A talaj kémiai szempontból háromfázisú polidiszperz rendszer, egy keverék: alkotóelemei között szilárd-, folyadék- és gázfázisú anyagokat találunk, és ezek egymással rendszert alkotnak. A szilárd fázisú anyagok a talaj térfogatának körülbelül felét töltik ki, a kitöltetlen rész a pórustér, amelyben folyadékfázisú anyagok és a gázfázisú anyagok fordulnak elő, de folyamatosan változó arányban. A nagyüzemi termesztésben tartott talajaink sokat változtak az évek során, többnyire rossz irányba.

A talaj felső termékeny rétege 70 évvel ezelőtt még 40-60 centiméterrel vastagabb volt, mint most. Ebből következik, hogy ha nem változtatunk a szántóföldi, nagyüzemi agrotechnikán, akkor 20 év múlva az ilyen talajok már terméketlenek lesznek. Érdemes megismerni és megérteni a talajok működését, mert ez a gazdálkodás rövid és hosszútávó eredményességére is pozitív hatással lehet.

A talaj létfontosságú a növénynek: támasztja és tápanyagot ad

A talaj termőrétege az erózió hatására elvékonyodhat, és a művelő eszközök a talaj forgatásakor a mélyebb rétegekből hoznak a felszínre belőle. Ezek szerkezete nem ideális magágynak, hiszen rögökbe áll össze, csak gépi megmunkálással lehet kihozni belőle az apró morzsás talajszerkezetet. Ez mind plusz munkaráfordítással érhető el, aminek költsége van, emellett hosszabb távon sem fenntartható. Az ország több részén látható jelenség, hogy az adott talaj humusztartalma körülbelül a fele annak, mint ami arra a talajtípusra jellemző volt 70-80 évvel ezelőtt, az intenzív mezőgazdasági művelés kezdetekor. Az erózió, azaz a talajpusztulás hatása nem csak a talajt vizsgálva látványos. A művelő gépek mögötti óriási porfelhő is jelzi, hogy a talaj szerkezete romlik, egyre több a por benne.

Amikor betakarítás előtt a két méteres és a negyven centis kukorica növények között minden mérettartomány látható egyszerre sokszor egy táblán belül is, annak az oka, hogy ahonnan a szél és a lejtési viszonyok miatt a víz levitte a felső talajréteget, ott szenvednek a növények, ahol pedig valami miatt vastagabb maradt a termőréteg ott fejlettebbek. 

A talajadottságok egy táblán belül is nagyon változóak lehetnek a mikro-domborzati eltérések kialakulása miatt. Ilyen esetben például kora ősszel az látszik a táblán, hogy vannak még zöld és teljesen száraz kukorica tövek is egyszerre a területen.

Kiskertben ássunk, vagy ne ássunk?

Főleg kötött talaj esetén az őszi ásásnak köszönhetően a téli fagy kedvező, aprómorzsás talajszerkezetet eredményez tavaszra, a benne lévő és jó esetben jéggé fagyó víz tágul, és fizikailag aprózza a talajrészeket. Az ásással meglazított rögök könnyebben átfagynak és egyúttal így a fagy a talajlakó kártevőket megtizedeli. Ezen előnyök mellett azonban hátrány, hogy nem csak a káros szervezetek pusztulnak el az átfagyott talajban, és a másik gond, hogy a felső humuszban gazdag réteg a forgatásos ásáskor lejjebb kerül. A kötött talajtípusok ásása után a talajrögöket nem kell „összetörögetni”, majd a fagy és olvadás megteszi helyettünk. A laza homokos talajt pedig elég márciusban felásni, és erre sincs szükség minden növény esetében. Ha az őszi ásás elmarad a kötöttebb talajon, akkor tavasszal ez pótolható ugyan, de a fagy magágy-előkészítő hatása a talajszemcsék aprózásával elmarad.

Az ásás bizonyos növényeknél el is maradhat, másoknál muszáj elvégezni. Gyökérzöldségek esetén - ha nem laza, vagy ásott talajba kerülnek a magok - kisebb, és girbe-gurba, valamint elágazó répáink lesznek, amit nehéz is és csak nagy veszteséggel lehet pucolni a konyhai előkészítéskor. Erre ideális köztes megoldás, ha csak az ágyásokat, sorokat ássuk fel, a művelőutakat nem, és ezeket is csak ott, ahová majd gyökérzöldségeket akarunk vetni tavasszal. A mulcsos termesztésnél a folyamatosan lebomló mulcs amellett, hogy tápanyagot szolgáltat, egy laza felső talajréteget alakít ki, ami kedvező magággyá válik idővel.

A talajlakó kártevők

Enyhe tél után a talajlakó kártevők (drótféreg, cserebogárpajor) nem húzódnak vissza a mélyebb talajrétegekbe, hanem fent tartózkodnak a felső 30 centiméteres zónában. A drótférgeket tavasszal majd úgy gyéríthetjük, hogy pár napra 10-15 cm mélyre a talajba félbe vágott burgonyát ásunk el, 3-4 darabot négyzetméterenként. Ha megjelöltük a helyeket, akkor megtaláljuk majd a krumplikat, és ha fertőzött a talajunk, akkor drótférgek lesznek bennük. Amennyiben kritikusnak ítéljük majd a helyzetet a mennyiségük alapján, használjunk Beauveria bassiana parazita gombát, ami pajorok ellen is hatásos, de termésnövelőként is ajánlják.

Sok biológiai módszer létezik, melyekkel a kártevők számát szabályozhatjuk, és a kert talajának is jót tesznek, növényvédőszeres terhelés nélkül is. Ezek a kiskertekben működőképes praktikák, sajnos nagyüzemekben nem valósíthatók meg.

Sokaknak rágja tarra a káposztaféléit a földibolha. Ezek az állatok, maximum 50-60 cm magasra tudnak ugrani, tehát ha ennél magasabb magaságyásban vannak a káposztafélék, akkor az védelmet jelent számukra. De régi jól bevált módszer a zászlózás, amikor egy ragadós anyaggal bekent textilt húztak végig napi rendszerességgel a káposztafélék ágyása felett, amibe a felugráló földibolhák beleragadtak. Biológiai védekezésre tehát sok megoldás van, egyik az őszi ásással kiforgatott, és átfagyott talaj módszere is enyhítheti a következő év növényvédelmi kihívásait.

A tápanyagtartalom és a talajszerkezet is lényeges

A kötött, és tápanyagban szegény talaj esetén, az őszi ásáskor a talajba egyidejűleg beforgathatunk érett istállótrágyát, vagy komposztot. Gyümölcsfák körül is a korona alatti ásással egy menetben forgassuk be a komposztot. Műtrágya használat esetén ősszel már teljesen felesleges nitrogén tartalmút kijuttatni, mert az mozog a talajban, és tavaszig a mélyebb rétegekbe mosódik, ahol a növények már úgysem tudják hasznosítani, de a talajvizet szennyezi. Arra figyeljünk, hogy a műtrágyák a tápanyagtartalmat növelik, de a talajszerkezetet nem javítják. Ha leromlik a talaj szerkezete akkor annak víz és tápanyaggazdálkodása is romlik. Épp ezért célszerű rendszeresen szerves trágyát is juttatni a talajba, hogy az a talajszerkezetet is javítsa.

Összefoglalva a legideálisabb, ha ásással nem keverjük az alsóbb és felsőbb talajrétegeket, ha nem muszáj, tehát a talajforgatással járó ásás elhagyható (kivéve gyökérzöldségeknél, melyeket a laza talaj érdekében bakháton is termeszthetünk).

A talajt ásóvillával szellőztethetjük is, ekkor nem keverednek a humuszban gazdagabb és szegényebb rétegek. Ne felejtsük el, hogy a növényi anyagok eltávolításával (termésbetakarítás, letermett növényi részek elhordása, kiszedett gyomok, kaszált fű összegyűjtése) tápanyagokat vonunk el a területről, hiszen azok ott bomlanának le és szolgáltatnának tápanyagokat a következő évek növényeinek. Emiatt szükséges a tápanyagok utánpótlása például komposzttal, szerves trágyával, ami nem csak tápanyaggal gazdagítja a talajt, de a vízgazdálkodását is javítja.