Szívós növények a kertbe: ezek a legnagyobb szárazságot is bírni fogják

Nem mondunk sok újat azzal, hogy az idei év is szélsőségesen száraz volt – bár ez inkább a nyári időszakra igaz –, a tavaszi hónapokban egészen kielégítő volt a csapadék mennyisége. A nyári forróság miatt ügyelnünk kell arra, hogy ne forrósodjon fel az udvarunk. Akiknek nincs árnyékot adó fája a kertben, idén elgondolkodhattak azon, hogy néhány lombos növénybe invesztálnak

- vélekedett Kósa Dániel.

Ezek a növények jól bírják a forróságot, és nem magas a vízigényük sem

A kertészmérnök elmondta, ha egy növény jól bírja a forróságot és szárazságtűrő is, még nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell öntöznünk, hanem azt, hogy kevesebb mennyiség is elegendő neki:

A mostani felsorolásban ezért is a napos és szárazabb helyekre ültetendő növényekből válogatok. A valóságban ennél sokkal több faj szereti vagy tűri a napos, száraz helyeket, ami – ismét hangsúlyozom – nem az öntözés teljes elhagyását jelenti, hanem azt, hogy kevesebb vízzel is életben maradnak. Minden esetben járjunk utána, hogy az adott növényfajnak vagy fajtának mik az ökológiai igényei: mekkora a fény- és vízigénye, milyen talajt kedvel, és mennyi tápanyagra van szüksége.

- tanácsolta a szakember. Az évelők között szinte az összes díszfű a napos helyet kedveli, bár ezek vízigénye magasabb. Ilyen például a csenkesz, a pampafű, a molnárpántlika és a nádtippan. Ebben a csoportban pedig szinte az összes sziklakerti növény is ide sorolható, például a a varjúháj, a kövirózsa, a jukka és a palástfű. Léteznek talajtakaró évelők, amelyek a talaj párologtatásának csökkentésében játszanak szerepet, ilyenek az árvacsalán, a vinca (meténg), a terülő lángvirágok fajtái és még sok más. A továbbiakban meg kell említeni a teljesség igénye nélkül a kokárdavirágokat, mocsári hibiszkuszokat, őszirózsákat, sásliliomokat, lángvirágokat, haranglábakat és napvirágokat is.

A cserjék esetében, az ültetési időszakban kimondottan fontos az öntözés

Kósa Dániel elmondta, hogy ha a szárazságtűrő cserjéről beszélünk, olyan különböző színes lombú fajok és fajták között is válogathatunk, mint például a borbolya, som, kecskerágó, babérsom és rózsalonc. A felsorolásból nem maradhatnak ki a mézelőfa fajtái, a cserszömörce, a kékszakáll, a selyemmirtusz, a levendula és a gyöngyvirágcserje sem. Ide tartoznak még a hortenziák is, különösen a bugás hortenzia (Hydrangea paniculata), valamint a rózsák, bár ezek vízigénye azonban viszonylag nagyobb a többi szárazságtűrő növényhez képest.

Gyümölcsök között a cserjéknél a mogyoró, a füge, a piszke és a ribizli említhető, bár általánosságban igaz, hogy a gyümölcsök terméshozás idején nagy mennyiségű vízre szorulnak a bőséges termés érdekében.

- tette hozzá.

Díszfák esetében a legtöbb faj szinte öntözés nélkül is megél

Alapvetően itt is, mint a cserjéknél, az ültetés és meggyökeresedés időszakában szükséges a rendszeres öntözés. A szakember véleménye szerint sokan mondják, hogy ha valaki elkezdi öntözni a növényt fiatal korában, később muszáj folyamatosan locsolnia.

Ez igaz, viszont kiküszöbölhető: öntözéskor a gyökerek nem keresnek vízforrást a mélyebb rétegekben. Azonban ha az ültetéskor mélyebb ültetőgödröt ásunk, és egy úgynevezett dréncsövet helyezünk el, akkor a talaj alsóbb rétegét nedvesítjük, és a gyökerek lefelé fognak orientálódni.

- fogalmazott Kósa Dániel, majd hozzátette, mivel hosszú lenne a díszfák listája, csak néhány érdekesebb fajt említett:

• különböző színű juharok,
• kőrisek,
• bükkök,
• nyírfák
• nyárfák,
• vérszilvák,
• csepleszmeggyek
• babarózsák,
• perzse varázsfák,
• és díszalmák.

Szinte minden szoliter fa ide tartozik. Díszfáknál kerüljük az ártéri fákat, mivel ezek nagy mennyiségű vizet igényelnek.

Gyümölcsfák közül is válogathatunk

Az össze gyümölcsfának szüksége van a napfényre; például a cseresznye virágzását a napsütéses órák száma befolyásolja. Viszont ahogyan a gyümölcstermő cserjéknél és bokroknál, úgy a fák terméshozásakor is fokozottan szükség van a csapadékra. Mindamellett, az alábbi gyümölcsfák jobban bírják a szárazságot és a hőséget, így öntözés nélkül is jól megélhetnek a magyar éghajlaton:

1.  Füge (Ficus carica): Az egyik legjobban szárazságtűrő gyümölcsfa, amely jól alkalmazkodik a melegebb klímához. Mediterrán eredetű, így kevés vízzel is megél.
2. Mandula (Prunus dulcis): Szintén mediterrán növény, amely kifejezetten bírja a száraz, forró időszakokat. Mély gyökérzete miatt képes a talaj mélyebb rétegeiből vizet felvenni.
3. Birs (Cydonia oblonga): Kevésbé igényes a vízre, és viszonylag jól bírja a szárazabb körülményeket, bár hosszabb szárazság esetén is meghálálja az öntözést.
4. Dió (Juglans regia): Bár a fiatal diófák öntözést igényelhetnek az első években, a már megerősödött diófa jól alkalmazkodik a szárazsághoz és hosszabb vízhiányt is elvisel.
5. Szilva (Prunus domestica): Egyes szilvafajták, különösen a vad szilvák, jól bírják a szárazságot. Például a besztercei szilva kiválóan alkalmas öntözés nélküli termesztésre.
6. Mogyoró (Corylus avellana): Bár bokros növény, a mogyoró a szárazabb viszonyokat is jól tűri. Kevés vizet igényel, és ellenáll a melegnek.
7. Homoktövis (Hippophae rhamnoides): Szárazságtűrő és igénytelen növény, amely jól viseli az aszályos időszakokat. Gyümölcse rendkívül egészséges.
8. Kajszibarack (Prunus armeniaca): Bár a kajszi fiatal korában vízigényesebb lehet, kifejlett állapotában jól tűri a szárazságot, főleg a mély gyökerű fajták.
9. Gesztenye (Castanea sativa): A szelídgesztenye szárazságtűrő és jól viseli a melegebb klímát, bár a talaj savasságát jobban kedveli.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a gyümölcsfák kifejlett korukban jobban tolerálják a vízhiányt, de az ültetés utáni években szükség lehet öntözésre, amíg a gyökérzetük megfelelően mélyre nem hatol.

A fenyőfélék esetében is találkozhatunk szárazságtűrő fajtákkal

Az örökzöldeknél említést kell tenni a borókákról, fagyallokról, babérmeggyről, korallberkenyéről és ciprusokról. Esetükben nem csak az öntözés fontos, hanem a lombkorona párásítása is. Az alábbi növények különösen jól alkalmazkodnak a száraz, napos helyekhez, és a víztakarékos kertészkedésben is nagy szerepet játszanak. Fontos azonban, hogy az első években figyelmet fordítsunk az öntözésre, amíg a gyökérzetük elég mélyre nem hatol:

• Boróka (Juniperus spp.): A boróka különböző fajtái nagyon szárazságtűrőek. Különösen a közönséges boróka (Juniperus communis) és a kínai boróka (Juniperus chinensis) alkalmas száraz területekre, mivel jól tűrik a kevés vizet és a napos helyeket.
• Ciprus (Cupressus spp.): A ciprusfélék közül több is szárazságtűrő, mint például az arizóniai ciprus (Cupressus arizonica). Ezek a növények jól viselik a forróságot és a vízhiányt.
• Puszpáng (Buxus sempervirens): A közönséges puszpáng egy széles körben ültetett, szárazságtűrő örökzöld cserje. Különösen jól tűri a szárazságot, ha egyszer már megerősödött, és sövényként is népszerű.
• Fenyőfélék (Pinus spp.): Egyes fenyőfajták, például a himalájai fenyő (Pinus wallichiana) vagy az erdei fenyő (Pinus sylvestris), jól tűrik a száraz körülményeket. Ezek mélyre nyúló gyökereikkel képesek vizet felvenni a talaj mélyebb rétegeiből.
• Babérmeggy (Prunus laurocerasus): Bár többnyire ültetés utáni években igényel öntözést, idősebb korában a babérmeggy is képes szárazabb viszonyok között jól fejlődni.
• Korallberkenye (Photinia fraseri): Ez az örökzöld cserje szintén jól viseli a szárazabb időszakokat, és mutatós vöröses új hajtásaival kiváló dísznövény.
• Mediterrán tölgy (Quercus ilex): Az örökzöld magyaltölgy, más néven mediterrán tölgy, kiválóan alkalmas szárazságtűrő, meleg klímájú területekre. Mélyre nyúló gyökérzete segíti a víz felvételében.