Nagy Z. Róbert • 2024. augusztus 20. 05:59
Bár a növényvédelem kapcsán elsősorban a növényvédőszeres permetezés jut eszünkbe, a kórokozók és kártevők elleni küzdelem számos más módszerrel is történhet. Az agrotechnikai munkák helyes szervezésével, a munkafolyamatok megfelelő időben és sorrendben történő elvégzésével is sokat tehetünk növényeink egészségéért úgy, hogy a vegyi védekezés még szóba sem került.
Növényvédőszerek használatának mellőzésével igazán jó terméseredmények nehezen érhetők el kertészeti üzemi körülmények között, ám egy kiskertben mások a prioritások, nem csak a mennyiség a lényeg. Mai zöldség és gyümölcsfajtáink a nemesítési eredményeknek köszönhetően nagyon gazdag termés lehetőségét adják meg, ám cserébe sokkal érzékenyebbek a betegségekre, mint az évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt ültetett tájfajták, melyek kevesebb termést hoztak ugyan, de a betegségekkel szemben ellenállóbbak voltak.
A helyes munkafolyamati sorrend és időpont megválasztása nagyban csökkenti a kártételi kockázatot, annak mértékét, így csökkenthető a vegyszerfelhasználás mennyisége, ami mind anyagilag, mind a termés vegyszerterhelésének csökkentése kapcsán egészségi szempontból is előnyös. A kertben minden, mindennel összefügg, és sokat tehetünk kémiai növényvédelem nélkül is növényeink egészségének, jó kondíciójának megőrzése érdekében.
Már a fajta kiválasztásánál sok minden eldől
Zöldségnövényeink általában egy-, ritkábban két évig, évelő fűszernövényeink néhány évig, míg gyümölcsfáink akár évtizedekig is kertünkben, ugyanazon a helyen élik életüket, így a fajtaválasztás ebben a sorrendben egyben fontossági sorrend is. Hiszen, ha egy zöldségnövényt olyan helyre ültetünk, ahol nem érzi jól magát, betegeskedik, de nincs túl nagy gond, következő évben majd ideálisabb helyet találunk számára. Egy gyümölcsfánál már nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen sokszor mire rájövünk, hogy rosszul megy neki, nem terem rendesen, már akkorára nőtt, hogy az átültetés kockázatos. A fűszernövényeket pedig érdemes külön kiemelni, hiszen ezeket vegyszerezni egyáltalán nem szokás a levelük későbbi felhasználási módja miatt. A növényvédelem már a fajtaválasztásnál elkezdődik. A zöldség, és gyümölcsfajtákról is fellelhetők fajtaismertetők, melyek egyfajta használati utasításként szolgálnak. Ebből megtudatjuk, hogy az adott faja milyen betegségekre érzékeny, és melyekkel szemben ellenálló. Szőlőből is vannak lisztharmatra vagy peronoszpórára kevésbé fogékony fajták. A paradicsomok között találunk már olyan változatokat, melyek a klasszikus paradicsombetegségek közül többel szemben is már genetikailag védettek. Érdemes ezért nem csak a növényt nézni vásárláskor, hanem azt is, hogy a fajtaleírás alapján mennyire érzékeny a betegségekre.
A környezeti igények is kihatással vannak a fejlődésre
Meghatározó a növény környezet iránti, főleg a talajjal szembeni igénye, és a fagytűrés képessége is. Ha egy növény talajigénye például erősebben savas, és mi nem ilyen körülmények közé ültetjük, akkor a növény kondíciója nem lesz megfelelő, ami miatt fogékonyabb lesz a megbetegedésekre. Ugyanez érvényes a fagytűrő képességre is. Ha egy gyümölcsfa évről-évre visszafagy, az visszaveti fejlődését, ami károsan hat ellenálló képességére is. Tehát ha helyes fajtaválasztással ellenállóbb növényeket veszünk, és a konkrét igényeiknek megfelelő helyre ültetjük ezeket, már nagy lépést tettünk előre a csökkentett vegyszerfelhasználás érdekében.
Ideális munkaszervezés: mindent a megfelelő időben
Sok apróságnak tűnő, ám lényeges dolog van, aminek növényvédelmi szempontból nagy a jelentősége. A letört, viharkárt szenvedett ágak törésfelületét vágjuk egyenesre, és lehetőleg kezeljük sebkezelő pasztával. A roncsolt ágcsonknak - ami a törés után marad - sokkal nagyobb a szabad felülete, mint a sima metszési felületnek, így sokkal nagyobb az esélye a kórokozók bejutásának a növénybe. Az öntözés időpontjának a megválasztása is nagyon lényeges, hiszen mind a bakteriális, mind a gombás fertőzéseknek a terjedéséhez egyaránt nedvesség szükséges. Elvileg a legjobb a napközbeni öntözés lenne, hiszen ekkor szárad le a leghamarabb a nedvesség a növényről, de az erős fény okozta perzselődés veszélye miatt ez nem szokás alkalmazni esőztető öntözésnél (csepegtető öntözésnél, ahol a levelek nem lesznek nedvesek napközben is mehet az öntözés). Többnyire tehát marad lehetőségként az este és a reggel. A vízhasznosulás szempontjából az esti öntözés a jobb, hiszen éjszaka a talaj kipárolgása nem jelentős az alacsonyabb hőmérséklet miatt, ám a lombra került nedvesség is tovább megmarad. A reggeli öntözés ilyen szempontból előnyösebb, mert amint felmelegszik a levegő, a leveleken levő vízcseppek is rövid idő alatt felszáradnak, így a kórokozóknak kevesebb idejük marad a fertőzésre. Ám a felmelegedés miatt a talajnedvesség kipárolgása is hamarabb megkezdődik, ami az öntözés hatékonyságát csökkenti.
Minden érvet és ellenérvet összevetve elmondható, hogy a legjobb megoldás az esti öntözés, amennyiben meg tudjuk oldani, hogy a növények lombozatára lehetőleg ne kerüljön víz. Így az öntözés hatékonysága is jó lesz, és a nedves leveleket is kiküszöböljük, csökkentve a fertőzésveszélyt.
A beteg részeket ne sokáig nézegessük
A növényeinken tapasztalható elváltozásokat rendszeresen figyeljük, így a rendellenességeket könnyen felfedezhetjük. A növények esetén a kártevőkkel fertőzött részek időbeni eltávolításával is jelentős növényvédelmi költségeket takaríthatunk meg. Nyáron rendszeresen megjelennek például a levéltetvek, melyek általában először a zsenge hajtások végén, csoportokban láthatók, majd miután elszaporodnak, akkor már az idősebb levelek fonákán is megtalálhatók lesznek. Ha még az első kártevők megjelenésekor ezeket eltávolítjuk a fertőzött hajtások lemetszésével és megsemmisítésével, akkor megelőzhetjük a jelentősebb inváziót. Amennyiben ezzel már elkéstünk, a baj észlelése után minél előbb érdemes megkezdeni a növényvédőszeres védekezést, hiszen eleinte még elegendő lehet kontakt szerekkel, csak a fertőzött részeket lepermetezni (foltkezelés), ám miután már elszaporodtak a kártevők, akkor sokkal nagyobb szeradaggal és felszívódó szerekkel az egész növény és szomszédéinak a kezelése is elkerülhetetlenné válik (állománykezelés).
A gyomok is bekavarhatnak
A gyomok jelenléte is többféle növényvédelmi problémát okoz, attól kezdve, hogy vizet, tápanyagot és napfényt vonnak el a növényeinktől, ezzel csökkentve fejlődésüket, rontva kondíciójukat. Egy 1000 négyzetméteres terület egyszeri teljes gyomirtásának a szerköltsége igen jelentős, míg ha a rendszerességre helyezzük a hangsúlyt, és a kezelést már akkor elvégezzük, amikor csak foltokban vannak jelen a gyomok, akkor akár 50-70 százalékot is spórolhatunk a szerköltségen, főleg amiatt. hogy ekkor még mechanikai gyomirtással, azaz kapálással is felvehetjük a harcot.
A gyomokon is megtelepedhetnek kórokozók és kártevők, melyekről a fertőzés a kultúrnövényeinkre terjedhet ezért a gyomszabályozásnak növényvédelmi hatása is van. Gyakori gyomnövényeink a fehér libatop, a disznóparéj, és a kicsiny gombvirág, ezeket mind szeretik a levéltetvek, és szerencsétlenségünkre nem a kultúrnövényről fognak ezekre átköltözni, hanem a gyomokról fognak a kiskert haszonnövényeire átmenni.