A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) együttműködésében készült el a „OECD-FAO Agricultural Outlook 2024-2033” című kiadvány, mely átfogó értékelést nyújt a nemzeti, regionális és globális mezőgazdasági árupiacokról az elkövetkező tíz évre vonatkozóan. Az anyag részletes tájékoztatást ad a főbb mezőgazdasági termékek fogyasztására, termelésére, kereskedelmére és áraira vonatkozóan, továbbá összefoglalja az elkövetkező tíz év valószínűsíthető makrogazdasági, termelékenységi, időjárási, mezőgazdasági és kereskedelempolitikai változásokat, továbbá elemzi a fogyasztói preferenciákat - olvasható a NAK oldalán.
Az előrejelzés kiemelt jelentősége abban rejlik, hogy az a főbb mezőgazdasági szektorokra vonatkozó részletes ágazati adatai révén referenciaalapként szolgálhat egy előretekintő mezőgazdasági szakpolitikai tervezéshez. A közelmúltbeli világméretű COVID-19 világjárvány, az éghajlatváltozás fokozódó negatív hatásai, a növekvő geopolitikai feszültségek és az elmúlt időszakban egyre gyakrabban tapasztalható állatbetegség kitörések rávilágítottak a hatékony, előremutató szakpolitikai tervezés és döntéshozatal fontosságára. A kitekintés összeállítása során mindkét szervezet szakértelmére, valamint az együttműködő tagországok által biztosított adatokra alapozva, az OECD-FAO Aglink-Cosimo modelljének használatával kerültek összeállításra a nemzeti, regionális és globális mezőgazdasági árupiacokra vonatkozó előrejelzések.
Ki kell emelni azonban, hogy a piaci előrejelzések azon feltételezésre alapozottan kerültek kidolgozásra, hogy a jelenlegi szakpolitikák érvényben maradnak és nem lépnek életbe új szakpolitikák. A kitekintés továbbá csak és kizárólag a 2023. december végéig ratifikált szabadkereskedelmi megállapodásokat veszi figyelembe.
Elmondható, hogy az elmúlt 20 évben a mezőgazdasági termékek fogyasztása bővült, elsősorban az alacsony és közepes jövedelmű térségek népesség- és jövedelem-növekedésének köszönhetően. Ezek az országok a fogyasztásuk növekedése mellett a technológia fejlesztések és az innováció részén, valamint természeti erőforrásaik fokozottabb és fenntarthatóbb használata révén azonban gyorsan növelték termelésüket is.
Új módszerek, innováció és partnerségek hoznak támogatási lehetőséget az agrárszektorban
Az előrejelzés szerint Kína, India és a délkelet-ázsiai országok befolyása az elkövetkező tíz évben tovább fog növekedni a globális agrár-élelmiszeripari rendszerekre vonatkozóan. Amíg azonban Kína szerepe a globális élelmiszer- és mezőgazdasági fogyasztási rendszerekben egyre csökkenni fog, addig India és a délkelet-ázsiai országok várhatóan növelni fogják globális fogyasztási részarányukat, ami a növekvő népességszámoknak és a javuló jólétnek lesz köszönhető. Kína az előző évtizedben ugyanis 28%-kal járult hozzá a globális fogyasztás növekedéséhez, azonban a következő évtizedben ez az érték várhatóan 11%-ra csökken, ami a táplálkozási szokások stabilizálódásának, a lassabb jövedelemnövekedésnek és a népesség csökkenésének tudható be. Ezzel szemben India és a délkelet-ázsiai országok várhatóan 2033-ra a globális fogyasztásnövekedés 31%-át adják majd.
Ki kell emelni, hogy a 2001-2003-as referencia-időszakhoz képest a 2021-2023-as bázisidőszakra az import és az export 105%-kal nőtt világszerte. A fogyasztás és a termelés pedig ugyanebben az időszakban 58%-kal emelkedett. A mezőgazdasági piacokat középtávon várhatóan továbbra is ugyanezek a tendenciák fogják jellemezni.
A mezőgazdasági és halászati termékek teljes felhasználása az előrejelzések szerint a következő évtizedben évente 1,0%-kal fog növekedni, főként az alacsony és közepes jövedelmű országokban. A globális élelmiszerfogyasztás az előrejelzések szerint évente 1,2%-kal nő a népesség és a jövedelmek növekedése miatt. A legtöbb régióban a növények takarmányozási célú felhasználásának növekedése várhatóan meghaladja a közvetlen élelmiszer-felhasználás növekedését, amit az állati eredetű élelmiszerek nagyobb arányú felhasználása felé történő elmozdulás és az állattenyésztés ebből eredő bővülése és intenzívebbé válása eredményez majd.
Milliárdokat kap a magyar halágazat: ez sok mindent megváltoztathat
A kalóriabevitel várhatóan 7%-kal nő a közepes jövedelmű országokban, főként az alapvető élelmiszerek, az állati eredetű termékek és a zsírok nagyobb mértékű fogyasztása miatt. Az alacsony jövedelmű országokban a kalóriabevitel 4%-kal fog növekedni várhatóan, ami túl lassú ahhoz, hogy 2030-ra elérjük az éhezés megszüntetésére irányuló fenntartható fejlődési célt. A magas jövedelmű országok táplálkozási preferenciái − különösen a táplálkozással, az egészséggel és a fenntarthatósággal kapcsolatos növekvő aggodalmakat − miatt a zsírok fogyasztásának enyhe csökkenése, valamint a fehérjebevitel eltolódása és stabilizálódása várható ezen régiókban az elkövetkező évtizedben.
A mezőgazdaság globális üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásának az intenzitása várhatóan csökkenni fog, mivel a termelés növekedése a termőterület bővítése helyett a termelékenység javulásán alapul majd, bár a mezőgazdaság közvetlen kibocsátása várhatóan így is 5%-kal fog növekedni. Az élelmiszer-veszteségek mennyiségének és az élelmiszer-pazarlásnak a felére történő csökkentése 2030-ig 4%-kal csökkentheti a teljes mezőgazdasági üvegházhatásúgáz-kibocsátást és 153 millióval (-26%) mérsékelheti az alultáplált emberek számát.
A jól működő nemzetközi mezőgazdasági árupiacok továbbra is fontosak maradnak a globális élelmezés-biztonság szempontjából, mivel ezek a piacok a kalóriák 20%-ával kereskednek (tehát az előállított kalóriák mintegy 20%-a a fogyasztás előtt átlépi az előállítási országok határait), továbbá a globális agrár-élelmiszeripari értékláncokban való részvétel a vidéki megélhetés javítását is szolgálja. Az előrejelzés szerint a globálisan forgalmazott áruk mennyisége várhatóan tovább nő a vizsgált időszakban.
Veszélyes lehet a kánikula az élelmiszerekre: így kerülhető el a baj
A jól működő piacok és az ellenálló kereskedelmi rendszerek tehát még inkább szükségesek lesznek és kiemelt fontossággal fognak bírni, ugyanis ezen piacok és rendszerek biztosítják a biztonságos és tápláló élelmiszerekhez való globális hozzáférést, mindeközben pedig támogatják a mezőgazdasági ágazatok jövedelem-termelését és enyhítik a helyi sokkok − például a terméskiesések vagy szélsőséges időjárási események − hatását.
Az elkövetkező tíz évben a kínálati és keresleti tényezők várhatóan fenntartják vagy kismértékben csökkentik a főbb mezőgazdasági alapanyagok reálértéken számított nemzetközi referenciaárait, de ez az árcsökkenés nem biztos, hogy tükröződni fog a helyi kiskereskedelmi élelmiszerárakban.
Elmondható, hogy az árak számos tényezőtől, például az időjárási viszonyoktól, a makrogazdasági és politikai viszonyoktól, a technológiai fejlesztéstől, valamint infláció és a valuta árfolyamok változásától egyaránt függnek. Az egyes súlyosbodó helyi/regionális körülmények ronthatják a megélhetés színvonalat és veszélyeztethetik – főként a kiszolgáltatott − fogyasztók élelmezés-biztonságát.
