A megállapodás részletei szerint a teljes összegből csak 300 milliárd dollár érkezik majd közvetlenül a fejlett országoktól támogatások és kedvezményes hitelek formájában. A fennmaradó részt magánbefektetőktől és egyéb, még nem véglegesített forrásokból kell előteremteni. A világ legszegényebb és legsebezhetőbb országai küzdöttek a két hete tartó zűrzavaros tárgyalások során a csúcstalálkozón azért, hogy a pénz nagyobb szelete közvetlenül a fejlett országokból jöjjön. Azt is szerették volna, hogy a rendelkezésre álló finanszírozás nagyobb része a leginkább rászoruló országokba kerüljön, ahelyett, hogy a nagyobb feltörekvő gazdaságokkal, például Indiával osztanák meg.
Pénzt kérne az országoktól az Európai Parlament a klímaváltozás ellen
Számos fejlődő ország, köztük India, Bolívia, Kuba és Nigéria elégedetlenségét fejezte ki a megállapodással kapcsolatban. India az utolsó pillanatban is kifogást emelt, de nem tudta megakadályozni az egyezmény elfogadását. A környezetvédő szervezetek szintén kritizálták az alkut. Claudio Angelo, a brazil Observatorio do Clima munkatársa szerint:
A gazdag országok 150 évet töltöttek a világ légkörének kisajátításával, 33 évet tétlenkedtek az éghajlatvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban, és három évet tárgyaltak a pénzügyi megállapodásról anélkül, hogy számokat tettek volna le az asztalra.
A konferencia házigazdáját, Azerbajdzsánt is bírálatok érték a lebonyolítás miatt, tekintettel az ország erős fosszilis tüzelőanyag-függőségére. Szaúd-Arábia szerepét is többen kritizálták, amiért megpróbálta gyengíteni a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásra vonatkozó korábbi kötelezettségvállalásokat. Az Egyesült Államok és Kína, a két legnagyobb kibocsátó ország, ezúttal kevésbé volt látható a nyilvános tárgyalásokon. A megállapodás értelmében Kína önkéntesen járulhat hozzá a fejlődő országok klímafinanszírozásához, szemben a gazdag országok kötelező hozzájárulásával. Ani Dasgupta, a World Resources Institute vezérigazgatója pozitívumként értékelte, hogy a megállapodás legalább megháromszorozza a fejlődő országokba áramló klímafinanszírozást. Ugyanakkor hozzátette:
A 300 milliárd dolláros cél nem elég, de fontos előleg egy biztonságosabb, igazságosabb jövő felé.
