agrarszektor.hu • 2024. július 22. 10:31
Talán nagymamáink még emlékeznek erre a különleges növényre, mivel a régi, falusi kertek dísze volt a közönséges mahónia, népi nevén a borbolya. Arról azonban még kevesebben tudnak, hogy bogyója nemcsak ehető, de az egyik legegészségesebb gyümölcsünk. Tényleg ez lehetne a magyarok goji bogyója? Mit lehet róla tudni? Hogyan termesztik? Miért fogyasszuk? Ennek járt most utána a HelloVidék.
Mit érdemes tudni a borbolyáról?
A borbolya (Berberis) a boglárkavirágúak rendjének borbolyafélék családjába tartozó növénynemzetség. 450-500 lombhullató és örökzöld, 1-5 méter magas, tövises cserjefaj tartozik ide, melyek Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika mérsékelt és szubtrópusi éghajlatain őshonosak. Igen közeli rokonságban vannak a mahónia nemzetséggel, egyes botanikusok nem is tekintik külön génusznak, hanem a Berberis-hez sorolják a mahóniákat. Ennek oka a nyilvánvaló megkülönböztető bélyegek hiánya mellett az, hogy a két nemzetségbe tartozó számos faj képes egymással hibrideket alkotni. A két nemzetség hibrideinek jelzése: × Mahoberberis. A gyűjtők tevékenysége folytán díszcserjeként ültetve és elvadulva is elterjedtek, különböző változataik és természetes hibridjeik alakultak ki, és rengeteg fajtát nemesítettek tovább.
Mi jellemzi a borbolyát?
A nemzetségre jellemzőek a kétalakú hajtások; a hosszúhajtások alakítják ki a növény formáját, a rövidhajtások mindössze 1-2 mm-esek. A hosszúhajtások levelei nem fotoszintetizálnak, hanem háromágú, 3-30 mm hosszú tövisekké módosultak; a tövissé módosult levelek hónaljában nőnek a fotoszintetizáló levelű rövidhajtások. Ezek a levelek 1-10 cm hosszúak, egyszerűek, tüskés vagy sima szélűek. Csak a fiatal borbolyák növesztenek leveleket a hosszúhajtásokon, 1-2 éves korukra beáll a nemzetségre jellemző rövidhajtásos-hosszúhajtásos lombrendszer. A lombhullató fajok (pl. Berberis thunbergii, B. vulgaris) szépségét főleg változatos, fényes sötétzöld, ősszel vöröses vagy akár bronzszínű leveleik adják. Egyes kínai örökzöld fajok (pl. B. candidula, B. verruculosa) leveleinek fonákja vakító fehér, ami szintén vonzó látványt nyújt.
A sárga vagy narancsszínű virágok magánosan, vagy legfeljebb 20 virágból álló fürtben nyílnak. 3-6 mm hosszúak, az általában azonos színű csésze- és pártalevelek száma 6, körönként hármasával állnak. Az apró bogyótermés 5-15 mm-es, megérve vöröses vagy sötétkék színű, gyakran hamvas rózsa- vagy ibolyaszín viaszos bevonattal; alakja hosszúkás vagy gömbölyded is lehet.
A kertbarátok azért is szeretik, mert nem igényel sok törődést, kedveli a szárazságot, illetve az árnyékos, félárnyékos helyet. Ez a növény sövényként is funkcionálhat, metszeni sem szükséges, csak bizonyos időközönként a beteg, elhalt hajtásokat kell róla eltávolítani.
Leveleinek, sárga virágainak, lombhullás után is sokáig díszlő vöröses terméseinek dekoratív hatása miatt díszcserjeként ültetik. Betörések elleni védelemként is felhasználják, sűrű növése, fájdalmas, nehezen gyógyuló sebet ejtő tövisei miatt sövényként, és ablakok alá is telepítik. Valaha sárga festékanyagot vontak ki szárából, gyökeréből és kérgéből. A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a búza súlyos gombafertőzésének, a feketerozsdának köztesgazdája, ezért több helyen tiltják telepítését.
Miért érdemes fogyasztani?
A mintegy 2 méter magas bokrokon termő bogyók augusztus-szeptember folyamán érnek, C-vitamint, karotinoidokat, antociánokat és pektint tartalmaznak. A sportolók barátja is ez a dekoratív bogyótermés, hisz segíti a tápanyagok felszívódását, serkenti az emésztést, de az izomgyulladást is csökkenti. A bogyók érési ideje a borbolya típusától függően szeptembertől november elejéig tart. Az emésztési problémákkal küzdők természetes orvosságként fogyasztották. Antibakteriális és fertőzésgátló hatása a szakemberek körében közismert, görcsoldóként pedig máj- és epebántalmak esetén is javallott. A gyümölcsök nagy mennyiségben tartalmaznak C-, E -vitamint, szerves savakat, valamint a berberint, egy természetes alkaloidot, amelyet széles körben használnak a hagyományos és a népi gyógyászatban. Ezenkívül a borbolya jó méznövény - a méz élénk aranysárga színt és finom kellemes aromát kap.
Termését augusztus-szeptemberben gyűjtjük. A gyűjtés a tövisek miatt nem kellemes. A termés azonban a bokron hónapokig eláll, amúgy sem használunk fel egyszerre nagyobb mennyiséget magas savtartalma miatt, így könnyen gyógyuló sebeinket a következő gyűjtésig kiheverhetjük. A cserje más részeit mérgező hatása miatt ne használjuk fel.
Hogyan lehet felhasználni a borbolya gyümölcsét?
A borbolyák számos fajának C-vitaminban gazdag, fanyarkás ízű termése ehető, egyes országban (a fő termelő Irán) aszalt gyümölcsként árulják, vagy éppen lekvárt készítenek belőle. Citrompótlónak is szuper, olyannyira savanyú. Termése cukrot, almasavat, pektint, valamint C-vitamint tartalmaz, jellemzően édes gyümölcsökhöz, mustba, lekvárba, zselébe (elősegíti a megszilárdulást) és szörpökbe használhatjuk fel. A kökényhez hasonlóan, ha a termését megcsípi egy kicsit a dér, már nem olyan savanyúak, mint előtte.
Talán amiatt nem terjedt el szélesebb körben a mahónia vagy borbolya háztáji befőzése, mert a ebből akarunk szörpöt készíteni, a terméseket meg kell kocsányuktól tisztítani, majd kipréselni, gondosan vigyázva arra, hogy magjai ne kerüljenek a lébe, mert keserűvé teszik a szörpöt.