Braunmüller Lajos • 2024. október 23. 05:58
A szirakúzai citromok kiváló minősége és elismertsége a régió kedvező éghajlatának, talajviszonyainak és a termesztők hagyományos szakértelmének köszönhető. A citrom termesztése összetett folyamat, amely figyelmet igényel a megfelelő vízellátás, hőmérséklet és növényvédelem szempontjából, de a termény egy világszerte keresett és mind az uniós eredetmegjelölés, mind pedig a fogyasztók által elismert termék. A nehézségek azonban egyre nagyobb kockázatot jelentenek itt is: a klímaváltozás és a munkaerő-hiány a fő probléma. A citromnak eső és dolgozó mindenképpen kell, márpedig mindkettő egyre kevesebb és kiszámíthatatlanabb manapság.
A szirakúzai citromtermelés hagyományosan az egyik legjelentősebb és legelismertebb citromtermesztő ágazat Olaszországban. Szicília délkeleti részén, különösen a Szirakúza környékén található területek különösen alkalmasak a citrusfélék termesztésére. Az itt – kötött szabályok szerint – termelt gyümölcs a „Limone di Siracusa IGP” (földrajzi oltalom alatt álló eredetmegjelölés) minősítést is megkapja.
Kétmilliárdos családi vállalkozás
Az Agrárszektor a napokban a térségben aktív agrárfinanszírozónak számító Intesa Sanpaolo szervezésében rövid látogatást tett a vidéken, ahol a Campisi & Russo családi farmon tanulmányoztuk a citromtermesztést.
A háromszáz hektáron gazdálkodó termelők mintegy 5 ezer tonnányi citromot állítanak elő évente.
Az áruért a nagykereskedőtől közel 1 eurót kapnak, vagyis a magukat kisebb szereplőnek tartó Campisi & Russo közel 5 millió eurós (2 milliárd forintos) árbevételt könyvel el évente csak a citromon – ezen felül pedig fóliasátras paradicsomot, paprikát, valamint szabadföldi burgonyát és jégsalátát is termelnek.
Igaz, az eredetmegjelölés és a citrom termesztésének sajátosságai miatt jelentős kiadásaik is vannak: közel száz dolgozót kell alkalmazniuk és a biológiai növényvédelem költségei is magasabbak a szokásos eljárásoknál.
A Campisi & Russo vezetői elmondták: az Intesa Sanpaolo régi ügyfeleként stabil finanszírozási háttérrel rendelkeznek, ám más, naturális kockázatokkal nekik is szembe kell nézniük a többi termelőhöz hasonlóan.
Illatosabb és gazdagabb aroma
Mivel ez a vidék kifejezetten alkalmas a citrusfélék termelésére, a szirakúzai citromtermesztés nagy hagyományokkal rendelkezik. Az itteni citrom régi termesztési tradíciókra és gondosan felügyelt mezőgazdasági technikákra épül. A modernnek mondható termelés gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza, de a citromot már a rómaiak idejében is ismerték és termesztették. Ennek oka, hogy a régió éghajlata és talajviszonyai ideálisak a citrom számára.
A szirakúzai citromot az egész világon nagyra értékelik különösen magas savtartalma és intenzív aromái miatt. Az itteni gyümölcsöket nem csupán a humán élelmezésben, a gasztronómiában használják, hanem nagy mennyiségben dolgozzák fel a parfüm-, illetve kozmetikai iparban is.
Napfény és víz nélkül nem megy
A citrom, mint minden citrusféle, melegkedvelő növény, amely különleges éghajlati és talajviszonyokat igényel. A szirakúzai régió klímája tökéletesen megfelel ezeknek az igényeknek.
Az egyik legfontosabb tényező ezek közül a hőmérséklet és a rengeteg napfény.
A citrom számára a meleg és napos éghajlat kulcsfontosságú. A szirakúzai citromok esetében a mediterrán klíma meleg, hosszú nyarai, és enyhe, fagymentes telei ideálisak. A citrom számára az év legnagyobb részében garantálható 25-30 fok közötti hőmérséklet az optimális, az ennél forróbb nyarakat is elviselik az ültetvények. A fagyok súlyos károkat okozhatnának a termésben és a fákban is, errefelé azonban az ilyesmi rendkívül ritkán fordul elő.
Viszonylag kevéssé ismert, de rendkívül fontos követelmény a citrusfélék esetében a kielégítő csapadék és vízellátás.
A klímaváltozás a legnagyobb kockázat
A citrusfélék termőterületein legalább az év egy adott szakában bőséges csapadéknak kell hullnia, az európai mediterrán térségben, így Olaszországban, Görögországban és Spanyolországban ez hagyományosan a téli hónapokat jellemzi. A híresen nagy narancstermő vidéknek számító Floridában pedig az égövi sajátosságok miatt az év nagy részében szinte naponta esik valamennyi eső. A klímaváltozás éppen ezért hiába teszi Magyarország éghajlatát egyre forróbbá, a kevesebb napsütés, de főleg az elégtelen csapadék, a gyakran előforduló téli aszály miatt hazánk időjárása alkalmatlan a „magyar narancs” termelésére.
A víz egyre inkább kockázati faktorrá növi ki magát – mondta el ottjártunkkor Sebastiano Russo, a cégvezető. A hétvégén érkezett hatalmas felhőszakadás előtt csaknem két évig nagyon száraz periódust éltek meg az itteni termelők.
Az őszi-téli időszakban hagyományosan nagy esők vannak Szicíliában, a cégvezető elmondása szerint ilyenkor 4-5 napig egyfolytában esik, erre azonban már évek óta nem volt példa – egészen hétvégéig. Nem csoda, hogy a közlekedési káoszt és kisebb sárfolyamokat okozó felhőszakadást, ha mások nem is, de az ottani citrustermelők nagy örömmel fogadták.
Sebastiano Russo azonban így is a klímaváltozást tartja messze a legnagyobb kockázati tényezőnek a citromtermelésben.
Az itteni talaj ideális
A citrom jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt igényel, amely képes fenntartani a megfelelő nedvességtartalmat, de a hirtelen lezúduló esők idején nem engedi a víz felgyülemlését. A szirakúzai régió vulkanikus eredetű talajai különösen gazdagok ásványi anyagokban, ami hozzájárul a citromok különleges ízéhez és minőségéhez.
A termelőknek oda kell figyelniük a szélvédelemre is. A citromfák érzékenyek az erős szelekre, amelyek károsíthatják a leveleket és a gyümölcsöket. Ezért a szirakúzai gazdák gyakran ültetnek szélvédő fasorokat, hogy megvédjék a citromültetvényeket az erős szelektől.
Szövetséges rovarcsapatok
A növényvédelem kiemelt fontosságú kérdés, hiszen a citrom termesztésénél oda kell figyelni a kártevők és betegségek elleni védelemre is. A mediterrán éghajlat kedvezhet a különböző citruskártevőknek, például a levéltetveknek és a pajzstetveknek.
A szirakúzai citromtermesztők ráadásul a hagyományok és a vevők elvárásai miatt biológiai növényvédelmi megoldásokat alkalmaznak a vegyszerhasználat minimalizálása érdekében, ezzel is védve a környezetet és biztosítva a termés tisztaságát.
A növényvédelem alapvetően biológiai alapokon nyugszik, ahogy Russo fogalmazott, a „baráti rovarokat” hívják segítségül az „ellenséges rovarokkal” szemben. A cégvezető által háborúnak nevezett növényvédelemben a ragadozó virágpoloska és az Eretmocerus eremicus fürkészdarázs jelenti a fő szövetséges erőket.
A rovarok kijuttatása kézileg történik, amely meglehetősen költséges eljárás. A dolgozóknak egy kisebb, kézi készülékkel egyesével befújniuk a fákat a készítménnyel.
Egy ponton túl nem lehet gépesíteni
Az itt termelt fajta a femminello, amelyet a termőképessége és a kedvező éghajlati adottságai miatt évente háromszor tudnak szüretelni. A fajta ráadásul így három különböző típust is ad, ezek közül az első virágzásból származó primofiore októbertől takarítható be, a világosabb színű bianchettót áprilisban, a zöld verdellót pedig júliusban szüretelik.
A folyamatos érés jó éves terméshozamokat, így nagyobb bevételt hoz a termelőknek, de éppen emiatt a citromszüret költségei is magasabbak.
Az évente egyszer termő gyümölcsfáknál jól bevált rázógépek itt nem alkalmazhatók, mivel az érett mellett a még éretlen citromokat is leráznák. A citromtermesztés automatizálásának tehát egyelőre komoly technológiai határai vannak, amiben szerepet játszik a talaj egyenetlensége is.
A citromot tehát kézzel kell szüretelni, ez is magyarázza a 300 hektárra vetített mintegy száz dolgozót. Mindez természetesen magasabb költségeket is jelent.
Nehéz munkást találni
Sebastiano Russo ezen a ponton a másik legnagyobb kihívásként a munkaerő kérdését nevezte meg. A helyiek közül sokan nem akarnak már citromföldeken dolgozni, a munkások ezért egyre inkább a bevándorlók közül kerülnek ki.
Jellemzően marokkói, szudáni és filippínó munkások végzik a feladatokat a földeken.
A cégvezető hozzátette: a szicíliai infrastruktúra jelenti a harmadik legnagyobb kihívást. Annak ellenére, hogy a sziget elhelyezkedése és kikötői ideálisnak tűnnek, a térség belső úthálózata, a tárolási kapacitás hagy még kívánnivalót maga után. Russo szerint az étkezési citromnak 24 órán belül kellene eljutnia a fogyasztóhoz, ő már a kétnapos árut sem tartja frissnek, de a gyorsaságot nem mindig tudja a termékpálya garantálni.