Az Európai Unió közös agrárpolitikájának (KAP) jövőbeli alakulása kulcsfontosságú kérdés a magyar mezőgazdaság számára, a jelek szerint ráadásul komoly változások érkezhetnek, amelyek a jövőben teljesen átalakíthatják az agrártámogatási rendszert.
Egy nemrég napvilágot látott jelentés szerint már felmerült az a korábban is időről időre emlegetett ötlet, amelynek értelmében a Közös Agrárpolitika az évtizedek óta érvényesülő területalapú támogatási rendszer helyett egy új, jövedelemalapú modellel működne a jövőben.
Ki mit lát zöldnek?
Cseh Tibor András, a MAGOSZ főtitkára az Agrárszektornak kifejtette: a tervezett változtatások kapcsán két fő érdekcsoport véleménye ütközik: a városi lakosságot képviselő politikusok, akik a KAP költségvetésének csökkentését szorgalmazzák, illetve az agrárszektor képviselői, akik legalább a jelenlegi szint megtartásáért küzdenek.
Az elmúlt évtizedekben sikerült megvédeni a költségvetést, de cserébe egyre szigorúbb szabályozások és ellenőrzések léptek életbe.
A mostani elképzelések szerint az új rendszerben olyan célok kapnának prioritást, mint a hátrányos térségekben gazdálkodók támogatása vagy a zöld átállás. A szakértő szerint azonban problémát jelent, hogy az Európai Bizottság zöld átállás-értelmezése gyakran eltér a hazaitól. A sokat emlegetett példáról, a növényvédőszer-felhasználás 50 százalékos csökkentéséről szólva Cseh Tibor elmondta: mindez aránytalanul érintené a magyar gazdákat, hiszen jelenleg is jóval kevesebb növényvédő szert használnak, mint például holland vagy belga társaik.
A legnagyobb vitaforrás közöttünk, hogy gyakorlatilag ezek a zöld előírások, ami alapján a termelőknek a jövedelme csökkenne, pontosan mik lesznek. Számunkra például elfogadhatatlanok az olyan megalapozatlan javaslatok, mint hogy a növényvédőszer-felhasználásunkat a jelenlegi szint 50 százalékára csökkentsük, mert ez egyértelmű versenyhátrányt jelentene az Európán kívüli gazdaságokkal, sőt még a nyugat-európai termelőkkel szemben is.
A termelőket és a tagállamokat is meg kellene hallgatni
A főtitkár úgy vélte, hogy az Európai Uniónak inkább kereteket kellene adnia, mint kötelező szabályokat diktálnia. "Egyre több kötelezően és felülről ránk diktált szabályt akarnak ránk kényszeríteni. Én igazából ebben látom a folyamat negatívumát" - mondta.
A jövőbeli ideális agrárpolitikával kapcsolatban Cseh Tibor kiemelte, hogy a nulladik lépés a gazdákkal való egyeztetés lenne, ennek értelmében lehetne olyan rendszert kialakítani, ami a termelők számára elfogadható.
„Most viszont azt látjuk, hogy megjelenik ez a dokumentum, és az első soraiban dedikáltan ott van az, hogy a klímaváltozás fő okozói a gazdák, a húsfogyasztást pedig csökkenteni kell. Azt gondolom, hogy ez semmiképp sem a gazdák érdekét szolgálja.”
Emellett fontosnak tartotta, hogy a tagállamok nagyobb mozgásteret kapjanak a szabályozásban, mivel úgy vélte: minden ország jól ismeri saját gazdáinak és fogyasztóinak érdekeit.
A kisgazdaságoknak még sokáig lesz szerepük
A birtokkoncentráció kérdésével kapcsolatban elmondta, hogy ez nem magyar sajátosság, hanem globális trend.
Németországban nem sokkal több termelő van, mint a harmadakkora földterülettel rendelkező Magyarországon. Ezeket a folyamatokat Nyugat Európában is megfigyelhettük, az elmúlt harminc évben a nyugat-európai családi gazdaságok a fele az eltűnt, abbahagyta a gazdálkodást.
Ennek ellenére a főtitkár szerint Magyarországon a családi gazdasági modell életképes, hiszen egy nagyon kedvező adórendszer, az őstermelői adózás érvényes rá, valamint rendelkezésre állnak kedvező hitelkonstrukciók is az ágazati szereplők számára, sőt a földforgalmi szabályozás is erre épül.
Ha ezt az egészet összességében nézzük, akkor látható, hogy igenis van jövője a családi gazdaságoknak. Ebben a gazdálkodási rendszerben a nagygazdaságoknak is van helye, ugyanis integrátorként vetőmaggal, műtrágyával látják el a kisebb termelőket, megvásárolják a terményüket, elterjedt együttműködési forma a bértartás az állattenyésztésben. Van tehát egy olyan szintű partneri kapcsolatrendszer, amit nem szabad felborítani, Magyarországon ez egy működő modell, amit meg kell tartani. Az arányoknak viszont a jövőben sem szabad eltolódniuk, hiszen a családi gazdasági modell fennmaradása nem csak gazdasági, hanem társadalmi szempont is.