agrarszektor.hu • 2024. október 17. 14:56
Fennáll a kockázat, hogy az Unió alkalmazkodást célzó politikája nem fog lépést tartani az éghajlatváltozással – tette közzé az Európai Számvevőszék. Egyre komolyabbak és egyre gyakoribbak ugyanis a gazdasági következményekkel járó súlyos hőhullámok, aszályok, erdőtüzek és áradások, miközben az alkalmazkodást célzó politikák gyakorlatba való átültetése során problémák és hiányosságok tapasztalhatók.
Mint arra az Európai Számvevőszék frissen közzétett klímajelentése emlékeztetett, a Párizsi Megállapodás célja, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez (1850–1900) képest 1,5 °C-ra korlátozza. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentése szerint azonban 50 százalék az esélye annak, hogy 2030–2035-re elérjük az 1,5 °C-os küszöbértéket. Mindeközben az elmúlt évtizedben a szélsőséges éghajlati eseményekből eredő gazdasági veszteségek évente átlagosan 26 milliárd eurót tettek ki az Európai Unióban, a 1,5–3°C közötti melegedés pedig a becslések szerint évi 42–175 milliárd euró gazdasági veszteséggel járna. Az Európai Számvevőszék ezekre az aggasztó előrejelzésekre való tekintettel ellenőrizte az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás uniós keretét és finanszírozását.
Megvizsgáltuk, hogyan lép fel az Unió az ismétlődő szélsőséges éghajlati körülményekhez való, sürgetően szükséges alkalmazkodás érdekében. A szakpolitikák gyakorlati végrehajtásának módjával kapcsolatban problémákat tártunk fel. Ha az uniós intézkedések végrehajtása nem javul, fennáll a kockázat, hogy az Unió alkalmazkodási törekvései nem fognak lépést tartani az éghajlatváltozással.
– nyilatkozta Klaus-Heiner Lehne, a Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja.
Az ellenőrzés során Franciaországban, Észtországban, Ausztriában és Lengyelországban vizsgálták meg az alkalmazkodást célzó tagállami politikákat, és megállapították, hogy azok általában összhangban vannak az uniós stratégiával. A számvevők ugyanakkor elavult tudományos adatokat is találtak a nemzeti alkalmazkodási stratégiáról szóló dokumentumokban, és ezekben esetenként vagy alábecsülték az alkalmazkodási intézkedések költségeit, vagy teljesen figyelmen kívül hagyták azokat.
Ezeken túl 400 települést is ellenőriztek, ahol kiderült, hogy túlnyomó többségük nem ismeri az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákat és terveket, nem használják az uniós alkalmazkodási eszközöket vagy ágazati és regionális szinten egymásnak ellentmondó prioritásokat határoztak meg. Mint a szakértők írják:
Arra a megállapításra jutottunk, hogy 13 projekt csekély vagy semmilyen hatással nem volt az alkalmazkodóképesség növelésére, 2 projekt pedig akár hibás alkalmazkodási megközelítéshez is vezethet. A hibás alkalmazkodásra jó példa többek között, hogy a kevésbé vízigényes növényekre való átállás helyett a nagyobb terület öntözését segítik elő; az árvíz vagy erózió kockázatának kitett part menti területek lakosainak áttelepítése helyett gátak építenek; valamint mesterséges hóágyúkba ruháznak be ahelyett, hogy az egész évre kiterjedő turizmusra összpontosítanának.
A beszámoló azt is kiemeli, hogy az EU jelenleg a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás kevesebb mint 7 százalékáért felelős. A mérséklési intézkedések célja ennek csökkentése, ezek a törekvések azonban önmagukban nem tudják megelőzni az éghajlatváltozás hatásait, még akkor sem, ha a célok szerint sikerülne csökkenteni a kibocsátást. Kulcsfontosságú tehát, hogy a tagországok a hatásokhoz való alkalmazkodás terén is előrelépjenek, melyhez a 2014–2020-as időszakra 8 milliárd eurót, a 2021–2027-es időszakra pedig 26 milliárd eurót irányoztak elő a költségvetésben.
Ezen a téren ugyanakkor az is gondot jelent, hogy az alkalmazkodásról szóló tagállami jelentések elégtelenek, és csekély hozzáadott értékkel bírnak az előrehaladás nyomon követése és a jövőbeli szakpolitikai döntések támogatása szempontjából. A beszámolók ugyanis nagyrészt leíró jellegűek és nem tartalmaznak számszerűsíthető adatokat.
Mindezek megoldására a Számvevőszék az alkalmazkodást segítő tudásmegosztást és az előrehaladás mérésére szolgáló közös mutatók bevezetését sürgeti. Emellett azt is biztosítani kell, hogy valamennyi releváns uniós finanszírozású projekt igazodjon a jelenlegi és jövőbeli éghajlati viszonyokhoz, és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást illetően jobban ösztönözze a hosszú távú megoldásokat.
Reméljük, hogy megállapításaink és ajánlásaink hasznos információkkal szolgálnak ahhoz, hogy az éghajlatváltozás hatásainak jobb kezelése érdekében fejleszteni lehessen az általános alkalmazkodási keretet. Arra számítunk, hogy munkánk segíteni fogja az Uniót abban, hogy forrásait a jelenlegi és jövőbeli éghajlati viszonyokhoz igazított intézkedésekre irányítsa, és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást illetően előmozdítsa a hosszú távú megoldásokat.
– fogalmaznak a jelentés szerzői.