Braunmüller Lajos • 2024. augusztus 1. 13:28
Az utóbbi években a nemzetközi kereskedelmi háborúk, szankciók, valamint a politikai instabilitás mind-mind hatással voltak az agrártermékek piacára. Az élelmiszerárak ingadozása, a termelési láncok megszakadása és a piacok közötti verseny új kihívások elé állította a gazdákat és az agrárvállalatokat világszerte, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy sok esetben nem a piaci folyamatok gyakorolnak döntő hatást, hanem a geopolitikai döntések. Utóbbiak meghozatalakor – úgy tűnik – sok esetben kevéssé érvényesültek az agrofood szektor szempontjai.
A globális kereskedelem és geopolitikai hatások következtében az élelmiszerárak ingadozása egyre kirívóbb jelenséggé vált az elmúlt évtizedben. Az olyan tényezők, mint a kereskedelmi háborúk, szankciók és politikai instabilitás, mind hozzájárulnak az árak volatilitásához.
Az élelmiszerárak ingadozása komoly kihívást jelent a gazdálkodók számára, akik nehezen tudják előre tervezni termelésüket. Mindez azért is különösen aggasztó, mert az agrártermékek és az élelmiszerek ára már korábban is nagy kilengéseket mutatott, amelyek időnként menetrendszerű zavarokat okoztak az egyes termékpályákon.
Ennek érdekében már több alkalommal igyekeztek jelentős országok olyan megállapodásokat tető alá hozni, amelyek az árhullámokat némileg kisimítják, de érdemi eredményeket nem sikerült elérni.
Ezzel ellentétes hatást gyakorol időnként a globális piaci verseny, amely szintén befolyásolja az élelmiszerárakat. Az agrártermékek piacán tapasztalható verseny növeli a termelők közötti árversenyt, ami hosszú távon a profitmarzsok csökkenéséhez vezethet. Az alacsonyabb árak ugyan kedvezőek lehetnek a fogyasztók számára, de a gazdálkodók számára komoly gazdasági kihívást jelentenek.
A háború mindent felforgatott
Idehaza, illetve Európában mindenekelőtt az Oroszország elleni szankciók voltak jelentős hatással voltak az agráriumra és az élelmiszerpiacokra. Az Európai Unió és az Egyesült Államok által bevezetett szankciók következtében Oroszország már a Krím megszállásakor, 2014-ben korlátozta az élelmiszerimportot, ami különösen az európai gazdálkodók számára jelentett komoly veszteségeket. A szankciók miatt Oroszország saját agrárszektorának fejlesztésére kényszerült, ami hosszú távon az európai export csökkenéséhez vezetett.
Azzal, hogy Orország 2022-ben nyíltan Ukrajnára támadt, jelentősen megváltozott, tovább romlott a felállás. A beáramló ukrán agrárdömpint, elsősorban a gabonaimport alaposan felkavarta a piacokat, amelyre egyes tagállamok, köztük Magyarország is saját hatáskörben elrendelt tilalommal reagált.
Az olcsóra könnyű rászokni
A jelenlegi helyzet ráadásul nem egyszerűen egy ideiglenes uniós vámmentesség és tagállami korlátozások konfliktusaként értelmezhető, hanem a gabonapiac jelentős átrendeződéseként. Az új gazdasági felállás még alakulóban van, de már most is világos, hogy Ukrajna mellett Oroszország is meghatározó termelő és exportőr lett. Bár a háború és a szankciók akadályozzák az orosz szállításokat, ezek csak időleges akadályok.
A nagyobb kihívás, hogy az átrendeződés során az uniós és globális vevők is megízlelték a fekete-tengeri régióból nagy mennyiségben és alacsony áron érkező gabonát, és ez a piaci igény hosszabb távon is befolyásolhatja a keresletet és az árakat.
Az új környezetben az európai agrárszereplőknek új stratégiákat kell kidolgozniuk, hogy versenyképesek maradjanak a megváltozott piaci dinamikák közepette.
Globális nyugtalanság zavarja a piacokat
Az elmúlt években globális szinten az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború volt az egyik legkomolyabb hatással volt az agrárszektorra. Az Egyesült Államok által kivetett vámok és a kínai válaszlépések jelentős zavarokat okoztak az agrártermékek kereskedelmében. Kína például 25%-os importvámot vetett ki az amerikai szójababra, ami jelentősen csökkentette az amerikai exportot és növelte a készleteket.
A 2010-es években a Közel-Kelet politikai instabilitása is komoly kihívásokat jelentett a globális agrárkereskedelem számára. A régióban zajló konfliktusok, mint például a szíriai polgárháború, megszakították az agrártermékek szállítási útvonalait, és jelentős zavarokat okoztak az élelmiszerellátásban. A politikai instabilitás miatt a mezőgazdasági termelés és a kereskedelem is veszélybe került, ami hosszú távon növelte az élelmiszerárakat.
Erős féket jelentett a Brexit
A Brexit szintén komoly hatással volt az európai agrofood-forgalomra. Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Királyság jelentős mennyiségben importált európai élelmiszereket. Különösen nagy népszerűségnek örvendtek az olasz tészták, a francia sajtok és borok, valamint a kiváló minőségű, hatékonyan feldolgozott német élelmiszertermékek. A brit fogyasztók kedvelték a mediterrán ételeket is, és az európai zöldségek és gyümölcsök jelentős mennyisége érkezett napi rendszerességgel a szigetországba. Az Egyesült Királyság európai élelmiszer iránti kereslete Magyarország számára is lehetőséget teremtett, hogy exportálja baromfi- és egyéb hústermékeit, valamint borait és más italait. Hazánk is aktívan hozzájárult a brit piac ellátásához különböző feldolgozottsági fokú mezőgazdasági termékekkel.
Az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból azonban korábban nem látott adminisztratív és kereskedelmi akadályokat hozott, amelyek nehezítették a mezőgazdasági termékek szabad áramlását.
Az új kereskedelmi megállapodások kialakítása és a vámeljárások bevezetése jelentős költségekkel és időveszteséggel jár, a kétoldalú kereskedelem tehát nem állt le, de jelentősen megnehezült, és számos szereplő emiatt ki is szállt a versenyből.
A piacorientált megoldások veszélyei
A globális kereskedelem jövője szorosan összefügg a regionális kereskedelmi megállapodások alakulásával. Az olyan megállapodások, mint az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közötti USMCA, valamint az Európai Unió és Japán közötti szabadkereskedelmi egyezmény, új lehetőségeket teremthetnek az agrárszektor számára. Ezek a megállapodások elvben elősegíthetik a kereskedelmi akadályok csökkentését és a piacok közötti verseny növelését.
Fontos azonban leszögezni, hogy az ilyen megállapodások sok problémát is hozhatnak, ezért gyakran már a megkötésük előtt jelentős ellenállásba ütköznek.
Lebegtetett szerződés és aggodalmak
Ilyen például az EU-Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás, amely egy már több mint két évtizeden át tárgyalt, összetett egyezmény. Ennek lényege, hogy az EU ipari termékei könnyebben jutnak el Dél-Amerikába, míg a Mercosur-országok (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay) agrártermékei könnyebben érkezhetnek Európába.
Az egyezményt több oldalról is kritika érte. A zöld szervezetek szerint az megállapodás valójában szabad utat enged egyes dél-amerikai országoknak, különösen Brazíliának, hogy tovább pusztítsák természeti erőforrásaikat, ami környezeti és természetkárosító gyakorlatokhoz vezethet.
Az európai gazdák érdekeit képviselő agrárszervezetek pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy az uniós előírások nem vonatkoznak a Mercosur országaira, ezért az ottani termelők igazságtalan versenyelőnybe kerülnek az európai gazdákkal szemben.
Bár a megállapodás máig nem született meg, továbbra sem került le a napirendről, és időnként újra előkerül a téma.
Összességében elmondható, hogy a globális kereskedelem és a geopolitikai hatások jelentős mértékben alakítják az agrárszektor jövőjét, amelyek ráadásul sokszor kedvezőtlenül érintik a termelőket, a feldolgozókat és az exportőröket egyaránt. Ez már csak azért is igaz, mert a nagyhatású döntések meghozatalánál a politikai és más gazdasági szektorok által diktált érdekek gyakran megelőzik az agrofood szektor szempontjait.