Nagy Z. Róbert • 2025. január 18. 05:59
A madáretetővel, odúkkal, rovarhotellel és a süngarázzsal kezdődött, melyek annak érdekében kerültek be a kertekbe, hogy a termelés szempontjából hasznos állatokat odacsalogassuk, és ott tartsuk. Ma már vásárolhatunk olyan biológiai szereket is, melyek élő mikrobiológiai szervezeteket tartalmaznak annak érdekében, hogy például a talajélet javuljon. A tavaszi indulás előtt megfontolandó ezeknek alkalmazása.
A mikorrhiza kapcsolat
A kert és a gomba összefüggésében elsősorban a patogén, betegséget okozó gombákra gondolunk, melyek ellen védeni kell a növényeinket, ám hasznos gombák is vannak. A mikorrhiza (göröről lefordítva: gombás gyökér) a gombák és a növények között kialakult szimbiózis, kölcsönösen előnyös együttélés egyik formája. Nevezik gyökérkapcsoltságnak is. A gomba micéliumából kiinduló gombafonalak a hifák behálózzák a gazdanövény gyökereit, így a kétféle élőlény kölcsönösen segíti egymás tápanyaghoz jutását. A mikorrhiza képzés jelenségét a 19. században fedezték fel, de korábban csak néhány növénycsoport esetén feltételezték ezt.
Például a fenyőknél úgy tartották, hogy nincsenek gyökérszőreik, ezért a gombával való együttélés pótolja náluk ezt a szervi hiányosságot. Később kiderült, hogy sokkal több, sőt a növények többsége rendelkezik gombapartnerrel.
Mára bebizonyosodott, hogy mohák és a szövetes növények fajainak legalább 80-90 százaléka él együtt ilyen módon gombákkal. A szimbiózis ezen formája a mutualizmus, a növény az általa fotoszintetizált cukrokkal és egyéb szerves anyagokkal látja el a gombát. Ezek az anyagok először a gyökérszövetekbe jutnak, majd onnan a gombapartnerekhez. Cserébe a micélium hatalmas felszínével és a növény gyökereinél jobb felvevőképességével több vízhez és ásványi anyaghoz juttatja azt. Emellett a gombafonalak szerves vegyületeket is le tudnak bontani, ami azért lényeges, mert a növény csak szervetlen anyagok felvételére képes.
A gombafonalaknak a jobb abszorpciós képességük oka egyrészt fizikai: a gombafonalak átmérője jóval kisebb még a legkisebb gyökérszőrnél is, ezért nagyobb talajtérfogatot érnek el, és nagyobb felületen tudnak vizet és tápanyagokat megkötni, valamint a gombák sejtmembránja kémiailag másként viselkedik, mint a növényeké.
A mikorrhiza kapcsolatok különösen a tápanyagszegény talajokban élő növények számára hasznosak. A mikorrhizás növények gyakran a betegségeknek - például a talajlakó mikrobák által okozottaknak - is jobban ellenállnak, ráadásul a szárazságot is jobban elviselik, valószínűleg a hifák jobb vízfelvevő képessége miatt. A tápanyagok a talajból akár a viszonylag távoli gyökerekbe is a gombafonalak sejtplazma rendszerével továbbítódnak. Ebbe a gombának energiát kell fektetnie. Ezt ellensúlyozandó, a gomba tápanyagokat (cukrokat, keményítőt, fehérjéket és zsírokat) kap a növény gyökereiből, sőt, olyan speciális anyagokat is (vitaminok, hormonok), amik a gomba termőtestképzéséhez szükségesek A mikorrhiza kölcsönösen előnyös együttélési forma, amiben a legtöbb ismert szárazföldi növény részt vesz.
Mára már kiderült, hogy a mikorrhizáltság annyira általános, hogy a szárazföldi növények vizet felvevő szerve többnyire nem is a gyökér, hanem a mikorrhiza. Kísérletek bizonyítják, hogy sterilizált talajon termesztett növények hozama gyakran gyérebb, mint azoké, amelyekhez mikorrhizális gombák spóráit vagy hifáit adagolták, hogy a gombák segítsék az ásványi anyagok felvételét. Nem sokkal azután, hogy kimutatták a mikorrhizaképzés általános jellegét izotópos vizsgálatokkal igazolták azt is, hogy az erdőkben a gombafonalak több szomszédos fa gyökereit is összekötik. Így például a több napfényhez jutó, többet fotoszintetizáló egyedek tápanyagainak egy része eljut a kevesebb fényt kapó példányokhoz, valamivel kiegyenlítettebbé téve ezzel a fényért vívott harcot. Egyes kutatók a gyökerek szövedékével egyetlen hálózatba szervezett erdőt egyenesen „szuperorganizmusként” emlegetik. Tehát ilyen megközelítésben nem az egyes növények az élőlények, hanem az egész erdő egy szervezetnek tekinthető. Mostanra nyilvánvaló, hogy a mikorrhizák az élőhely növényei, állatai és mikrobái közötti kapcsolatok fontos szabályozói, az életközösségek szerkezetének meghatározó tényezői.
Használjuk ezt a kiskertben is
A kiskertek talajára is sokszor ráfér, hogy a talajéletbe egy kis életet leheljünk. Az egyébként biomódszernek tekinthető téli lemosópermetezések, melyeket réz-, és kén tartalmú szerekkel végzünk az áttelelő patogén gombák ritkítását célozzák, ám ilyenkor a talajra jutó permetszer a hasznos szervezeteknek sem használ. Ugyanez a helyzet például szamóca alatti fekete fóliás talajtakarással, ami jó, mert a gyümölcs jobban érik és szennyeződés mentes lesz, ám a fekete fólia olyannyira felmelegszik nyáron, hogy a talajban lakó hasznos mikroorganizmusok „megsülnek”. Miután a fekete fóliát felszedtük, érdemes visszaállítani a talaj ökológiai egyensúlyát. Ez történtet komposzt és szervestrágya kijuttatással, de vásárolhatunk különféle talajoltó készítményeket, melyek segítségével a talaj mikrobiomját hasznos szervezetekkel gazdagíthatjuk.
Számos olyan baktérium- és gombakészítmény kapható melyeket a talajra szórva és bedolgozva, vagy beöntözéssel kijuttatva jobbá tehetjük talajunk mikrobiológiai állapotát. Ezek a szervezetek a növényeink fejlődését fokozzák, így rendszerint a fejlettebb gyökérrendszer kialakulásában van szerepük aminek köszönhetően több és jobb minőségű termés érhető el. Ilyen készítményeket az árutermelő kertészek is alkalmaznak sok más biostimulátor mellett, ám ott mindig gazdasági kérdésként merül fel, hogy az erre költött összeg, és az ennek köszönhetően jobb minőségű és valamivel több termés megtérül-e a hazai, igencsak árérzékeny vásárlói körben. Családellátó konyhakertben alkalmazva azonban, (ha a pénzügyi része kevésbé lényeges a történetnek mint az hogy jó minőségű, egészséges alapanyagot termeljünk), akkor mindenképp érdemes ilyeneket alkalmazzunk a kertben.
Egyes készítmények nem csak a termés mennyiségét és minőségét javítják, hanem a növényvédelmet is megkönnyítik azzal, hogy patogén szervezetek antagonistái. Ez annyit jelent, hogy ha ezek a kedvező hatású szervezetek szaporodnak el a talajban akkor ezzel csökkentik a betegséget okozó fajok életlehetőségeit ugyanott.
A Trichoderma gombafajok például számos baktériummal, élesztőgombával és patogén gombával szembeni antagonista hatásúak, valamint a haszonnövényekre gyakorolt jótékony hatású vegyületet (peptidek, savak, szteroidok stb.) termelnek anyagcsere folyamataik során. Ez utóbbi hatásra nő a növényi biomassza, termés mennyisége és a gyökér tömege, erősebben elágazó gyökérrendszer jön létre. Kísérletek bizonyítják, hogy e gombafajok fokozzák a növények tápanyagfelvételét, makro- és mikroelemek esetében is. A leginkább kutatott terület a Trichoderma fajok foszfor-feltáró képessége. Az oldhatatlan foszforformák mobilizálásában, feltárásában enzimrendszerük és az általuk termelt szerves savak is haszonnövényeink segítségére vannak. E gomba nemzetség tagjai képesek szisztémás védekezési választ (indukált szisztémás rezisztenciát) kiváltani a növényekből, mind a gyökéren, mind a levélen keresztül. Ennek jelentősége az, hogy a kórokozók általi támadás esetén a növény gyorsabb és hatékonyabb immunválasszal reagál. De ez csak egy hasznos gombanemzetség a sok közül.
Még a tél folyamán érdemes utána nézni ennek a témának, és hogy hol, milyen mikrobiológai készítmények szerezhetők be tavaszra, segítve növényeink helytállását, amire szükség van az utóbbi aszályos, meleg, és hirtelen változó időjárási körülményekkel tűzdelt klímánkon.