A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Genetikai és Biotechnológia Intézet munkatársai Dr. Kolics Balázs és Kolics-Horváth Éva, a keszthelyi Georgikon Campuson az első hazai észlelés (2023. augusztus) óta folytatnak kutatás-fejlesztési tevékenységet a BME munkatársaival együttműködésben az ázsiai sárgalábú lódarázs (Vespa velutina nighrithorax) elleni védekezés területén. A MATE fontosnak tartja az invazív faj elleni védekezésben a tudományos adatokra alapozott megközelítést, valamint az elmúlt időszakban történt kutatási előrelépésekről történő tájékoztatást. A MATE keszthelyi kutatói a témában szorosan együttműködnek nemzetközi partnerekkel. Gyakorlati alkalmazáshoz, külföldi mintára fészekkereső platformokkal felszerelt, méhész önkéntesekből álló kereső csoportokat hoztak létre az egyetem együttműködő szervezetén (MKE) keresztül Somogy és Zala vármegyékben - írja közleményében a MATE.
Elárulták a titkot: ezt tedd, ha lódarázzsal találkozol az erdőben
A védekezés szükségessége és az ázsiai lódarázs kártétele
Nem kérdés, hogy védekezésre akkor is szükség lesz, ha a darázs már visszafordíthatatlanul elterjedt. Így van ez azokban a nyugat-európai országokban, ahol a faj megtelepedése akár évtizedes múltra tekint vissza és a darázspopuláció korábban elérte már a kártétel ingerküszöbét. A kutatók célja, hogy a nagyvolumenű védekezés szükségességét minél későbbre tolják el, ezáltal a költségek kisebbek lehetnek és később fognak jelentkezni. Nyugat-európai tapasztalatok és tudományos közlemények alapján az ázsiai lódarázs közvetlen kártétele ökológiai és mezőgazdasági szempontból bír jelentőséggel, utóbbi vonatkozásában leginkább a méhészeti, szőlészeti és gyümölcstermesztő ágazatot érinti.
A lakossági észlelések relevanciája
Az ökológiai és mezőgazdasági kártétel mellett azonban a legtöbb észlelés és bejelentés a lakosság részéről érkezik. Ennek logikus, biológiai oka van: tavaszi (ún. primer) fészkeit jellemzően ember által épített létesítményekben helyezi el. A kolóniák többsége azonban – a hazai lódarazsakkal ellentétben – a nyár folyamán átköltözik ezekből a fészkekből a legfeljebb 200 méter távolságban épített másodlagos, úgynevezett szekunder fészkekbe. Ezek jellemző lelőhelye többnyire olyan élőhely, ahol az épített környezet, víz és táplálékforrás (pl. méhészet) hármasa együttesen megtalálható.
Itt a figyelmeztetés: tömegesen lephetik el az óriásdarazsak a kerteket
Az invazív lódarázs megfékezésének esélyei
Az ázsiai lódarázs szekunder fészkeit – amelyek több száz leendő királynőt is kibocsátanak az ősz folyamán – rendkívül nehéz időben megtalálni. Ennek oka, hogy ezek többnyire magas fákon, a lombkorona takarásában találhatók. Hagyományos módszerekkel – mint például a darázs repülési irányának, vagy a csalétekhez történő visszatérési sebességének mérésével – meghatározni, időigényes munka.
Ez különösen az elterjedés korai időszakára igaz, amikor még kevés a megtalálandó fészek, pedig pont ekkor lehetne lassítani nagyobb eséllyel a terjedést egy-egy észlelt gócpontban (ahogy jelenleg teszik ezt például Angliában és Hamburgban). Sajnos amikor a fészekkeresési munka már könnyebbé válik – a sok követhető darázsnak köszönhetően – már több fészket kell időben megtalálni, így a terjedés lassítására is kisebb az esély a nagyszámú királynő kibocsátása miatt. Amennyiben a fészkek megkeresése nem jelentene szűk keresztmetszetet, javulnának az esélyek a védekezés korai időszakában. Az érintett ágazatok számára nagy segítséget jelentene a kártételi küszöb alá szorítás az adott évben.
A fészkek hatékony megkeresésében a rádiótelemetria jelenthet megoldást. A rádiótelemetriás rendszer kulcseleme egy darázsra rögzíthető jeladó, melynek segítségével a darázs elvezeti a kutatókat a fészekhez. Magát a jeladót egy iránymérő vevő segítségével követik nyomon. Bár az alapelv nem új, azonban az ázsiai lódarázs fészkek megkeresésére optimalizált technika csak 2018 óta létezik, mivel egy 0,2 g-nál kisebb tömegű és relatív nagy hatótávolságú jeladó elkészítése és alkalmazása számos technikai kihívást rejt magában. A jelenleg beszerezhető adók használhatóak, ugyanakkor sok esetben hatótávolság, jelerősség, frekvencia stabilitási problémákkal terheltek, és a beszerzésük is meglehetősen költséges.
A BME-MATE együttműködésben Wohlfart Richárd és dr. Miklós Ákos által 2024-ben fejlesztett jeladók műszaki mutatói jelentős előnyt mutatnak az eddigi jeladókhoz képest a labori és terepi mérésekben egyaránt. Az adók elkészítése során az innováció szempontjai az újbóli felhasználás, a nagy hatótávolság, és a kis tömeg voltak. A jobb paraméterek mellett árban is versenyképes lehet az új technológia.
Ilyen darazsakkal van tele Magyarország: ezt tedd, ha fészket találsz
Társadalmi szerepvállalás
Egyetemünk célja elsősorban a kutatás-fejlesztés, ám a társadalmi szerepvállalást tekintve hangsúlyos, a mielőbbi gyakorlati felhasználás is. A 2023-as első hazai észleléskor és fészekkereséskor sikerrel alkalmazott rádiótelemetriás platformot a MATE partner egyesülete, a Magyar Krajnai Egyesület tovább bővítette az angol Asian Hornet Action Teamek mintájára. Két önkéntes keresőcsoport létesült Zala és Somogy megyében, valamint a tavaly érintett vármegyében is vannak fészekkeresési tapasztalattal rendelkező kollégáink. A keresőcsoportok közvetlen értesítése a velutina.hu információs és monitoring felület által közvetlenül lehetséges.
A felületen továbbá bárki számára lehetséges ázsiai lódarázs észlelés bejelentése. Jelenleg összesen már négy független fészekkereső eszközpark áll rendelkezésre Magyarországon. Mivel ez a probléma nem áll meg az országhatárnál, így Ausztria burgenlandi tartományában, valamint Szlovákiában is igyekeznek a szakértők segítséget nyújtani az ilyen platformok felépítésében és a technika használatában, továbbá a szlovák kollégák fészekirtási tapasztalataikkal is segítik a magyar szakértőket.
