Korszakváltás a magyar mezőgazdaságban

A határidő: tegnap

A stratégiaalkotás szakma, amelynek meg vannak a maga szabályai, módszertana. Mindenekelőtt (1) kell egy világos célmeghatározás, ami esetünkben a magyar mezőgazdaság átvezetése az új korszakba, amelyben az időjárás már sokkal több kihívást hordoz, a piacok és költség-jövedelem viszonyok átrendeződnek, kevés a munkaerő, technikai forradalom van, a fogyasztói és szabályozói elvárások pedig szintén újratervezésre kényszerítenek. Aztán (2) következik a helyzetértékelés, majd (3) a stratégiai irányvonalak első meghatározása, (4) az érintettek bevonása, és (5) egy konszenzuson alapuló stratégiai terv lefektetése. Ez egy nagyon leegyszerűsített menetrend, de az azért látszik belőle, hogy kemény meló, és persze a folyamatos karbantartás, taktikai elemekre való lebontás sem maradhat el.

A klímaváltozás hatása

A legegyértelműbb folyamat a klímaváltozás, aminek hangsúlyozottan csak a kezdetén, erősödő szakaszában vagyunk. Az átlaghőmérséklet nálunk emelkedik a leggyorsabban a bolygón, az egyenetlen csapadékeloszlás és az UV pedig felerősíti a talajaink állapotának hatásait a növények kondíciójára.

A leggyakoribb kérdés, amivel nap mint nap találkozunk, a „mit vessek?”. A válasz nem egy vagy több kultúra megnevezése, hanem az értékláncok kiépítése. Ne vessünk olyat, aminek nem látszik a vevője! Az időjárás többé nem lesz kegyes hozzánk. Ami a szabad ég alatt terem, az egyre nagyobb kihívásokkal fog szembesülni. Annak érdekében, hogy lássuk mi vár ránk, hozok három igen tanulságos példát a déli tagállamokból. Az első mindjárt a búza és az árpa. Görögország, Spanyolország és Portugália búza- és árpahozamai jóval alacsonyabbak a mieinknél. Sarkosan, hosszabb magyarázatok nélkül megfogalmazva: a jövőben nekünk is az ő átlagos hozamaik lesznek elérthetők. Aki ezeken jövedelmet tud terelni, az maradjon e körben.

A kukorica görbéi még több tanulsággal szolgálnak. Már évekkel ezelőtt az jeleztem előre, hogy Magyarországon 600-650 ezer hektáron lesz takarmánykukorica termelés. Nos, a déli országok ezen már túl vannak. A mienknél akár nagyságrenddel kisebb területen termelik e növényt. Ott, ahol az gazdaságosan végezhető. S lám, jobbak az átlaghozamaik a mieinknél. Most is azt állítom, hogy ez a mi közeljövőnk.

Tényleg latifundiumokra van szükség?

A KSH tavalyi mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírásának végleges adatai szerint folytatódik a hazai agrárgazdaságok számának csökkenése. Szerintem az senkit sem nyugtat meg, hogy ez az egész EU-ra jellemző. Főleg a kisüzemek tűnnek el. Ezzel párhuzamosan nőnek az átlagos birtokméretek. A gazdaságos üzemméret a szántóföldön ugrásszerűen emelkedik. Ennek azonban nem kell feltétlenül tulajdonosi koncentrációban megtestesülnie. A termelési integrációk révén is életképes üzemszerkezet alakítható ki. Erre számos példát látunk már ma is. Árnyékugrásra felkészülni: aki nem képes együttműködni a szomszédaival, az elvész! Az előrejelzésünkben látható a véleményünk.

A KSH 2023-ban végrehajtott mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírásának végleges adatai alapján az európai uniós tendenciákhoz hasonlóan folytatódott a hazai agrárgazdaságok számának csökkenése, a 2020 óta eltelt időszakban elsősorban a kisméretű, kevesebb termelési értéket előállító gazdaságok fejezték be tevékenységüket. Ezzel párhuzamosan nőttek az átlagos birtokméretek, a növénytermesztés dominanciája erősödött, jelentősen megugrott a talajkímélő művelés, valamint az öntözött terület aránya. A haszonállatok száma csökkent, viszont az állattartás a növénytermesztésnél nagyobb arányban koncentrálódott. A gazdaságirányítók átlagos életkora tovább emelkedett, nőtt a legalább középfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkező gazdaságirányítók aránya, illetve a vidékfejlesztési programokban részt vevő gazdaságok száma is jelentősen emelkedett. Mérséklődött a mezőgazdasági munkára fordított munkaerő, valamint a családi munkaerő részesedése.

Romló jövedelmezőség

A szántóföldi növények jövedelmezőségi romlása tartósnak bizonyul. Ezt a termelési költségekhez és a gyengébb hozamokhoz mért alacsony felvásárlási árak mutatják leginkább, de a beruházások növekedésének tavalyi megtorpanása is fontos üzenet. Ez persze szorosan összefügg a rendelkezésre álló pályázati források és támogatott hitelkonstrukciók meglétével. A kiadások visszafogása jól érzékelhető a gép- és alkatrészpiac befagyásán, az inputforgalomban, de a terméseredményekben az is benne van, hogy mindez nem mindig okszerűen zajlott. A már megjelent és helyenként már le is zárt pályázatok viszont azt jelzik, hogy a beruházási kedv töretlen. Ez is az előző pontban jelzett konszolidáció erősödésének jele.

Határon túli birtokok

Statisztikákkal ugyan nehéz alátámasztani, de nincs olyan, akinek ne lenne ismerőse, aki a határokon túli boltokba jár vásárolni. Pláne nincs olyan, akinek a környezete nem kapott volna rá a külföldi internetes áruházakra. Nyilván van ennek élmény jellege is, de kő kemény ár-előnyökről számolnak be. A hazai élelmiszerárakra nézve pedig nehéz kárhoztatni őket. A forint árfolyamának változása is fontos tényező, de a háttér bemutatásának legfontosabb része az élelmiszerpiaci árak elemzése.

A hazai élelmiszer értékláncnak fel kell vennie a kesztyűt a határon túli kereskedelem egyre határozottabb támadásai ellen. Ez egy soktényezős mátrix, amelyben az áfa csak egy tétel, de kétségtelenül látványos különbséget szolgáltat, mint ahogy az értékláncot terhelő sajátosan hazai terhek is.

Simuló árgörbék

Az év eddig eltelt időszakáról rendelkezésre álló adatok szerint a mezőgazdasági átlagárak az első nyolc hónapban 15,4 százalékkal maradtak el az egy évvel korábbi szinttől. Az élelmiszeripar belföldi árai augusztusig 4,4 százalékkel mérséklődtek. Az élelmiszer értéklánc ár-érdekérvényesítési képességét hűen tükrözve, a fogyasztói élelmiszerárak viszont 2,0 százalékkal emelkedtek az első kilenc hónapban. Ez ugyan elmarad az inflációtól (2024. I-IX. hó 3,7) de lehetővé teszi, hogy a kiskereskedelem élelmiszerforgalma értékben – megőrizve emelkedő trendjét -9,2 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi szintjét augusztusban, mennyiségben mérve 8,8 százalékos emelkedés mellett. A 2022-es és 2023-as 26-26 százalékos élelmiszer-inflációtól tehát már messze vagyunk, de ezek a számok is a fenti állítást erősítik, hiszen eközben az értéklánc többi tagja soha nem látott hullámvölgyet és hegyet élt át és túl.

Az élelmiszer értéklánc árai eközben látványosan simulnak a vízszintes tengelyhez. Ez stabilizálódást jelent, amit a fogyasztó jövedelmének növekedésével egy idő után többlet vásárlással meg is fog hálálni. Ahol már növekszenek a háztartási bevételek, ott a tartós fogyasztási cikkek terén dolgozzák le először a lemaradásokat. Az év végi ünnepek – mint tudjuk – „egyre közelebb vannak”, aminek érzését a fogyasztást generáló akciók szépen fel is erősítik. A fizetőképességi korlátok, a külföldre áramló költések azt jelzik, hogy az ár ismét elsődleges döntési szemponttá lépett elő. A kereslet ilyen irányú változása sajnos törvényszerűen az átlagos minőség romlásával jár együtt. A fogyasztás szerkezetének változását jól szemléltethetjük azzal, ha képzeletben a feje tetejére állítjuk a Maslow-piramist. A magas hozzáadott értékű élelmiszerek és az otthonon kívüli étkezés esnek ki belőle először. Ilyenkor a diszkontok és a kereskedelmi márkák kerülnek előtérbe.

Kétrészes cikkünk első részében tehát a 2024-es esztendő korszakváltó jellegét hangsúlyoztuk. A mezőgazdaság, kiemelten a szántóföldi növénytermesztés termelési körülményei alapjaikban változtak meg. A talaj termőképességének évtizedes romló tendenciája például most vált látványossá. A változtatás iránti igénnyel ma már minden gazdálkodó tisztában van, de nem mindenki tud lépést tartani az új kihívásokkal. Az emiatt gyorsuló szerkezeti változások nem csak a szántóföldön, hanem az egész élelmiszer értékláncban érzékelhetők. A szemléleti fejlődés régen várt szintre gyorsult. Egyre többen alkalmazzák azokat a technológiákat, eszközöket, amelyek a klímaváltozás hatásait jelentősen tudják enyhíteni. Ez azonban úgy lesz csak fenntartható, ha közben a piaci alkalmazkodás is javul, és a jogszabályi feltételeknek is megfelelünk. Tiszteletet tehát az élelmiszertermelőknek, -feldolgozóknak! Kemény küzdelemmé vált mindennapjaikban nagy szükségük van a társadalom, a fogyasztók támogatására.

A téma fonalát következő cikkünkben az idei termelési eredmények értékelésével egészítjük ki.

A cikk szerzője: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ, -Elemzés