Tarjányi Lili • 2024. augusztus 6. 13:27
Zsiókásnak nevezik azokat a területeket, melyen jellemzően megtalálható a szikikákának is nevezett, nagyjából egy-másfél méterre megnővő kákaféle. Az időszakosan elárasztott helyeket kedveli, mivel jól tűri talaj fokozott sótartalmát, így gyakran fordul elő szikes tavak növényeként. Innen kaphatta a szikikáka elnevezést is. A zsióka tehát nem igényes, ebből adódóan sokfelé előforduló növény. A korabeli bokortanyás térség szikes és nem szikes, időszakosan vizes élőhelyein is gyakori volt. Túlzott elterjedése azonban kedvezőtlen, mert a parti madarak által előnyben részesített iszapos, nyílt vizű felszíneit elfoglalja. Így csökken a madarak természetes táplálkozóhelye. Ezt kiküszöbölendő a szarvasmarhával történő legeltetése megoldást nyújtott a nyílt, sekély vízfelszínek fenntartásában. Rét- és legelőgazdálkodási értelemben csekély értékű savanyúfűnek minősül. Kaszálva is inkább csak alomanyagnak volt jó.
Egy a Természetvédelmi közleményekben megjelent 2016-os tanulmány a „Zsiókások és nádasok legeltetése és egyéb használatai a Duna-völgyi szikes tavakterületén a helyi emberek visszaemlékezései alapján” címet viselte. Ebben tanyasi, a szó nemes értelmében vett parasztemberek nyilatkoztak többek között a tarlók, zsiókások égetéséról.
A zsiókát fűtésre is használták: A csatak égetése nem jó. Ha olyan volt az idő, akkor, de nem is nagyon, nem mertük égetni nagyon. Levágni levágtuk, azt hordtuk be, fűtöttünk vele, arra igen jó volt, fűtőanyagnak. Befűtöttük úgy a kemencét, olyan meleg volt benn.
Eképp nyilatkozott az egyikük, még a másik a következőt mondta.
A Fehér-szék nádasát nem égették tudatosan: Nem volt divat a nádégetés, de előfordult.
A korábbi hagyományok, elbeszélések alapján a taralóégetésnek egyaránt voltak pozitív és negatív hozadékai is. Jelentősnek tartották abból a szempontból, hogy az elöregedett, avasodott lágyszárúakat, nádasokat így volt a legegyszerűbb letisztítani, ha bármilyen betegség, fertőzés pusztított a növények között, azt ezzel a módszerrel tudták felszámolni. Az égetést követően, friss takarmány fakadt. Zsenge és egészséges. Nem beszélve az elpusztuló kullancsokról és egyéb élősködőkről. Ugyanakkor nemcsak a haszontalannak vélt élőlények vesztek oda egy-egy ilyen tűz folyamán. Noha ezeket a tevékenységeket rendszerint a természet ritmusához igazították, figyelve a szaporodási, költési időszakokra, akkor is számos védett és nem védett állat és növényfaj veszhetett oda.
Napjainkban már teljesen más a vélekedés ezzel kapcsolatban. A tarló, nád, növényi maradvány, valamint gyepek égetése tilos, kivéve, ha erre növény-egészségügyi okokból van szükség. A tarlómaradványok megőrzése, talajbaforgatása napjainkra felértékelődött, hiszen egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a talajba visszaforgatható anyagok felhasználására. Ezzel növelve annak termőképességét és a külső hatásokkal szembeni ellenálló-képességét. Mivel a tarlóégetés engedélyhez kötött és meglehetősen nyomós indokra van szükség, ezért meg kell vizsgálni a főbb szempontokat. Az egyik ilyen, hogy egészséges-e a tarló, vagy kórokozókkal fertőzött. A másik, hogy értékes szerves anyag utánpótlási forrás veszik-e el az égetés során. A tarlóégetés legfőbb indokaként a kártevők, kórokozók elleni védekezést szokás megjelölni. Tehát ez a művelet növény-egészségügyi okból végezhető.
A kormányrendelet, amely a levegő védelméről szól, egyértelműen kijelenti, hogy tilos a tarlóégetés. Ezzel párhuzamosan tilos a lábon álló növényzet, illetve a növénytermesztés során keletkezett növényi hulladék égetése is. Kivétel ez alól, ha a jogszabály másként nem rendelkezik. Az pedig csak olyan esetben fordul elő, amikor olyan mértékű fertőzés jelenik meg, amely kizárólag a tarló felperzselésével szüntethető meg. Ekkor a növényvédelmi hatóság - megyei kormányhivatal - elvileg megengedheti a tarlóégetést. A gyakorlatban ilyen engedélyt szinte soha nem adnak ki.
Tehát, ha a jogszabály lehetővé teszi, külterületen az ingatlan tulajdonosa, használója legfeljebb 10 ha egybefüggő területen irányított égetést végezhet.
Amennyiben valaki mégis engedélyt kapna erre, az irányított égetés végzésének időpontját, terjedelmét, földrajzi koordinátákkal vagy helyrajzi számmal megadott helyét a megkezdés előtt 5 nappal az illetékes hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szervéhez írásban be kell jelenteni. Az irányított égetés során a tűz nem hagyható őrizetlenül, és veszély esetén azt azonnal el kell oltani. Az irányított égetés befejezése után a helyszínt gondosan át kell vizsgálni, és a parázslást, izzást - vízzel, földtakarással, kéziszerszámokkal - meg kell szüntetni. Fentiek szerint lehetővé váló tarlóégetés szabályait az „Országos Tűzvédelmi Szabályzat”(amelyről bárki tájékozódhat a www.katasztrofavedelem.hu oldalon) tartalmazza az alábbiak szerint:
- a tarlónak minden oldalról egyidejűleg történő felgyújtása tilos; az égetéshez csak a tarlómaradványok használhatók fel; a szalmát elégetéssel megsemmisíteni, lábon álló gabonatábla mellett tarlót égetni tilos,
- a tarlót vagy az érintett szakaszokat a tarlóégetés megkezdése előtt legalább 3 méter szélességben körül kell szántani, és az adott területen az apró vadban okozható károk elkerülése érdekében vadriasztást kell végrehajtani, a fasorok, facsoportok védelmére a helyi adottságoknak megfelelő, de legalább 6 méteres védősávot kell szántással biztosítani,
- tarlóégetés 10 ha-nál nagyobb területen szakaszosan végezhető, és csak az egyik szakasz felégetése után lehet a másik szakasz felégetéséhez hozzáfogni,
- a tarlóégetés során tűzoltásra alkalmas kéziszerszámmal ellátott, megfelelő létszámú, kioktatott személy jelenlétéről kell gondoskodni, és legalább egy traktort ekével a helyszínen készenlétben kell tartani.
A tüzet nem szabad őrizetlenül hagyni, és folyamatos felügyeletet is biztosítani kell.
A tarlóégetéssel tehát károsodhatnak a talaj szervezetei, és lecsökken a szervesanyagkészlet, amely egyébként is lassan a minimum alá süllyed. Ennek köszönhetően nem csak a szerkezetesség, hanem az aszálytűrés és vízmegtartó képesség is romlik. A már említett állatok és növények pusztulása mellett. Az engedély nélküli tarlóégetés nemcsak a támogatást csökkentheti az előírás be nem tartása miatt, de akár többszázezer forintos pénzbírsággal is számolhat az, aki tarlót éget. A tarlóégetés szabályait a 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet, az már fentebb említett Országos Tűzvédelmi Szabályzat tartalmazza. A tilalom itt is megismétlődik:
Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a lábon álló növényzet, tarló, növénytermesztéssel összefüggésben és a belterületi, valamint a külterületen lévő zártkerti ingatlanok használata során keletkezett hulladék szabadtéri égetése tilos.
A tűzoltóság állománya mentesül az égetési és tűzgyújtási tilalom alól, ha a tevékenység a károk csökkentésére vagy a tűz terjedésének megakadályozására, szabályozására irányul.