Megváltozik rengeteg élelmiszer csomagolása: új rendelet lép életbe

A hivatalos szavazás már 2024. áprilisában lezajlott az ideiglenes változatról és a 2024. november 27-i plenáris ülésen a képviselők nem emeltek kifogást a jogszabály végleges változata ellen, így ment tovább az uniós jogalkotási procedúrán. A PPWR minden csomagolóanyagra vonatkozik, beleértve az ipari, kiskereskedelmi, nagykereskedelmi és fogyasztói csomagolóanyagokat is. Ennek eredményeként a kötelezett gyártók közé tartozik minden olyan gyártó, importőr vagy forgalmazó, aki csomagolást visz be az EU piacára. Nekik konkrét felelősségük lesz a megfelelés és a nyomonkövethetőség terén - írja a NAK.

Milyen részletekre kell jobban figyelni?

1. Fenntarthatósági követelmények:

• Újrafeldolgozható csomagolás: Az első lépcsőfok, hogy 2030. január 1-től (vagy a hatálybalépést követő 24. hónaptól - attól függően, melyik a későbbi időpont) minden csomagolást úgy kell megtervezni, hogy az anyagában történő újrafeldolgozást szolgálja. A második lépcsőfok 2030. január 1-től (vagy a hatálybalépést követő 24. hónaptól - attól függően, melyik a későbbi időpont) alkalmazandó, ennek lényege, hogy a csomagolás hulladékká válásakor legyen elkülönítetten gyűjthető, valamint hulladékáramonként válogatható, és megtartsa a nagy léptékben újrafeldolgozott jellegét ( ez tulajdonképp egy rendszer, ami biztosítja, hogy a szabályban részletezett csomagoláskategóriákban az újrafeldolgozott anyag éves mennyisége uniós szinten legalább 30 % legyen a fa, valamint legalább 55 % minden más anyag esetében).
• Újrahasznosított tartalom: 2030. január 1-jéig (vagy a végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének napját 3 évvel követő időpontig – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont) a forgalomba hozott csomagolás bármely műanyag részének fogyasztói felhasználás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalommal kell rendelkeznie, azaz minimális újrahasznosított tartalomra vonatkozó követelményeket rendel a szabály a műanyag csomagolásokhoz, például: 30 % az egyszer használatos műanyag italpalackok esetében. Kivételek természetesen vannak: pl.: bizonyos állatgyógyászati eszközök, orvostechnikai eszközök, komposztálható csomagolások, veszélyes áruk csomagolása. A ráták nem alkalmazandóak az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő műanyag csomagolásra, amennyiben az újrafeldolgozott tartalom mennyisége veszélyt jelent az emberi egészségre, és a csomagolt termékeknek az 1935/2004/EK rendeletnek való meg nem feleléséhez vezet.

• Komposztálható csomagolás: Bizonyos csomagolásoknak, például a friss termékeken és a kávéhüvelyeken lévő címkéknek komposztálhatónak kell lenniük, összhangban a speciális komposztálási szabványokkal. (Nevezetesen: az áteresztő tea-, kávé- vagy egyéb italtasak, vagy teát, kávét vagy egy másik italt tartalmazó, használat után megpuhuló, egyszer használatos egységek, amelyeket a termékkel együtt történő használatra és elhelyezésre szánnak.) 2028. február 12-ig, amennyiben a gyümölcsökre és a zöldségekre rögzített tapadós címkéket hoznak forgalomba, az említett csomagolásnak és tapadós címkéknek összhangban kell lenniük a biohulladék-kezelő létesítményekben iparilag szabályozott körülmények között végzett komposztálásra vonatkozó szabvánnyal. Ahol a tagország meg fogja engedni, hogy a biohulladékéhoz hasonló biológiai lebomlási és a komposztálhatósági tulajdonságokkal rendelkező hulladékot a biohulladékkal együtt gyűjtsék, bizonyos csomagolásokat csak akkor lehet forgalomba hozni, ha azok komposztálhatóak lesznek.

2. Tervezési követelmények:

A rendelet előírja a tervezési változtatásokat a káros anyagok minimalizálása érdekében, biztosítva a csomagolás biztonságosabbá és fenntarthatóbbá tételét.

Például az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő csomagolásnak a rendelet hatálybalépésétől számított 18 hónapon belül meg kell felelnie a szigorú szabványoknak.  2030. január 1-jéig pedig minimalizálni kell a csomagolás mértékét, azaz az előállítónak vagy az importőrnek biztosítania kell, hogy a forgalomba hozott csomagolás – az alakjára és anyagára is figyelemmel – úgy kerüljön kialakításra, hogy a tömege és a térfogata a funkcionalitásának biztosításához szükséges minimális mértékre csökkenjen. Borok és az (EU) 2019/787 rendelet szerint oltalom alatt álló szeszes italok esetében azonban továbbra is megengedett lesz például a palackok kettős falazata, álaljzatok kialakítása. Ide tartozik az is, hogy a gyűjtőcsomagolást, szállítási csomagolást vagy e-kereskedelmi csomagolást megtöltő gazdasági szereplőknek 2030. január 1-jéig (vagy az elfogadott végrehajtási jogi aktusok hatálybalépését 3 évvel követő időpontig – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont) biztosítaniuk kell, hogy a százalékban kifejezett maximális ürestér-arány 50 % legyen.

3. Címkézés

Az új címkézési követelmények segíteni fogják a fogyasztókat a csomagolás helyes válogatásában. A címkéken az anyagösszetételre és az újrahasznosításra vonatkozó utasításoknak kell megjelenniük, illetve QR-kód elhelyezhető, hogy a fogyasztók további információkhoz jussanak. 

4. Kiterjesztett gyártói felelősség (EPR)

A rendelet érvényre juttatja az EPR-t, és előírja, hogy a gyártók felelősséget vállaljanak a csomagolási hulladék teljes életciklusáért. A kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek tekintetében e rendelet a 2008/98/EK irányelvhez képest lex specialisnak minősül. Ez azt jelenti, hogy ütközés esetén az e rendeletben foglalt, a kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos rendelkezések az „erősebbek”. Ez az elv vonatkozik például a gyártók nyilvántartásba vételére, a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak modulálására és a jelentéstételre vonatkozó követelményekre.

5. Visszaváltási díjas rendszerek (DRS)

A tagállamok 2029. január 1-jéig kell intézkedéseket hozniuk a visszaváltási díjas rendszerek létrehozására, és az értékesítés helyén történő díjfelszámításra annak érdekében, hogy a:

a) legfeljebb három liter űrtartalmú, egyszer használatos műanyag italpalackok; és

b) legfeljebb három liter űrtartalmú, egyszer használatos fém italtárolók

első alkalommal forgalmazott csomagolási formák évi legalább 90 tömegszázalékát elkülönítetten gyűjtsék. A fenti részleteket tartalmazó bekezdés nem alkalmazandó a következő termékek csomagolására:

c) a szőlőből készült termékeknek az 1308/2013/EU rendelet VII. melléklete II. részének 1., 3., 8., 9., 11., 12., 15., 16. és 17. pontjában felsorolt kategóriái, és a 251/2014/EU rendeletben meghatározott ízesített borászati termékek;

d) a borászati termékekhez és az ízesített borászati termékekhez hasonló, a szőlőtől eltérő gyümölcsből és zöldségekből előállított termékek, valamint a 2206 00 KN-kód alá tartozó, más erjesztett italok;

e) a 2208 vámtarifaszám szerinti, alkoholból készült szeszes italok; és az 1308/2013/EU rendelet I. mellékletének XVI. részében felsorolt tej és tejtermékek esetében.

A tagállamok a 0,1 liternél kisebb űrtartalmú, egyszer használatos műanyag italpalackok és egyszer használatos fém italtárolók tekintetében mentességet adhatnak a visszaváltási díjas rendszerekben való részvétel alól, amennyiben ez a részvétel műszakilag nem megvalósítható.

A tagállamoknak törekednie kell arra, hogy visszaváltási díjas rendszereket hozzanak létre és tartsanak fenn, különösen az egyszer használatos üveg italpalackok és az italos kartondobozok számára. A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az egyszer használatos csomagolási formák, különösen az egyszer használatos üveg italpalackok visszaváltási díjas rendszerei ugyanúgy elérhetőek legyenek az újrahasználható csomagolások tekintetében is, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható.

Mindezekkel együtt a jogszabály határozottan kitér rá, hogy ha az elkülönített gyűjtési arány legalább 80 tömegszázalék az említett tagállam területén első alkalommal a 2026-os naptári évben forgalmazott kötelezett csomagolásra vonatkozóan és a tagállam 2028. január 1-jéig értesíti a Bizottságot a mentesség iránti kérelméről, és végrehajtási tervet nyújt be, amelyben konkrét intézkedéseket tartalmazó, azok ütemtervére is kiterjedő stratégiát mutat be, amely biztosítja a csomagolás tömeg szerinti mennyiségét tekintve a 90 %-os elkülönített gyűjtési arány elérését, akkor mentesülhet az 50. cikk (2) bekezdésben foglalt (műanyag és fém italtárolóknál a) visszaváltási díjas rendszerek létrehozásának követelménye alól.

Tekintettel tehát a termékek jellegére, valamint a gyártási és értékesítési rendszereik közötti különbségekre, a visszaváltási díjas rendszerek -uniós szinten- nem lehetnek kötelezőek a borok, az ízesített borászati termékek és a borhoz hasonló termékek, a szeszes italok, valamint az 1308/2013/EU rendelet I. mellékletének XVI. részében felsorolt tej és tejtermékek csomagolása tekintetében, azonban a tagállamok dönthetnek úgy, hogy létrehozhatnak az ilyen italok csomagolására, valamint egyéb italok és nem italok csomagolására is kiterjedő visszaváltási díjas rendszereket.

6. egyszer használatos műanyagok (EHM)

Az új szabályok főszabályként korlátozásokat vezetnek be az egyszer használatos műanyag csomagolásra vonatkozóan néhány termékkategória esetében, de van, ahol indokolt esetben eltérés is helyet kap példaként:

• az 1,5 kg-ot el nem érő mennyiségű előrecsomagolt gyümölcsök és zöldségek: A tagállamok mentességeket állapíthatnak meg e korlátozás tekintetében, ha bizonyíthatóan szükség van a vízveszteség vagy a feszesség elvesztése, a mikrobiológiai veszélyek vagy a fizikai behatások, az oxidáció elkerülésére, vagy ha – aránytalan gazdasági és adminisztratív költségek nélkül – nincs más lehetőség az (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt, a tanúsításra vagy jelölésre vonatkozó követelményeknek megfelelően az ökológiai gyümölcsök és zöldségek nem ökológiai gyümölcsökkel és zöldségekkel való keveredésének elkerülésére
• nagyon könnyű műanyag hordtasakok: az olyan nagyon könnyű műanyag hordtasakok kivételével, amelyek higiéniai okokból szükségesek, vagy az ömlesztve értékesített élelmiszerek fogyasztói csomagolásaként szolgálnak, ha ez az élelmiszer-pazarlás megelőzését segíti elő.

Itt is meg kell jegyezni, -hasonlóan az EPR-hez- hogy ezen a rendeleten kívül is léteznek más élő és hatályos szabályok. Jelen pontnál releváns az (EU) 2019/904 (egyes műanyagtermékekre vonatkozó) irányelv, hiszen a hatálya alá tartozó, bizonyos egyszer használatos műanyagtermékek – így például a műanyag hordtasakok, italtartó poharak, ételtároló edények és italtárolók, többek között a palackok – csomagolásnak tekintendők. Az egyes műanyagtermékekre vonatkozó irányelv előírja a tagországok számára, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyekkel bizonyos termékek fogyasztását csökkentik. Jelzi, hogy a tagországok dönthetnek úgy, hogy a kötelezettséget forgalmazási korlátozások révén teljesítik. (14). Mivel ez a szabály „lazább” és több teret enged, a döntéshozók úgy határoztak, hogy ütközés esetén a jelenleg kihirdetett új PPWR rendelet az „erősebb” a forgalmi tilalmak esetében, ezzel együtt a nevezett szabály is módosul.

Jelenlegi hatás a gyártókra

A fenntartható csomagolási választások ösztönzése érdekében az EPR-díjakat 2030-tól kezdődően „ökomoduláltan” kell alkalmazni. Ez az ökomoduláció arra ösztönzi a gyártókat, hogy újrahasznosítható anyagokat vagy fogyasztás után újrahasznosított (PCR) tartalmakat építsenek be. Eközben az ezeknek a kritériumoknak nem megfelelő csomagolásokért további díjat számíthatnak fel a tagországokban.

Következő lépések a vállalkozások számára

A 2030-ra és az azt követő időszakra kitűzött célok mentén elérkezett az ideje annak, hogy a vállalkozások újraértékeljék csomagolási folyamataikat és anyagaikat, még akkor is, ha ezt már megtették a hazánkban korábban hatályba lévő nemzeti szabályok mentén. A rendelet 2025. január 22-én jelent meg, és a kihirdetést követő huszadik napon lép hatályba. Alkalmazni 2026. augusztus 12-től kell.