Braunmüller Lajos • 2024. augusztus 28. 13:32
A klímaváltozás, a piaci viszonyok és a költségek, a finanszírozás valamint a terményárak változása is abba az irányba hat, hogy a szántóföldi növénytermesztők mihamarabb átgondolják a jelenlegi termelési gyakorlataikat, változtatás nélkül ugyanis nem lehet talpon maradni – mondták el az Agrárszektornak a témában nyilatkozó szakértők. Ahol öntözni lehet, ott minél előbb meg kell oldani ezt, mert óriási előnyt jelent a termelésben, ahol viszont nem, ott a helyspecifikus gazdálkodás, és a jelenlegi gyakorlat megváltoztatása lehet célravezető. A tenyészidő rövidítése, a tőszám csökkentése és az eltérő képességű táblák eltérő kezelése rejt még magában tartalékokat, valamint nem szabad lemondani az alternatív fajok és fajták kipróbálásáról sem.
Alaposan át kell gondolni minden termelőnek azt, hogy hogyan vágjon neki a következő szezonnak, és fel kell ismerni, hogy a gazdálkodás gyökeresen megváltozó feltételei új szemléletmódot követelnek
– mondták el az Agrárszektornak nyilatkozó szakértők. A következő időszakban azt kell felismerniük a termelőknek, hogy a változtatás a túlélés kulcsa.
Kockázatvállalás csak saját kontóra
A 2022-es nagy aszály után a gazdák tavaly egy csapadékosabb év reményében visszavetették kukoricával a földjeiket, jóllehet azelőtt csökkentették a vetésterületét. Pedig nem szabad már figyelmen kívül hagyni a klímaváltozást, tanulni kell az elmúlt évek időjárási eseményeiből - mondta az Agrárszektornak Hollósi Dávid. Az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója egyetértett azzal, hogy a változtatás kérdéseket vet fel és a végrehajtása nem egyszerű. Ugyanakkor úgy vélte, az ország jelentős részén már jelentős kockázat a kukorica termesztése, amit, ha a termelők vállalnak, önerőből kell tenniük.
Felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg is nagyon sok kedvezményes hitel van a rendszerben, és az alaptámogatás is a pénzügyi hullámvölgyek kiegyenlítését szolgálja.
Volt már agrár-hitelmoratórium, kétszer is, banki szempontból nem ezt tartjuk megoldásnak. Szerkezetváltásra ösztönző támogatáspolitikára és hitelprogramokra van szükség, egyértelműen megérett az idő erre.
Mindennapossá váló szélsőségek
Az ügyvezető igazgató szerint a kockázatok jelentős részét a klímaváltozás és az ebből fakadó extremitások jelentik, amelyeket kezelni kell. Ha pedig ezt nem tesszük, akkor ahhoz nagyon nehéz finanszírozó partnert találni, aki beáll a kockázatok mögé. Mint fogalmazott:
Vegyük példaként a borszőlőt. Lassan véget ér a szüret, amely korábban október közepéig tartott. A hőhullámos napok száma az elmúlt tíz évben rekordokat döntöget. Higgyünk a tényekben, be kell látni, hogy rendkívül kemény változások zajlanak.
Az ügyvezető igazgató szerint a megoldás elsősorban a korszerű agrotechnológiában rejlik, öntözés nélkül pedig óriási kockázatok vannak a termelésben. Ez mára egyértelműen érezteti a hatását az ágazatban, ezért hangsúlyozta:
fontos lenne, hogy a gazdaságok legalább a területük egy részét megtanulják öntözni. Ezáltal a lehetőségek tárháza nyílhatna meg számukra.
Kijön a matek?
Mint kifejtette, a magyar termőterületeknek egy része - tekintettel a világgazdasági környezetre, az árakra, az aszálykockázatra, az öntözés nélküli termelésre és a támogatások folyamatosan csökkenő színvonalára - nem lesz alkalmas gazdaságos szántóföldi növénytermesztésre.
Ezeken a területeken, ha nem változtatunk, 100 évvel ezelőtti termésátlagokkal lehet kalkulálni, ami üzletileg értelmezhetetlen, ha figyelembe vesszük a földárakat, a bérleti díjakat, az inputanyagok költségeit és végül a termény árát. És ki tudja, hogy 2028 után milyen támogatási rendszer lesz?
Az ügyvezető igazgató gigantikus kihívásoknak nevezte mindezeket a tényezőket, és úgy vélte, a tőkeerősebb, korszerűbb technológiát alkalmazó, vagyis az alkalmazkodásra képes szereplők maradhatnak talpon ilyen környezetben. De a legfontosabb az öntözés megvalósítása lenne.
El kell gondolkodni a megoldásokon
Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke szerint a termelők jelenleg még érthető módon az idei betakarítással vannak elfoglalva, de hamarosan kétségkívül át kell gondolni a jövőt mindenkinek. Ehhez szerinte a termelés gyakorlatának megváltoztatása kell, amely számos pontot magába foglal.
10-15 éve 1,1 millió hektáron vetettünk őszi búzát, de könnyen lehet, hogy ez a jövőben inkább 800-900 ezer hektáron stabilizálódik. A termőterület egy részét azok a növények teszik inkább ki, amelyeket ma alternatívának tekintünk.
Ebben az is szerepet játszik az elnök szerint, hogy a támogatási rendszer miatt egy adott területméret fölött öt növényt kell termeszteni, igaz, az ötödik növényt nem nagy területen. Ez kedvez az alternatív növényeknek, de sok esetben a gazdák maguk is belátják, hogy egyes helyeken ez lesz az egyetlen lehetőség. Kérdés persze, hogy itt milyen kultúrák jöhetnek szóba. Látszik, hogy van ezen a téren útkeresés, például a gazdák egy része próbálkozott a mákkal, ezzel azonban nem szereztek igazán jó tapasztalatokat.
Helyspecifikus gazdálkodás, eltérő gyakorlattal
Az elnök szerint mindazokon a területeken, ahol továbbra is érdemes kukoricát termelni, érdemes olyan változtatásokat tenni, amelyek az új környezetben csökkentik a kockázatokat. Ilyen például a tenyészidő rövidítése.
Az 500-550-es FAO számok helyett inkább 350 körüli fajtákat érdemes választani, ezzel ugyanis csökkenthető a kockázat. A 85 és 88 ezres tőszám helyett lehet vetni 68-70 ezret is, így a rendelkezésre álló kevesebb csapadékból több juthat egy-egy növénynek
- említett példákat az elnök.
Petőházi Tamás szerint mindenképpen fel kell értékelődnie a helyspecifikus gazdálkodásnak, ezzel a szemléletmóddal ugyanis optimalizálni lehet a költségeket és összességében javítható az eredményesség.
Egy-egy gyengébb táblán felesleges intenzifikálni a termesztést, ott inkább az lehet a cél, hogy megfogjuk a költségeket. Ezeket akár parlagnak is ki lehet jelölni. A jó területeken érdemes ugyanakkor az intenzív irányba elmozdulni.