Tarjányi Lili • 2024. október 7. 13:27
Időközönként felröppenek olyan hírek többek között a közösségi média felületeken, ahol a városokban, lakott területeken felbukkanó vadászható vagy védett vadfajokkal találkoznak. Természetes reakció, hogy ez megrökönyödést vált ki az emberekben, ugyanakkor közelebbről megvizsgálva a tényeket, ez annyira nem is meglepő. Közhely, de valóban az ember volt az, aki fokozatosan elvette a vadon élő állatok életterét. Ez valahogy mégis mindig a feledés mély kútjába merül.
Mivel az állatok természetes élettere fokozatosan szűkül, az emberé pedig folyamatosan bővül, így elkerülhetetlenek az esetleges találkozások, vagy éppen konfliktusok. Nem kell sokáig keresgélnünk, elég csak a vadkár kérdésére, vagy a gépjármű-vad ütközésekre asszociálnunk. Sokan úgy gondolják a népesség növekedésével ezeknek a fajoknak a fennmaradása kétséges, ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk a generalista fajok (azok a fajok, amelyek sokféle környezetben, sokféle táplálékon képesek megélni) kiemelkedő alkalmazkodóképességéről. Ezeknek a fajoknak nem okoz gondot az urbanizáció, a városiasodás. Kitűnően felveszik az ember életritmusát, megtanulják a kukák, szemétlerakók használatát. Természetesnek veszik, hogy az ételmaradékokat táplálékként hasznosítsák, az emberrel közös életteret használjanak.
Az állatfajok tekintetében sokan csak a nagytestű emlősök, ragadozókkal való találkozás során lepődnek meg. Ugyanakkor számos vad van, ami az urbanizálódó fajok csoportjához tartozik. Az, hogy az emberek körében milyen megítélés övez egy adott állatot, nagyon változó. Vannak olyan fajok, amelyek még csak feltűnést sem keltenek annyira régóta élnek együtt az emberrel. Ilyenek az énekesmadarak, denevérek, gerlék, galambok, patkányok, egerek, vagy akár a nyest. Aki bár sok bosszúságot tud okozni a ház körül, mégis kevésbé meglepően hat, mint egy róka, vagy egy vaddisznó. Kifejezetten sok előnye van a lakott területeknek az állatokra nézve, olyanok is, amire nem is gondolnánk. Kisebb a predátorok (ragadozók) és versenytársak egyedszáma.
A már fentebb említett, könnyen megszerezhető táplálék, melyet a kukák felkutatásával szerezhetnek meg. A városok mikroklímája télen jóval kedvezőbb, a hőmérséklet az egyedi fűtés miatt jóval magasabb. A felhagyott ingatlanok, padlások remek búvóhelyet nyújtanak. Egyszóval a városban az egyes fajok tekintetében minden adott, hogy megtalálják a számukra legkedvezőbb feltételeket.
Erre a jelenségre egy meglehetősen érdekes és komoly létjogosultsággal rendelkező szakterület, a városi vadgazdálkodás alakult ki, amely a vadbiológia egy speciális részterülete. A városi vadgazdálkodás egy olyan terület, amelynek jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Számos országban már komoly turisztikai ágazatok építenek az utcákon élő állatokra: majmokra, medvékre, macskákra és a felsorolást a végtelenségig folytathatnánk.
Ahhoz, hogy a robbanásszerű elszaporodást meg lehessen akadályozni, szükség van a szakemberek és a városok lakóinak hathatós együttműködésére. A könnyű élelemszerzés ugyanis egy olyan erős vonzóerő, amelynek aligha tudnak ellenállni. Ugyanakkor ezt a problémát kizárólag az ember képes orvosolni azzal, hogy minél kevesebb ételmaradékot, szerves anyagot juttat a kukákba. Helyette a növényi részeket például érdemes lenne komposztálni. A megszokás az állatoknál is nagy úr. Az emberek nemcsak a házikedvenceiket, hanem vadon élő társaikat is hajlamosak emberi tulajdonságokkal felruházni. Éppen ezért kezdetben jó ötletnek tűnik, az udvaron vagy azutcán megjelenő állat élelemmel kínálása. Majd, amikor azt a vad megszokja, hogy rendszeresen valamilyen finomság várja őt ott, egyértelműen oda fog szokni, gyakran megával hozva társait is. Amint ez kényelmetlenné válik az embernek, már szabadulna tőlük. Ezt az állat nem érti, nem tudja olyan gyorsan lereagálni, hogy ahol addig szívesen várták, etették, onnan most elzavarják. Ekkor kezdődnek a konfliktusok.
Tény, hogy az utóbbi években sok fórumon elhangzott már, hogy a vadállomány gyérítésre szorul, ugyanakkor ez önmagában nem fogja orvosolni a problémát. A vadászat ugyanis egy jogilag jól behatárolt, szigorú szabályok alakította tevékenység, amelyről a vadászati törvény egyértelműen kimondja, hogy ki, mikor, hol és milyen eszközökkel végezheti. Ezektől eltérően bármilyen tevékenység, amely a vadfaj pusztulásához, zavarásához vezet, tilos. A belterületen tartózkodó vad kilövésére a rendőrség, a vadászati hatóság és a vadászatra jogosult együttműködésére van szükség.
Összességében tehát a probléma megoldása abban rejlik, hogy a jellemzően magántulajdonban lévő elhanyagolt belterületi ingatlanokat a lehetőségekhez mérten rendben kellene tartani. Ha nincs búvó-és táplálkozóhely, a vad nem talál számára megfelelő környezetet, akkor jó eséllyel elszokik majd onnan. Továbbá szükség van a jól képzett szakemberek, az önkormányzatok és az illetékes hatóságok együtt gondolkodására. Hiszen komplex megoldásokkal ez a fennálló probléma is megoldhatóvá válna.