Bár hazánkban hagyományosan nagy népszerűségnek örvend a szőlőtermesztés, a legnagyobb területen továbbra is borszőlő termesztésével foglalkoznak a gazdálkodók. Ennek fő oka, hogy hazánk a szőlőtermesztés északi határán terül el. A folyamatosan változó klimatikus viszonyok miatt azonban egyre nagyobb teret hódíthat az étkezési célra szánt csemegeszőlő-termesztés - írja közleményében a NAK és a FriutVeb.
Hazánkban jelenleg mintegy 370 hektáron termesztenek csemegeszőlőt, a három legjelentősebb termőkörzet Bács-Kiskun vármegye, Heves vármegye és Tolna vármegye.
Aggasztó hírek jöttek a magyar szőlőről: ezt sok pincészet meglépte itthon
Ugyanakkor a kettős hasznosítású, borszőlőként besorolt, de friss fogyasztásra is valamelyest használható fajtákból is nagyobb mennyiség kerül étkezési célra. Így az étkezési célra szolgáló szőlőterület évente mintegy 900-1 000 hektárt tesz ki. De ez klasszikusan csak kényszerhelyzet, mert az étkezésre szánt csemegeszőlőt, az erre a célra nemesített fajtákból származó ültetvényekből kellene biztosítani. Az évente megtermelt mennyiség tíz évvel ezelőtt még meghaladta a 10 ezer tonnát, az utóbbi években azonban jellemzően 5-10 ezer tonna közé állt be. A hazai fogyasztás 20-25 ezer tonna, így évente 10-12 ezer tonna importra szorulunk, tehát van mit kiváltani hazai terméssel.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) szerint ugyanakkor ez a terület a jövőben emelkedhet. Mindezt a támogatási lehetőségek, a csemegeszőlő esetében is elérhető kertészeti ültetvénytelepítési pályázatok is ösztönözhetik.
A klímaváltozás negatív hatásait a kertészeti termesztett növényeink is nehezen viselik el, azonban vannak olyan fajok, melyeknek kifejezetten kedvez vagy kevésbé árt az éghajlatváltozás. A megváltozott éghajlati viszonyok következtében a legtöbb gyümölcsfaj termesztése hazánkban a gazdálkodók minden erőfeszítése ellenére is egyre kiszámíthatatlanabbá válik. A csemegeszőlő termesztése ezzel szemben lényegesen kevesebb környezeti kockázatot jelent. Kevés olyan növényünk van, ami a kontinentális klímánkon is eredményesen termeszthető, de a csemegeszőlő mindenképpen ide sorolandó, melynek üzemi termesztése ma aktuálisabb, mint 100 évvel ezelőtt bármikor. A jellemzően igen késői virágzás a tavaszi fagyos időszakot döntően elkerüli, a nyári hőséget igen mélyre hatoló gyökérzete jól viseli és a termések sem szenvednek láthatóan a gyakran több hónapos aszályos időszakban. A kitolódott meleg őszi hónapokban a késői fajták is teljes mértékben beérnek.
Elképesztő felfedezést tettek a magyar kutatók a szőlővel kapcsolatban
A csemegeszőlő nemesítés szellemi háttere kapcsán sem kell szégyenkeznünk, kutatóintézeti, de magán nemesítői szinten is figyelemre méltó szőlőfajták születnek. Jelenleg 43 államilag minősített csemegeszőlő fajta található a Nemzeti Fajtajegyzékben. A fajták érési idejének köszönhetően folyamatos érési sort kapunk, így július végétől október végéig biztosított a gyümölcsként fogyasztott szőlő. A korai érésűek közül kedvelt a Csabagyöngye, a Szőlőskertek királynője muskotály, a Saszlák (chasselas), középérésűekből a Pölöskei muskotály, az Attila, a Pannónia kincse, a késői érésűek közül a Hamburgi muskotály, az Afuz Ali, a Moldova. De mindezen fajták már elavulni látszanak, mert a fogyasztói elvárások a világ trendjét követve változnak.
Ma már szinte alapvető követelmény a csemegeszőlő esetében a magnélküliség. Így a hazai nemesítések (csemegeszőlő fajta előállítás) során és a csemegeszőlő telepítések esetében ezt az elvárást fokozottan figyelembe kell venni.
A csemegeszőlő iránti piaci kereslet is indokolja a hazai termesztés fejlesztését. Magyarországon az egy főre jutó csemegeszőlőfogyasztás évente 2,5-3 kilogrammra tehető és folyamatosan emelkedik. Ennek egy jelentős részét pillanatnyilag importból kell biztosítani. A piaci árakat diktáló és nagy árversenyt kikényszerítő, hazánknál sokkal nagyobb csemegeszőlő-termelő országokkal szemben, ahonnan az import java része származik – Olaszország, Spanyolország és Görögország – azonban akkor vehetjük fel a versenyt, ha hatékonyságunk (fajlagos terméshozamok) tekintetében jelentősen javul. Szükség van az ágazati szervezettség jelentős növelésére is, mivel elaprózott termeléssel és értékesítéssel nem lehet érvényesülni a kiskereskedelem koncentrált méreteivel szemben: a termelés oldalán is az árualapok jelentős koncentrációjára van szükség.
