Néhány nappal ezelőtt napvilágot látott egy jelentés, amely megerősítette azt a régóta fel-felmerülő irányvonalat, amely szerint a Közös Agrárpolitikának el kellene mozdulnia a területalapú megközelítéstől a jövedelemalapú támogatási szisztéma felé. Milyennek találja ezt a felvetést?
Mindenekelőtt fontos, hogy a megfelelő kontextusba helyezzük a kérdést, le kell ugyanis szögezni, hogy egyelőre egy jelentésről van szó, amelyet egy szakértői csoport készített és adott át Ursula von der Leyennek. De az új Közös Agrárpolitika javaslatszintű kialakításának folyamata még legalább egy évig tart majd és további nagyjából két évig a rendszer teljes kidolgozása. Ez a mostani anyag tehát egyelőre még nem is javaslat, csupán egy felmerülő ötlet, amely a folyamat legelején született – ezt fontosnak tartom leszögezni.
Feje tetejére állítanák az agrártámogatási rendszert az EU-ban?
A legfontosabb célkitűzések szerződésben rögzítve vannak, ezek a gazdák jövedelmére, a versenyképességre, a stabilitásra, a fogyasztók számára megfizethető áron történő élelmiszerellátás biztosításának szükségességére utalnak. Ennek kell lennie az irányadónak.
Úgy gondoljuk, hogy a támogatási rendszert alapvetően a földhöz kell kötnünk, ez ugyanis egy nagyon fix alapja a kifizetéseknek, hiszen biztosítja, hogy nem vezet kettős elszámoláshoz, objektív mutató, nem vita tárgya a mérete. Nyilvánvalóan vannak bizonyos elemek, amelyek erre ráépülnek, van egy szükségszerű fejlődés a támogatási rendszerben, de a fő üzenetünk az, hogy a gazdáknak stabilitásra van szükségük. A földalapú támogatás ebben nagyon fontos elem, az a hivatalos álláspontunk és a szilárd véleményünk, hogy ennek maradnia kell. Ebben a vitában részt fogunk venni és ezt fogjuk képviselni.
Milyen célokat igyekeznek még támogatni az elkövetkező időszak vitáiban? Hogyan látja a mezőgazdasági érdekérvényesítés legfontosabb témáit az Európai Unió szintjén?
Az Európai Uniónak a mezőgazdaságot Európa stratégiai értékeként kell újrapozícionálnia. Örömmel hallottam, hogy néhány nappal ezelőtt Ursula von der Leyen elnök asszony a mezőgazdaságot a kontinens legfontosabb ágazatának nevezte.
Jelenleg ezt megalapozó intézkedésekre van szükségünk: egy erős KAP költségvetésre, amelynek kerete az inflációhoz igazodva emelkedik, de emellett más forrásokból, így állami és magánberuházásokból származó támogatás is kell. Ezen felül egy igazságos élelmiszerláncra van szükségük, ahol a mezőgazdaság, a gazdálkodó nem a leggyengébb láncszem, hanem erősebb tárgyalási pozícióval rendelkezik, amely egyenlőbb kapcsolatok kialakításához vezethet.
Stratégiai szempontból a kereskedelem is kulcsfontosságú, újra kell kezdenünk például a vitát a Mercosur megállapodással kapcsolatban.
Lesznek az agrár-érdekképviseletnek szövetségesei ebben az uniós szintű vitában?
Látunk szövetségeseket az Európai Parlamentben, valamint az Európai Bizottságban is, ha valóban van politikai hajlandóság a változásra. És fontos, hogy számítunk más csoportokra is a társadalom egészéből.
Szeretnénk megmutatni, hogy mennyire fontos a társadalom számára, hogy Európában a mezőgazdasági ágazat fenntartható és versenyképes formában megmaradjon.
Említette a Mercosur-megállapodást, amelyben nagyon régóta húzódó tárgyalás után sincs egyelőre megegyezés. A különböző társadalmi szervezetek, így például a gazdák, és a Copa-Cogeca is sokat bírálta a tervezetet, amelyről az egyeztetések újraéledni látszanak. El tudna képzelni egy puhább megállapodást a jövőben, amely elfogadhatóbb lenne az európai gazdáknak?
A Mercosur-megállapodásról szóló egyeztetés két évtizeddel ezelőtt kezdődött, ezalatt a világ és Európa is nagyon megváltozott. Amit Európa ma kér az itteni gazdáktól, sokkal több, mint amit húsz évvel ezelőtt kellett teljesíteni. Ennek fényében sokkal mélyebben át kell nézni ezt a megállapodás-tervezetet és meg kell fontolnunk, hogy tényleg jó dolog lenne-e folytatni az egyeztetést.
A jelenlegi formájában nagyon határozottan nemet kell mondanunk erre a megállapodásra.
Nagy lépést tettek a gazdákat és a zöldeket is bosszantó egyezség felé
A harmadik országok agrárimportja az elmúlt időszakban nagyon sok problémát okozott az európai termelőknek, az ukrán import különösen az EU keleti tagállamaiban tevékenykedő gazdáknak. Hogy látja, lehet ebben a kérdésben valamilyen nyugvópont?
Egyértelmű, hogy Ukrajna az agresszióval szembeni háborúját Európáért is vívja. A másik oldalon ugyanakkor az európai mezőgazdasági ágazat nem lehet az egyetlen, aki megfizeti az orosz invázió árát.
Világosan megmutatkozik, hogy a teljes kereskedelmi nyitás nagyon erős nyomást helyez az európai ágazatra. Mindez azt is mutatja, hogy igazunk volt, amikor azt mondtuk, hogy néhány érzékeny termékkel kapcsolatban különleges szabályok kellenek, amelyeket most megújítottak a megállapodással kapcsolatban. Ezeket most kezdik alkalmazni például a cukor esetében, mert túl sok az import, de érvényes ez a zab vagy a baromfi esetében is.
Mindez tehát arra is rávilágít, hogy egyensúlyt kell találnunk az Ukrajnával kialakított kapcsolatokban a mennyiségek és az azonos szabványok tekintetében is. Ebből is látszik, hogy a bővítésről folytatott vita mennyire nehéz és kihívásokkal teli. A bővítés el fog jönni. A fontos az, hogy ez úgy történjen, hogy a mezőgazdasági termelői közösségnek megfelelő idő álljon rendelkezésére az azonos szabályokhoz történő alkalmazkodáshoz. Ebben a folyamatban valóban figyelembe kell vennünk a mezőgazdasági termelők sajátosságait és jelentőségét. Ezt nem lehet tönkretenni erős importtal.
Mi következik most? Mi lesz a Copa-Cogeca számára a közeljövő legfontosabb feladata?
Mint mondtam, a nemrégiben megjelent jelentés csak az első lépés volt a szakértők részéről. Az elkövetkező időszakban a Bizottsággal, a Tanáccsal és a Parlamenttel együtt hozzá kell járulnunk az európai gazdálkodás jövőjéről szóló elképzelések kialakításához. Olyan mezőgazdasági jövőképet kell alkotnunk, amely összhangban van a gazdák és a mezőgazdaság valóságával, amely tisztességes jövedelmet és versenyképességet biztosít, és biztosítja az élelmiszerellátás stratégiai szerepét.
