Nagy Z. Róbert • 2024. szeptember 10. 13:28
Városi virágágyi kiültetésekben is gyakran találkozunk a kakastaréjjal, vagy más néven a celosiával. Vannak tollas virágformájú és kakastaréjra emlékeztető „cristata” formájú változatai is, rengeteg féle színárnyalatban. Bár nálunk ez a faj kifejezetten dísznövénynek számít, egyes országokban kedvelt zöldségnövény. Érdemes megkóstolni, mert az első fagyokig folyamatosan találunk a töveken fiatal, konyhai felhasználásra alkalmas hajtásokat.
A közönséges kakastaréj (Celosia argentea) sok országban dísznövény, de máshol fontos és tápláló zöldség. A leveleket és a fiatal hajtásokat megfőzik, levesek és pörköltek készítéséhez használják fel. A magjából étolajat sajtolható. Konyhakerti felhasználása leginkább az amarantokhoz hasonló, melyek szintén több díszváltozattal is rendelkeznek. Rokonságban is áll velük, akárcsak a nálunk gyomként ismert disznóparéjjal. Bár a celosiát hazánkban is dísznövényként termesztik az Egyesült Államokban, Afrikában elterjedt, mint termesztett zöldség. Leveleit főzhetjük vagy párolhatjuk, és köretként is fogyaszthatjuk. Levelei, fiatal szárai, sőt a fiatal virágkezdemények a főzés során könnyen megpuhulnak. A levelek lágy szerkezetűek és enyhe spenót ízűek. A virágzás alatt szedett idősebb levelek is fogyaszthatók, csak ezek esetenként keserűvé és szálkássá válhatnak. A keserű íz sem jelenti azt, hogy mérgezővé válna, csak ekkor már kevésbé ízletes. Ennek ellenére kis mennyiségben ilyenkor is fogyasztható, sőt a keserű íz hasznos, étvágygerjesztő hatású.
Az íz béli módosulások miatt is érdemesebb a termesztési célokat különválasztani: azaz, ha dísznövényként tartjuk akkor hagyjuk virágozni, ha zöldségként fogyasztanánk akkor a bimbókat inkább távolítsuk el a tövekről, hiszen ekkor a levélhozam növelése az elsődleges cél.
Sok neve ismert
E fajnak nálunk a leggyakoribb neve a kakastaréj, vagy kakaspír, bár ez csak a cristata virágformára illik rá, a tollasra kevésbé. Gyakran hivatkoznak rá latin nevéből eredően celosia-ként, de tollaska, soko, vagy lagosi spenótként is találkozhatunk vele a szakirodalomban, utóbbi neve már étkezési célokra is utal. Nigériában egy nemzeti étel, egy leves is készül ebből a növényből „soko yokoto” néven. Van, ahol a magjait is használják, mint álgabonát. A gabonák egyszikű növények - ez kétszikű - ám táplálkozási szempontból azért álgabona (pszeudocereália), mert keményítő tartalma szintén magas, és hántolva, őrölve a gabonákhoz hasonlóam használhatók fel. Házilag a gabonaszerű felhasználás elég nehezen kivitelezhető, ám zöldségként egyszerűen feldolgozható e növény. Magról vethető, így négy hetes korától már szedhető. Kora őszi vetéssel másodnövényként is termeszthetjük, vagy akár cserépben elvetve akár télen, az ablakpárkányon is tartható.
Táplálkozási célra érdemes rendszeresen szedni, mert a vágások miatt bokrosabb lesz és újabb, több zsenge hajtásokat hoz. A virágok megjelenésekor a levelei keményebbé válnak, ám ha a virágot eltávolítjuk, akkor újra zsenge hajtások jelennek meg rajta. A kertben, dísznek tartott tövek is „lefejezhetők” a virágok eltávolításával, és becserepezve szobában, világos helyen, ablak mellett tartva sokáig lesz használható levelünk róla. Ha kint hagyjuk akkor egynyári növénynek számít, az első fagyok elpusztítják - bár ezek az utóbbi években elég későn jelennek csak meg.
Nem nehéz termeszteni
A celósiák trópusi eredetű növények, tehát fagyérzékenyek nemzetségük mintegy 60 fajt számlál, és ezen felül rengeteg fajtát, kertészeti díszváltozatot. Ezek a lágyszárú növények általában függőlegesen növekednek, de némelyek kúszónövényként viselkedik és a talajon elterülve terjed. A Celosia argentea faj a legismertebb nálunk, ennek virágzata sok apró, egyedi virágból áll, és a virágzat formája egyaránt lehet karéjszerű vagy tollas elrendeződésű. Magvetéses szaporítással is gyorsan fejlődik, ám a leszedett hajtásdugványokról is könnyen meg lehet gyökereztetni. Magról vetett állomány nevelésekor a magok csírázásához a 20-22 fokos hőmérséklet és az állandó páratartalom szükséges. A hazánkban ültetett fajtái 30-40 cm magasra nőnek, de eredeti élőhelyén akár a 2 méteres magasságot is elérheti. Kertben egynyári fagyérzékenysége miatt, ám fagymentes helyen, például szobában tartva évelőként viselkedik.
A celóziák kertben és beltérben is termeszthetők, de bárhol is vannak, minél több fényt biztosítsunk számukra. A tűző napot is elviselik, ám emiatt virágaik kifakulhatnak. 5 fok alatti hőmérsékleten fejlődésük leáll, hőmérsékleti optimumuk 20-24 fok. Víz-, és tápanyagigényes növények, de a gyökerük ne álljon vízben hosszabb ideig, ám talaja ne is száradjon ki teljesen. Nincs sok növényvédelmi probléma vele, esetenként tripszek támadhatják meg. Amennyiben télre beköltöztetnénk a kertből akkor 10 fok feletti hőmérsékleten tartsuk, minél világosabb helyen. A teleltetés után tavasszal akkor ültessük ki, amikor már talajmenti fagyokra sem kell számítani és az éjszakai hőmérséklet is 10 fok felett van. Kiteleltetéskor fokozatosan kell a direkt napfényhez szoktatni.