A szeptember közepi árvizek és a novembert idéző hűvös napok sem lesznek képesek feledtetni, hogy az idei nyár szeptemberbe átnyúló kánikulával búcsúzott Magyarországtól. De milyen nyár! Négy hivatalos hőségriadót, ezek alatt pedig összesen 40 (!) forróságban eltöltött napot (és részben éjszakát) kellett átvészelnünk, így már nem is okozott akkora meglepetést, hogy 1901 óta a második legmelegebb augusztust hagytuk magunk mögött. Szeptember eleje sem volt kegyesebb hozzánk, ha hőségről volt szó: sorozatban dőltek meg a hajnali hpmérsékleti rekordok mind országos, mind fővárosi szinten - írja a Világgazdaság.
Európában és globálisan is most mérték a legnagyobb átlaghőmérsékleteket a feljegyzések óta: világszerte átlagosan 0,69 Celsius-fokkal jártunk az 1991 és 2020 közötti normálérték fölött, míg kontinensünkön 1,54 Celsius-fok volt az eltérés. Korábban arra sem volt példa, ami az év első felében történt: 15, a világ különböző pontjain elhelyezkedő országában dőlt meg a helyi melegrekord, 50 Celsius-fok feletti nappali és 30 Celsius-fok feletti éjszakai csúcshőmérsékletekkel. A megugró energiafogyasztás a bizonyítéka annak, hogy a jelen klimatikus viszonyokat szinte már csal a légkondícionálók biztonságában tudjuk elviselni. Ennek ellenére a munkavállalók 13 százaléka szenvedett a hőségből eredő kellemetlenségektől. A hőmérsékleti rekordoknak azonban alapvetően nem is a fejlett országok egészséges városlakói isszák meg a levét, hanem a legsebezhetőbb és legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokba tartozók a Föld elmaradottabb részein.
A magyar kukorica majdnem felével baj van: rengeteg a toxinos tétel
A hőség mellett a korábban nem tapsztalt heves viharok és kiterjedt esőzésel a hárányosabb régiókat sújtják a legnagyobb mértékben. Noha ezekből Európában is egyre többet látunk, a viharok, árvizek és földcsuszamlások több mint 90 százaléka alacsony és közepes jövedelmű országokban következik be.
Ezen országokban eleve gyengébb lábakon áll az egészségügyi infrastruktúra, gyakran hiányoznak azok a háttéreszközök, melyekkel egy esetleges áramszünet esetén segítenek megőrizni egy kórház működőképességét, ezért nem csupán önmagában egy-egy katasztrófa járhat több emberi szenvedéssel, hanem annak utóhatásait is nehezebben tudják megoldani a hátrányosabb helyzetű régiókban.
A klímaváltozás egy másik súlyos következménye szintén a legszegényebb országokban okozza a legtöbb problémát. Nevezetesen az, hogy új járványok előtt tárta szélesre a kaput, legyen szó akár a korábbi élőhelyükön túli régiókban is elterjedő szúnyogok, akár a megváltozott életfeltételek mellett „kivirágzó” paraziták okozta megbetegedések gyors terjedéséről. De az elmaradottabb térségekben jelent nagyobb veszélyt az évente mintegy 6,7 millió ember haláláért felelős légszennyezés is, ahogy az alultápláltság is itt szedi a legtöbb áldozat. Egy 103 országra kiterjedő vizsgálat szerint az egyre gyakoribbá és intenzívebbé váló aszályok miatt 2020-ra 98 millióval nőtt a közepesen súlyos vagy súlyos élelmiszerhiánnyal küszködők száma az 1981 és 2010 közötti időszak átlagához képest.
Magosz: a nulladik lépés a gazdákkal való egyeztetés lenne
A klímaváltozás tehát válogat, leginkább a legrosszabb helyzetben lévőket sújtja. Még akkor is így van ez, ha a fejlődő világnál lényegesen jobb életkilátásokat nyújtó Európában is 157 000 idő előtti halálesetet okozott 2000 és 2023 között, amelynek 97 százalékáért a hőhullámok voltak a felelősek. Klímaszolidaritás nélkül nincs esély fenntarthatóvá tenni a jövőnket. Ehhez át se kell lépnünk az országunk vagy a kontinensünk határait: aligha meglepő, hogy a hőség főként azokra a foglalkozásokra nézve veszélyes, amelyeket jellemzően alacsonyan képzett vagy képesítés nélküli emberek töltenek be. Akik feltehetően ugyanúgy klíma nélküli otthonaikban térnek esténként nyugovóra, mint az emberiség nagyjából kétharmada.
