A nyárfák különleges bánásmódban részesülnek az alagútban. Vízhiánynak teszik ki őket, ágaikat levágják, törzsüket felszeletelhetik és meggyűrűzhetik. Bár ez kegyetlennek tűnhet, a stressz hatására a fák virágba borulnak és magokat termelnek, amelyek nélkülözhetetlenek a nyárfaerdők helyreállításához. Heather McGowan, a Trees for Life újjáélesztési központjának asszisztense elmagyarázta a módszer lényegét:
Az év nagy részében sok szeretettel bánunk velük, de a vadonban azt látjuk, hogy a stresszre virágzással reagálnak. Ezt próbáljuk utánozni az alagútban azzal, hogy egy kis nyomásnak tesszük ki őket.
Valódi csodaszer, de sokan nem is tudnak róla: mire használható a fenyő?
A brit nyárfa sajátosságai komoly kihívást jelentenek az erdészeti szakemberek számára. Az Egyesült Királyságban a természetes keresztmegtermékenyítés rendkívül ritka, a fák általában gyökereiken keresztül terjednek. Skóciában az elmúlt négy évtizedben mindössze két tömeges virágzásra került sor: 1996-ban és 2019-ben. Jill Hodge, McGowan felügyelője kiemelte a nyárfa ökológiai jelentőségét:
Ez az egyik olyan fa, amely a legnagyobb biodiverzitási előnnyel jár más fajok számára. Szó szerint a lista élén áll a ritka moháknak, zuzmóknak, lepkéknek, molylepkéknek élőhelyet biztosító fák között.
Kenny Hay, a Forestry and Land Scotland (FLS) kormányzati ügynökség szakértője szerint a nyárfák szűkössége lehet az oka annak, hogy nem virágoznak rendszeresen:
Senki sem tudja biztosan, de gyanítjuk, hogy a skóciai fragmentáltságuk alapvetően arra kényszerítette őket, hogy magtermelés helyett inkább a gyökereikből való szívogatásba fektessék energiájukat.
Ennyire könnyű a poloskák ellen védekezni: ezek a trükkök biztosan működnek
A Trees for Life faiskola az egyetlen Skóciában, amely nyárfa magot termeszt. A csemetéket az FLS és magánprojektek használják fel őshonos fásításhoz. Emellett Angliában is folynak kísérletek a faj meghonosítására és rendszeres virágzásának elősegítésére. Nemrégiben nagyszabású nyárfa helyreállítási projekt indult a Cairngormsban, amelynek célja a faj feltérképezése és visszatelepítése a vadonba. Hay szerint a végső cél az, hogy a nyárfák természetes módon terjedjenek el Nagy-Britannia túllegeltetett hegyvidékein, ami egy hosszú távú, akár 200 éves folyamat lehet.
