A tűzifa vásárlása során előnyösebb helyi termelőktől (erdőgazdálkodóktól) vagy a környéken működő kereskedőktől beszerezni, mivel így csökkenthetjük a szállítási költségeket, ami a pénztárcánkat és a környezetet is kíméli, és probléma esetén könnyebben elérhetjük a kereskedőt. A Nébih Tűzifát okosan telephely-keresőfelületén beállíthatjuk a lakcímünket és a keresési körzetünket, hogy megtaláljuk az erdőgazdálkodók és kereskedők telephelyeit; az eredmények listázva és térképen is megjeleníthetők. Ha már meghatároztuk, milyen tűzifát kívánunk vásárolni, érdemes igénybe venni a fatermék kereső funkciót, ahol a tűzifa feldolgozottságára és kiszerelésére is rákereshetünk.
Milyen fával érdemes fűteni?
A különböző fafajcsoportok (keménylombos, lágylombos, fenyő) fűtőértéke és ára jelentősen eltér egymástól. A lágy lombos és fenyőfák általában olcsóbbak, mivel alacsonyabb fűtőértékkel rendelkeznek, viszont nagyobb tárolóhelyre van szükség, és gyakrabban kell a tűzre rakni őket. A fafajcsoportokon belül a választás inkább ízlés kérdése, bár vannak kisebb eltérések: például a bükk vékony kérge miatt kevesebb hamut hagy hátra, de ha nem teljesen száraz, könnyen gombásodik, míg a tölgy kellemes illatú, a csernek szép lángja van és magas a fűtőértéke, akárcsak a gyertyánnak, amely viszont nehezebben hasítható. A különböző fafajok fűtési tulajdonságairól további részletes információkat találhatunk a Nébih EUTR vásárlói információs oldalán elérhető "Tűzifát csak okosan" című kiadványban.
A szakemberek javasolják, hogy érdemes előre tervezni, és már tavasszal beszerezni a téli tüzelőt. A frissen kivágott fa víztartalma viszonylag magas, ezért célszerű úgy vásárolni az őszi, vagy akár a következő évi tüzelőt, hogy legyen idő kiszáradni. A száraz fa fűtőértéke sokkal magasabb, mert nedves tüzelő esetén az energia jelentős része a víz elpárologtatására megy el, így a költségek akár 30%-át is meg lehet spórolni.
Tárolás
A tűzifát mindig távol kell tárolni a lakóépületektől, mivel a kártevők könnyen bejuthatnak a házba, ha a fatuskókat közvetlenül a közelében helyezzük el. Ezért ajánlott legalább 4-5 méter távolságot tartani a farakás és az épületek között, hogy elkerüljük a rágcsálók és rovarok megjelenését. Emellett célszerű alátéteket, például betontömböket vagy téglákat használni, hogy megakadályozzuk, hogy a fa közvetlenül a talajjal érintkezzen. Így nemcsak a kártevők hozzáférését zárjuk ki, hanem biztosítjuk a megfelelő szellőzést is, elkerülve a fa nedvesedését és rothadását. Továbbá, kerülni kell a tűzifa felhalmozását élő fák közelében, mivel azokban élő rovarok és kártevők befészkelhetnek a tüzelőanyagba.
A tűzifát érdemes fedett helyen tárolni; míg nyáron még elfogadható, ha nem fedett, ősszel már helyezzük száraz helyre. A megfelelő szellőzés a fatárolóban kulcsfontosságú, hiszen a szabadon áramló levegő segíti a fa száradását, míg a teljesen zárt tér nem ideális, mert nem biztosít elegendő levegőt a folyamat során. A tűzifát "konyhakész" állapotban, felhasogatva helyezzük el, és ne felejtsük el a kérgét eltávolítani! Ha a tűzifát méterben, kérgestül hagyjuk, az megnehezíti a száradást, mivel a kéreg megakadályozza a nedvesség távozását. A farakás mögött érdemes 5-10 cm-es levegőrést hagyni, hogy a levegő át tudjon járni, így a fa egyenletesen szárad és nem korhad el.
Nem ajánlatos a tűzifát a házban, kazánházban vagy garázsban tartani, mert ezek a helyek vonzó menedékek lehetnek a rágcsálók és bogarak számára. A legjobb tárolási hely erre a kert. Fontos a folyamatos ellenőrzés is: érdemes a rakást időről időre átrendezni és újrapakolni, így nemcsak a kártevőket tudod észlelni, hanem a nedves fa is könnyebben szárad, mivel mindig másik darab kerül felülre és más oldalával érintkezik a rakással.