Világszerte hódítanak a növényi alapú tejtermék-alternatívák és nincs ez másként Magyarországon sem. A tejpiacok átalakulását több párhuzamosan zajló folyamat is hajtja, így a fenntarthatósági és állatjóléti szempontok, valamint az egészséges életmód iránti igények előtérbe kerülése mellett a laktózérzékenységgel és a tejfehérje intoleranciával küzdők növekvő száma is hozzájárul ahhoz, hogy egyre több növényi alapú termék kerüljön a boltok polcaira.
Sokan hiszik magukról, hogy laktózérzékenyek, de a szakértő szerint tévedhetnek
Nincs könnyű dolga a fejlesztőknek, a fogyasztók ugyanis egyre inkább olyan növényi alapú termékeket keresnek, amelyek textúrájukban, sűrűségükben, krémességükben és ízükben is a lehető legjobban hasonlítanak az állati eredetű termékekhez. Ezt talán a növényi italok esetében volt a legkönnyebb elérni, így ezekből a termékekből ma már rendkívül széles a kínálat, a túró első növényi alapú helyettesítőjére azonban egészen 2021-ig kellett várni. A hasonlóság egyébként néhány esetben már olyannyira teljesül, hogy a vakteszteken résztvevő fogyasztók gyakran nem is sejtik, hogy éppen növényi alapanyagokból készült terméket kóstolnak.
A sokoldalú igények kielégítése érdekében a fejlesztők több különböző alapanyagot is használnak, így gabonafélékből, hüvelyesekből, diófélékből és olajos magvakból is készülnek már növényi alapú termékek. Ezek közül hazánkban leggyakrabban szója, kókusz, zab, rizs vagy mandula alapú termékekkel lehet találkozni, ám gyakori az is, hogy egy-egy termékben ezek közül egyszerre kettő vagy több is megjelenik. Az így létrehozott keverékek ugyanis javíthatják például a termék tápértékét, fehérje- és rosttartalmát vagy érzékszervi tulajdonságait, ami még inkább növelheti a fogyasztók elégedettségét. Emellett az is fontos szempont, hogy a termékekbe kerülő vizet a gyártás során hogyan kezelik, annak kémhatása és ásványianyag-tartalma ugyanis jelentősen befolyásolhatja a termék végső tulajdonságait.
Egyre több magyar vásárol ilyen tejet a hagyományos helyett: tudhatnak valamit?
A vásárlók egyre inkább elvárják azt is, hogy a termékek értékes összetevőket, például kálciumot, vitaminokat, rostot vagy probiotikumokat is tartalmazzanak.
Mint azt ezzel kapcsolatban Szommer Gábor, a Fino-Food Kft. kereskedelmi vezetője az Agrárszektornak kiemelte, a sokoldalú igények alapján a fejlesztési lehetőségek száma is rendkívül magas ebben a termékkategóriában. A technológusoknak sokkal nagyobb szabadsága van, mint a hagyományos tejtermékek esetében, ott ugyanis az Élelmiszerkönyv a szigorú szabályozások révén elég komoly korlátokat szab.
Érezhető ugyanakkor egy olyan trend is, amely szerint az allergén összetevőket egyre több vásárló próbálja elkerülni, így a most még számos termék alapját adó szója, mandula vagy borsó egyre több esetben ki is kerülhet a fejlesztők látóköréből. Ez az ételérzékenyek szempontjából abszolút előremutató, másfelől viszont sajnálatos, a mandulafehérje ugyanis egy rendkívül drága, de nagyon értékes fehérjeforrásnak számít, ami kiváló vízmegkötő és krémesítő képességgel bír, használatával tehát sokat lehet javítani a termék élvezeti értékén – mutatott rá Szommer Gábor.
Melyik a legzöldebb tej?
Az egészségügyi hatások mellett egyre fontosabb szempont az is, hogy mekkora egy termék ökológiai lábnyoma. Ezzel kapcsolatban sokan azt gondolják, hogy a trópusi, szubtrópusi területekről Európába szállított alapanyagok miatt a növényi alapú alternatívák lábnyoma sokkal magasabb, mint a hagyományos tejé, ennek azonban épp az ellenkezője igaz.
Bármilyen meglepő, a legnagyobb termelő Fülöp-szigetekről érkező kókuszból készülő terméknek még a szállítással együtt is jóval alacsonyabb a karbonlábnyoma, mint azé a terméké, amelyik részlegesen tartalmaz tejet és pálmazsírt, vagy amelyiket az üzem közelében előállított, tisztán állati eredetű tejből állítanak elő.
Amint azt egy közelmúltban megjelent tanulmány is részletezi, a növényi alapú alternatívák előállítása egyfelől kevesebb vizet igényel, másfelől kevesebb szén-dioxid-kibocsátással is jár. A részletes életcikluselemzések szerint a legnagyobb eltérés a növénytermesztésből adódik, ahol az egy liter termékre eső CO2-egyenérték a mandula esetében 36,3 gramm, a zabnál 87,7 gramm, a kókusznál 114,48 gramm, a hagyományos tejgyártás esetében pedig 1 273 gramm, azaz a különbség ebből a szempontból akár harmincötszörös is lehet. Más azonban a helyzet a fehérjére vetített CO2-egyenérték esetében, ami a mandulánál 1 090 gramm, a zabnál 7 018 gramm, a hagyományos tejnél 38 192 gramm, a kókusznál azonban 45 251 gramm. Ha pedig a vízlábnyomot nézzük, a hagyományos tej előállításához egy liter termékre vetítve 41 ezer liter víz szükséges, miközben a mandulához 45 ezer liter, a zabhoz 7 600 liter, a kókuszhoz azonban csak 142 liter.
Gyakran iszol tejet? A szakértő elárulta, mi az, amit mindenképp tudnod kell
Sokszínű fogyasztók
Mivel a fenti szempontok közül mindenki számára más a fontos, a fogyasztók köre is rendkívül sokszínű. Köztük vannak például a vegánok, akik hazánk lakosságának 1-3 százalékát alkotják és elkötelezetten kerülnek minden állati eredetű terméket, nemcsak az étkezés, hanem a kozmetikumok és az öltözködés terén is. Ennél jóval nagyobb fogyasztói csoportot alkotnak ugyanakkor a flexitáriánusok, akik döntésüket állatjóléti vagy fenntarthatósági okokkal, ételérzékenységi kockázatokkal, esetleg táplálkozási előnyökkel indokolják. Utóbbi csoport jelenleg a magyar lakosság mintegy 30 százaléka lehet, ez az arány azonban a jövőben várhatóan tovább fog emelkedni. Rajtuk kívül pedig létezik egy harmadik, életmódváltó csoport is, akik nem küzdek sem allergiával, sem ételérzékenységgel, pusztán az a céljuk, hogy több fronton, így a táplálkozás terén is megtalálják a jobb közérzet forrását – emelte ki Szommerné Egyed Linda ügyvezető.
Hét szuperélelmiszer ami jót tesz az egészségnek és még finom is
Ami jelenleg még szab némi gátat a növényi alapú tejtermék-alternatívák szélesebb körű elterjedésének, az a magasabb ár, ami sokakat elbizonytalaníthat a váltásban.
Ez egyrészt abból adódik, hogy ezek a termékek még mindig jóval kisebb volumenben készülnek, így a nagyüzemi termelésből fakadó költséghatékonyság és méretgazdaságosság nem tud kedvezően érvényesülni. Szommer Gábor szerint azonban idővel csökkenhet a különbség:
Azt gondolom, hogy a növényi alternatívák nagyjából egy-két évtizeden belül akár olcsóbbak is lehetnek, mint az állati eredetű tejtermékek, ahol pedig inkább drágulást lehet majd tapasztalni. Ezt pedig nem csupán a volumen bővülése eredményezheti, hanem az Európa-szerte kérdésnek számító vegán termékekre vonatkozó adózás esetleges átalakulása is.
Harmonizálni kellene az adókat
Magyarországon jelenleg a növényi italok forgalmi adója 27 százalékos, addig a hagyományos tej ÁFA-kulcsa 5 százalék, mivel jelenleg még csak az utóbbit tekintik alapvető élelmiszernek. Holott a növényi alapú alternatívákra is alapvető élelmiszerként kellene tekintenünk, különösen akkor, ha valaki laktózérzékenység vagy tejfehérje-intolerancia miatt kénytelen ezeket választani.
A Good Food Institute Europe adatai szerint az adózás tekintetében hasonló a helyzet más európai országokban is, így a növényi italok és a tej ÁFA-tartalma Németországban például rendre 19 és 7 százalék, Olaszországban 22 és 4 százalék, Szlovákiában 20 és 10 százalék, Spanyolországban pedig 10 és 0 százalék. Bár a törekvések egyre inkább afelé mutatnak, hogy ezeket mind az egészségügyi, mind a fenntarthatósági szempontok miatt kiegyenlítsék, Hollandia egy példátlanul magas fogyasztói adóemeléssel január óta méltánytalanul bünteti a növényi alternatívákat, ami rengeteg vitát generált.
Az elemzők azt remélik, hogy egyre több országban kerülhet sor az adók harmonizálására, lehetővé téve a növényi alapú termékek szélesebb körű hozzáférhetőségét. Ez ugyanis nemcsak a fogyasztók számára jelentene igazságosabb helyzetet, hanem támogatná a globális környezetvédelmi célokat is.
