A Duna-Tisza közi Homokhátság évtizedek óta súlyosbodó problémái ismét reflektorfénybe kerültek az utóbbi évek szélsőséges időjárási jelenségei miatt. A térség nem csupán vízhiánnyal küzd, hanem összetett társadalmi és környezeti gondokkal is szembesül. A Duna-Tisza Közi Homokhátsági Térségi Fejlesztési Tanács megbízásából elkészült egy átfogó területfejlesztési koncepció és program, amelynek tapasztalatait a kutatók a Földrajzi Közlemények szakfolyóiratban is közzétették. A cikk e tanulmány főbb megállapításait foglalja össze, kiegészítve dr. Vasárus Gábor László, a HUN-REN KRTK Regionális Kutatások Intézetének kutatója által a Telexnek adott információkkal.

Nagy a baj: szinte teljesen eltűnt egy tó Magyarországon

Mostanra jobban kiszáradt a Nagyszéksósi Bivalyrezervátum, mint a nyári kánikulák idején.

A kutatás középpontjában az a kérdés állt, hogy miért nem sikerült eddig hatékony terület- és vidékfejlesztési eredményeket elérni a Homokhátságon, és milyen módon lehetne érdemben javítani a régió helyzetén. A klímaváltozás hatásai különösen érzékenyen érintik ezt a területet, amely európai viszonylatban is kiemelkedően sérülékeny. A kutatók többféle módszert alkalmaztak: kérdőíves felmérést végeztek az önkormányzatok körében, mélyinterjúkat készítettek szakértőkkel, elemezték a vonatkozó szakirodalmat és fejlesztési terveket, valamint helyszíni megfigyeléseket is végeztek. Az eredmények azt mutatják, hogy bár a rendszerváltás óta több kormányzati kezdeményezés is született a térség fejlesztésére, ezek többsége nem valósult meg, vagy csak korlátozott hatást ért el.

A Homokhátság területe nem homogén fejlettségű: a kutatók öt különböző gazdasági fejlettségű egységre osztották fel a régiót. A legfejlettebb részek a budapesti agglomerációhoz tartozó területek és Kecskemét környéke, míg a leginkább elmaradott térség a délnyugati, szerb határ menti régió. A tanulmány rámutat, hogy bár a vízpótlás kulcsfontosságú kérdés, önmagában nem elegendő a térség problémáinak megoldásához. Dr. Vasárus Gábor László hangsúlyozta:

Azt állapítottuk meg, hogy a szigetszerű fejlesztések önmagukban nem lehetnek elég hatékonyak.

A szemünk előtt folyik el a megoldás - mit kellene tenni?

Égetően fontos lenne, hogy a lehulló csapadékot meg tudják tartani Magyarországon.

A szárazság is problémát jelent

Bár kisebb víztározók épültek helyenként, ezekben nincs elegendő víz, a legtöbbjük öntözésre sem alkalmas és gyakran inkább károkat okoznak, mint hasznot hoznak, mivel a kevés talajvizet összegyűjtik, amely a nyári hőségben részben elpárolog. A vízügyi szemlélet évtizedeken át abból indult ki, hogy a víz feleslege veszélyes, ezért azt minél gyorsabban el kell vezetni – ezt a gondolkodást az 1970-es évek bőséges esőzései és árvizei alakították, amikor az Alföld vízelvezető csatornarendszere is kiépült. Azóta azonban a helyzet jelentősen megváltozott: a csapadék mennyisége csökkent, az aszályok gyakoribbá váltak, így már nem elvezetni, hanem megtartani kellene a rendelkezésre álló vizet.

Láttam olyan víztározót, amit az egyik falu legmagasabb területén építettek, és egy deci víz sem volt benne

- mondta Vasárus. A tanyavilág helyzete szintén kritikus kérdés, hiszen a lakosság 15 százaléka él külterületen. A tanyák funkciója az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, és a kutatók szerint újra kell gondolni a tanyarendszer szerepét és támogatási rendszerét. A mezőgazdasági hasznosítás módja is problémás: az intenzív, nagytáblás szántóföldi növénytermesztés dominál, ami az egyre gyakoribb aszályok miatt fenntarthatatlanná válhat. Emellett a talajpusztulás is súlyos gondot jelent. A kutatás rávilágított arra is, hogy az önkormányzatok gyakran kényszerpályán mozognak a fejlesztések terén, és elsősorban olyan projekteket valósítanak meg, amelyekre támogatást kaphatnak. Ez azonban nem feltétlenül vezet a térség átfogó fejlődéséhez. A tanulmány három fő problémakört azonosított, amelyek gátolják a Homokhátság fejlődését:

1.  A környezeti kihívások állandó jellegének fel nem ismerése
2. Az átfogó területi megközelítés és többszintű tervezés hiánya
3. A magas állami kiadásoktól való tartózkodás

A kutatók szerint a térség fejlődéséhez szemléletváltásra, átfogó tervezésre és jelentős anyagi ráfordításra lenne szükség. Emellett kulcsfontosságú lenne a helyi értelmiségi réteg megerősítése, amely képes lenne a térség érdekeinek hatékony képviseletére. Összességében a Duna-Tisza közi Homokhátság problémái összetettek és hosszú távú megoldásokat igényelnek. A tanulmány rámutat, hogy csak egy átfogó, a környezeti, gazdasági és társadalmi kérdéseket egyaránt figyelembe vevő megközelítés hozhat érdemi változást a régió életében.