Első körben a különböző szakterületek problémáit fejtették ki a kerekasztal résztvevői

A termőtalajok állapotáról Dr. Dobos Endre beszélt. A szakember kifejtette, hogy a talajok leromlása egy hosszú folyamat, melynek mellékhatásai mára értek be és sajnos nagyon fel is erősödtek. A hazai talajok állapota nagyon rossz. Ha valamit nem használunk, akkor az leépül. Ha a talajfunkciókat nem használjuk, akkor egy élettelen fizikai közeget hagyunk magunk mögött, s azok nem fogják segíteni a működést, a költségek csökkentését, egyéb más ökológiai funkciók fenntartását. Lassan, de biztosan belecsúszunk a szakadékba, és mire ott leszünk a szélén, már olyan gyors lesz a folyamat, hogy akkor már nem az előttünk álló éveket fogjuk számolni, hanem a másodperceket.

A következőkben Dr. Kovács Gergő Péter a klímaváltozás talajra, mezőgazdaságra gyakorolt káros hatásaira hívta fel a figyelmet. Az elmúlt 10 évben felgyorsult a klímaváltozás és az átlaghőmérséklet emelkedése. Magyarországon az átlaghőmérséklet 2 °C-kal emelkedett. A megszokott gazdálkodási formánk kezd felborulni, s a jelentkező problémákra gyorsan kellene reagálnunk. Várhatóan még tovább emelkedik az átlaghőmérséklet, s emellett a csapadék eloszlása is változni fog. Az aszályos periódusos napok száma egyre nagyobb lesz, valamint gyakoribbá válik a hőstressz. Egyre inkább mediterrán jellegű klimatikus tényezőkre kell felkészülni. A klímaváltozással a talajaink leromlása még gyorsabbá válhat.

Dr. Makádi Marianna a mikrobiológiai életre ható stresszhatásokról beszélt. A talaj maga egy rendszer, melynek két része van, az élő és élettelen rész. Az élő résznek csak kicsi, ám annál fontosabb része a mikrobiológiai rész. Az élettelen résszel párhuzamosan az élő is degradálódik. Ezt okozhatja többek között a nem megfelelő talajművelés, illetve a klimatikus tényezők változása. A mikroorganizmusok részt vesznek a növények táplálásában, a talajszerkezet kialakításában, a szennyező anyagok lebontásában. Ha ezek a funkciók sérülnek, mivel a mikrobák száma csökken és fajgazdagsága is elszegényedik, akkor ez visszahat a növénytermesztésre és a talajdegradációra is. Növényvédő szerek nem megfelelő használata is segíti a talajok leromlását. Az agrárművelés alatt álló területeken jellemző, hogy a gomba-baktérium arány megváltozik, a gombák mennyisége lecsökken, ami a talajszerkezetre is kihat. A mikrobiológiai állapotromlás nagyon erőteljes folyamat, amit a gazdálkodási módszereink megváltoztatásával lehetne megállítani, visszafordítani.

Dr. Varga Sándor a stresszhatások okozta talajegészség-változásokról elmondta: a talajegészség a talaj azon tulajdonsága, hogy a funkcióit megtartva képes élő ökoszisztémaként működni. Ha aktív talajélettel állunk szembe, akkor ott a talaj fizikai, kémiai paraméterei nem lehetnek rossz állapotban. A talaj termékenységét, a talajéletet, a talaj biológiai paramétereit sokféle talajlakó élőlény alakítja ki. A talajegészség szempontjából a mikroorganizmusok a fontosak. Ha a rendszerből valamelyik élőlény kiesik, az a teljes ökoszisztémára nagy hatással van.

Petőházi Tamás a 2025-ben a mezőgazdaságban várható globális nehézségekre is kitért. Az előző évek problémái kihatnak erre az évre, amikor is kisebb kínálat várható a terménypiacon. Át kell gondolni a kukorica termeszthetőségének határait és azt is, hogy milyen lehetőségek vannak az őszi kalászosok tekintetében. A talajok védelme érdekében meg kell határozni a következő lépéseket. Környezettudatos termelőnek tekinthetjük azt, aki részt vesz akár az AÖP-ben, akár az AKG-ban. 2025-ben a tavaszi csapadék meghatározó lesz az idei termést illetően.

Görög Róbert a 2025-ben várható, növényvédelmet érintő nehézségekről beszélt. Az elmúlt 5 évben 7G hatóanyag engedélyét nem hosszabbították meg, vagy vonták vissza és egy új kémiai hatóanyagot sem sikerült engedélyeztetni az EU-ban. Egy új hatóanyag kifejlesztése 10–12 évig tart és 250–300 ezer euróba kerül. A biopeszticidekre 4 milliárd eurót tervezett költeni 2030-ig az EU-ban a növényvédő üzletág, ami várhatóan a duplája lesz. 21 biopeszticid engedélyét nem hosszabbították meg, vagy vonták vissza az elmúlt 5 évben és 13-at sikerült engedélyezni. A mezőgazdaság ugyanolyan üzlet, mint bármi más, csak sokkal nagyobb felelősséggel jár, hiszen a gazdálkodónak az élelmezés- és élelmiszer-biztonságot kell megteremtenie. Ha gazdaságilag nem fenntartható egy ágazat, akkor környezeti fenntarthatóságról sincs értelme beszélni.

Szeredi Attila a Talajmegújító Gazdák Egyesületétől jelezte, hogy a csapadékhiány és a felmerülő költségek minimalizálása okozza a legfőbb problémát. Első lépésként a gazdálkodók gondolkodásmódján kell változtatni, hogy új irányba tudjanak elindulni. Elmúlt G0 év negatív eredményét kell átfordítani, ami hosszú távú gondolkodást igényel, s emiatt több generációhoz kötött. Másik nagy probléma, hogy a változásokat nagyobb vállalkozásokban nehezebb kivitelezni, mint kisebb cégek esetén. Sajnos hiányzik az a párbeszéd az egyes ágazatok vezetői, szakemberei között, amikkel a problémákra átfogóan sikerülhetne megoldást találni.

A fenti problémákra a szakemberek az alábbi megoldási utakat javasolták

Dr. Dobos Endre a talajromlás megállítására a szemléletváltást látja elsődleges lépésként. Komplexen kell elindulni a talajokra ható tényezők megváltoztatásában, szerves anyagot kell a talajban termeltetni, amennyit csak lehet, a bolygatást minimalizálni kell, a függőleges járatrendszert, gyökereket óvni kell a csapadékeltárolási képesség növelése érdekében.

Petőházi Tamás fontosnak tartja, hogy a gazdálkodó a saját helyzetével legyen tisztában. Ismerje meg, hogy milyen talajon gazdálkodik és milyen növényt tud termelni gazdaságosan, megfelelő haszonnal.

Görög Róbert az integrált gazdálkodást és növényvédelmet tartja megoldásnak. Ha a növényt jó kultúrállapotban tartjuk, kevesebb növényvédő szerre, kevesebb műtrágyára lesz szükség, s így a talajéletet sem romboljuk.

Dr. Kovács Gergő Péter szerint merni kell kísérletezni, új technológiai elemeket kipróbálni. Igenis szükséges a rendszerszintű gondolkodás, s változtatni kell a szemléletmódon. 2023-ra 25–30%-kal nőtt azoknak a gazdálkodóknak a száma, akik a talajkímélő művelésre tértek át a 201G-os felmérést követően.

Varga Sándor a legnagyobb degradációs problémaként a szervesanyag-hiányra hívja fel a figyelmet. Ez az, ami a leginkább hat a mikrobiomra és a talajbaktériumokra. Még sok a szkeptikus a biológiai megoldásokkal szemben, de az integrált technológia részévé fognak válni ezek a megoldások.

Szeredi Attila szerint egyre kevesebb időnk van, de látni a nagy- felvásárlók részéről a motivációt. Ha ők látják ebben a perspektívát, s ennek a piaci lehetőségeit, akkor ez a szemléletváltást is megkönnyíti a gazdálkodók számára.

Dr. Makádi Marianna kulcsszóként a szerves anyagot fogalmazta meg, mint a talajélet szempontjából legfontosabb tényezőt, mivel a holt (humusz, állati és növényi maradványok) és az élő (gyökerek) szerves anyag különböző, de nagyon fontos szerepet játszik a mikrobák élettevékenységében, a növény-mikroba kapcsolatok kialakításában és fenntartásában.

Zárszóként Dr. Pénzes Éva a Magyar Talajvédelmi Szövetség Nébihhel közös, 9 éve tartó tartamkísérletéről ejtett még szót. A vizsgálatban a talajoltó baktériumkészítményekkel, valamint a mikrobiológiai szárbontó készítményekkel kezelt területek minden esetben magasabb terméseredményt hoztak a kontrollparcellákhoz képest. Ez bizonyítja, hogy a mikrobiológiai termékek alkalmazásának helye van a jövő mezőgazdaságában. A talajélet serkentése, a talajállapot, a talajegészség, a növény egészséges növekedése szempontjából fontos a mikrobiológiai készítmények használata.

A cikk szerzője: Dr. Pénzes Éva