencsétlen körülmények mellett lokálisan komoly károkozásra is képesek.

Az ázsiai lódarázs színezete és mérete alapján az őshonos társas darazsainktól könnyűszerrel megkülönböztethető.

Az európai lódarázsnál valamivel kisebb: a dolgozók és a hímek testhossza átlagosan 2–2,5 cm, a királynők testhossza elérheti a 3 cm-t. Tora és fejteteje teljesen fekete; a potroh hátlemezei feketék, keskeny, sárgás hátsó szegéllyel, kivéve a 4. hátlemezt, amely túlnyomóan sárgás. A lábai feketék, de lábfejei világossárgák (ez a fontos jellegzetessége könnyen megjegyezhető: olyan, mintha fekete nadrágot hordana, kínosan magasra felhúzott, sárga színű zoknival). Fészeképítménye méretében és szerkezetében hasonló az európai lódarázséhoz, de a röpnyílás - ellentétben az európai lódarázs fészkével - gyakran oldalt helyezkedik el, nem pedig alul.

Hazai darázsfaunánkban tehát egy új fajt köszönthetünk. Nem kell örülni neki, de tartani sem kell tőle jobban, mint őshonos rokonaitól - legalábbis nekünk. A házi méheknek és a méhészeknek talán igen – szorítsunk nekik, hogy minél kevesebb kárt okozzon számukra és a beporzóknak ez a faj. Az ázsiai lódarázs történetének fő tanulsága pedig az, hogy mennyire komoly, utólag visszafordíthatatlan következményekkel járhat, ha az ember felelőtlenül behurcol fajokat új élőhelyekre. Az ázsiai lódarázs nem akart európai területfoglalást, de idehozták, és csak teszi, ami a dolga: életben marad és szaporodik. Nekünk pedig mostantól meg kell tanulnunk együtt élni vele

- emelte ki Dr. Vas Zoltán.

Nem az ember legjobb barátai a darazsak, de élhetünk békében velük

Általánosságban csak néhány hasznos tanács fogalmazható meg, bár ezek némelyike ténylegesen életet is menthet

- fogalmazott Dr. Vas Zoltán. Mint mondja, a helyzet kulcsa legtöbbször a higgadtság, a teljes mozdulatlanság, legalábbis a hirtelen mozdulatok kerülése.

A darázs nem támadni jön, és ha nem érzi magát veszélyben, nem is keresi a bajt. Az összetűzések döntő többsége így elkerülhető. Szerencsétlen eset, ha a darazsak a fészküket érzik veszélyeztetve, ilyenkor csapatosan támadhatnak. Nyílt terepen, ha nincs a közvetlen közelünkben biztos menedék, ekkor is célszerűbb mozdulatlannak maradni (akármilyen idegpróbáló is), és kézzel takarni az arcot, nyakat, mint futásnak eredni, ugyanis gyorsabban repülnek, mint ahogy mi futunk. Mozdulatlanul maradva néhány szúrást valószínűleg el kell szenvednünk, de a kitüntető érdeklődésük így hamar alábbhagy

- teszi hozzá.

A szövetekbe kerülő méreganyag fájdalmas gyulladást idéz elő, ami napokig is tarthat, de a duzzanat, ha nem lép fel allergiás reakció, nem haladja meg a nagyjából 200 forintos érme nagyságát. Szapora pulzus, ziháló légzés, szédülés, rosszullét esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, mert ezek a tünetek allergiás reakcióra utalnak. A darazsak mérge összességében lúgos kémhatású, így a szúrás helyén kialakuló gyulladás savas kémhatású anyagokkal (pl. citromlé) mérsékelhető. Ezzel szemben a méhek mérge savas, így lúgos kezelés ajánlott (pl. szódabikarbóna)

- emeli ki a szakember.

Mint mondja, leggyakrabban akkor végzetes kimenetelű a szúrás, ha a darázs a szájüregbe vagy a garatba kerül. Ekkor a szúrás hatására keletkező szövetduzzanat különösebb allergiás reakció nélkül is elzárhatja a légutakat, és fulladást okozhat. Ezt azonban elkerülhetjük, ha a nyári időszakban mindig átlátszó pohárba kitöltve isszuk a cukros üdítőket vagy a sört, nem pedig dobozból, amibe időközben észrevétlenül belemászhatott egy darázs. A másik kritikus eset, ha valaki allergiás a darazsak mérgére, és a szervezetében anafilaxiás sokk alakul ki. Az allergia azonban szűrhető, így aki allergiás, felkészülhet a szúrás esetére azzal, hogy magánál tartja a szükséges gyógyszereket (pl. adrenalin-injekciót).

Kétségtelen, hogy a társas darazsak nem az ember legjobb barátai, de ez legalább ennyire igaz fordítva is. Együtt lehet azonban élni velük, mert a viselkedésük, a bizonyos helyzetekre adott válaszreakcióik jobbára kiszámíthatók. Emiatt elsősorban az ember felelőssége a “megnemtámadási paktum” fenntartása, hiszen mégsem várhatjuk el a darazsaktól, hogy jól értelmezzék egy annyira kiszámíthatatlanul és gyakran észszerűtlenül viselkedő faj reakcióit, mint a miénk

- fogalmazott Dr. Vas Zoltán.