A Tftv. 59§-a alapján egyértelmű, hogy magoncokkal és magoncalanyokkal nem hozható létre árutermő gyümölcsültetvény. Amennyiben a szaporítóanyag nem oltvány, akkor is nemes fajtaként beazonosítható ültetési anyagnak kell lennie és olyan nemes fajtának, amely szerepel a hazai Nemzeti vagy a közösségi fajtajegyzékben, de nem magoncalany fajtaként! Emiatt kifejezetten fontos a szaporítóanyag igazolás, mert azon szerepel, hogy milyen fajtáról van szó és az is, hogy milyen minősítéssel rendelkezik.

A kiírásra került és több ütemben benyújtható ültetvénytelepítési pályázat azonban bevonzza az olyan telepíteni szándékozókat is, akik nem komoly ültetvényekben gondolkodnak, csupán a támogatási pénz lebeg a szemük előtt, és csak valami olcsó, alibi ültetvényt hoznának létre, amivel semmit nem kell csinálni. Természetesen az ilyen célú gyümölcsültetvényeket szakmailag nem lehet támogatni, és a törvény is ennek megfelelően rendelkezik.

Azonban sajnos ez nem mindenhol egyértelmű, ezért az egységes álláspont kialakítása elengedhetetlen. A telepíteni, pályázni szándékozók ugyanis nem rendelkeznek egységes szakismerettel, de ez jellemző a közigazgatás azon szereplőire is - tisztelet a kivételnek - akik a pályázatok szakmai elbírálásában kell, hogy részt vegyenek. Valamennyi vármegyében egységes álláspontra van szükség az ültetvények szakmaiságának elbírálásakor.

Nincs olyan ültetvény, amivel nem kell foglalkozni

A telepítőknek rossz hír, hogy olyan ültetvény nincs, amit nem kell művelni. A világ üzemi gyümölcstermesztése és így a hazai is, művelési rendszerekben működik. Ahogy az elnevezés is tökéletesen mutatja, művelni kell méghozzá rendszerben. Sajnos nem mindenki számára egyértelmű, hogy mit jelent a fogalom, hogy művelési rendszer. Nagyon egyszerűen fogalmazva azt, amit tudunk és látunk az ültetvényben.

Minél több elemet tartalmaz egy ültetvény, annál jobb színvonalú, annál gazdaságosabb és biztonságosabb az üzemeltetése. Az éghajlatra, a környezeti tényezőkre, a termőhelyre és az azt meghatározó mikroklímára most nem térünk ki, de ezek is rendkívül fontos tényezők egy adott gyümölcsfaj gazdaságos termesztéséhez.

Ezért nagyon fontos, hogy a telepítés kizárólag fajtákkal szabad elvégezni, mert ez a termesztés legfontosabb eleme valamennyi gyümölcsfajnál, még a dió esetében is. Senki ne gondolkozzon magonc dióban azért, mert olcsón beszerezhető csemetekertekből, mert az nem alkalmas gyümölcsültetvény létesítésére. Magonc diót (Juglans regia) a faiskolák vásárolnak a dió fajták alanyaként, melyre oltással szaporítják le a kívánt fajtát. Az ültetvény ezáltál egyöntetű, ismert tulajdonságú gyümölcsöt, és a fajta genetikailag meghatározott tulajdonságait hordozza, és évekkel korábban termőre fordul. Ez a fajta értékének a jelentősége, ami a magonc növények esetében heterogén, vagyis minden egyed más és más tulajdonságú. Jellemzően gyümölcstermesztés szempontjából értéktelen. Már az alany használat esetében is kevesebb a magoncalany az előbb említett okok miatt. Egyre elterjedtebb a klón alanyok használata is, melyek egyöntetűek és ismert tulajdonsággal rendelkeznek, így egységes az ültetvény mely a művelés szempontjából nagyon fontos tényező.

Sokan csak a minimumokban gondolkodnak

A másik rendszeresen felmerülő kérdés/felvetés, hogy kevés növényt kelljen ültetni területegységre. Ezért is kedvenc a dió, mert 100, vagy 200 fa/hektár már intenzívnek tekinthető. Senki ne áltassa magát: a 200 fa/hektár az alsó értéket jelenti, ennél jóval több fára van szükség a versenyképes termesztéshez. Ugyanez mondható el például a kajszi 400 fa/hektár vagy az őszibarack 660 fa/hektár intenzív minimumához is. Ez a minimum egészen biztosan kevés a gazdaságos, versenyképes üzemi ültetvényhez.

Tehát a konklúzió, hogy minden gyümölcsfaj esetében fajtákat kell ültetni, ezek között is szigorúan válogatva, annak fényében, hogy a telepíteni kívánt területre mely fajták lehetnek alkalmasak. Igyekezni kell a gyümölcsfajnak megfelelő legjobb művelési rendszert választani (alany-nemes kombináció, koronaforma, térállás) és mindenképpen nagy tőszámban kell gondolkozni, mert a megfelelő hozamoknak, gazdaságosságnak ez az alapja. A körültekintő fajtaválasztással egyenértékű fontosságú az a feladat, ami majd a telepítés után következik: szakszerű művelés, küzdelem az éghajlati és környezeti tényezőkkel és a piacszervezés.  

A jól átgondolt telepítés az alapja mindennek, ha ott valaki rosszul dönt, akkor szinte biztos a kudarc, ezért kell megpróbálni a legkorszerűbb művelési rendszert választani. Fontos emellett, hogy az ember konzultáljon elismert, a témában jártas gyakorlati szakemberekkel már a pályázat benyújtását megelőzően is.