Vetés, ültetés, telepítés
Gyakorta összekevert kifejezések, vetni magot vetünk, ültetni pedig palántát, növényt ültetünk. Tehát olyan nincs, hogy magot ültetünk. A vetéskor mindig mag kerül a földbe, ültetéskor növény, persze vannak esetek, amikor egy faj esetén mindkét módszer alkalmazható. Ilyenek például a saláták, vagy a káposztafélék melyeket vethetünk is (ekkor magról szaporítjuk őket, melyet egyből szabadföldbe vetünk), de ültethetjük is, ebben az esetben a kész palántát ültetjük ki. Persze a palántát is felnevelte valaki, magról vetve, ám ha azt mi már növényként tesszük a földbe, akkor ültetjük. A telepítés pedig arra vonatkozik, ha több éves kultúrát létesítünk.
Például, ha gyümölcsfákat ültetünk, mivel azok sok évig a helyükön lesznek, így azokat ültetjük – hiszen növény kerül ki a területre – de mert több éves kultúra így mondhatjuk, hogy gyümölcsöst telepítünk. A lucernát is telepíthetjük, mert az is 3-4 évig lesz egyhelyben, de azt magról vetjük.
A kiskertekben főleg zöldségek az érdekesek, az egyéves fajok közül a hidegtűrőket lehet vetni, a melegigényeseket inkább palántáról ültetjük májusban, amikor már nem kell talajmenti fagyokra számítani. E fajokat is lehet elvileg vetni szabadföldbe, állandó helyre, de mivel melegigényesek ezért csak késői vetési időpont jöhet szóba, emiatt pedig később fordulnak termőre és kevesebbet teremnek, hiszen az őszi első fagyok lezárják a szezonjukat. Ezért van az, hogy a melegigényesebbeket inkább palántázzuk, azaz ültetjük, mert így már egy jól fejlett növény kerül a kertbe, amivel a termés koraiságát fokozzuk, és így hosszabbá válik a termőidőszak, több termésünk lesz: hiszen, ha hamarabb fordul termőre akkor a fagyokig több idő telik el, amíg betakaríthatunk róla.
Vetésmódok: szórtan, sorba, ikersorba, sávba, vagy fészekbe
Legegyszerűbb, de zöldségek esetén ritkán alkalmazott vetés, a szórt vetés. Ennél nem készítünk vetőárkot, hanem egyenletesen beszórjuk a területet a magokkal, majd vagy földdel takarjuk, vagy csak gereblyével beledolgozzuk azokat a talajba. Csak arra kell odafigyelni, hogy a szóráskép egyenletes legyen, és a magvak nagyjából olyan távolságra kerüljenek egymástól, ami igazodik a kikelő növények majdani termetéhez. Leggyakrabban gyeptelepítéshez a fűmagot vetjük ilyen formában, de így vethetjük a metélőhagymát, a zsázsát, valamint a fűszer és gyógynövények némelyikét - főként az apró magvúakat. A soros vetés a legismertebb, legszélesebb körben alkalmazott módszer, amelynél egy kis árkot nyitunk a magoknak.
Ikersoros vetés kialakításakor pedig 2-3 sort közelebb jelölünk ki egymástól, majd kihagyunk egy, a sorközöknél szélesebb járóutat, ezt pedig újabb ikersorok, majd újabb járóút követ. A két út olyan távol legyen egymástól, hogy az évközi növényápolási munkákat innen kényelmesen el tudjuk végezni, még a járósávval nem szomszédos sorokban is.
E vetésmód lényege a jobb területkihasználás, hiszen a sűrített ikersorok, kevés járóúttal kevesebb helyet foglalnak, mintha minden sorközt bejárásra alkalmas szélességűre készítettünk volna. A sávos vetés az eddigiek kombinációja. A sávok széles soroknak felelnek meg, amelyeken belül szórt vetéssel juttatjuk ki a magokat. Levélzöldségek számára ideális, például spenótot, sóskát vethetünk így. Fészekbe általában nagy szemű magokat vetünk. A fészkeket egymástól nagyobb térállásra alakítjuk ki, hogy a kikelő, nagy helyigényű fajoknak az egész tenyészidőben legyen módjuk a zavartalan fejlődésre. Fészekbe vethetjük a tököket, dinnyeféléket, de akár a babokat, vagy gyakran a kukoricát is. Az ágyásos művelési mód is ide tartozik, ekkor nem sorokban vannak a növények, hanem négyzet, vagy téglalap formájú ágyásokban, melyek körül művelőutak vannak. Épp ezért az ágyást akkorára kell kialakítani, hogy a szélén állva a közepébe is beérjünk a kapával, gereblyével.
Az ágyásos elrendezés előnye, hogy az ágyásban nem taposunk, így nem tömörödik ott a talaj, ami mind a víz-, és levegőgazdálkodása szempontjából is hó hatású.
Egyéb vetésmódok
Az előbb említetteken kívül vannak még más szempontból meghatározott vetésmódok is. Vannak nagyon apró magvú növények ezeket nehéz úgy vetni, hogy a megfelelő térállásban legyenek majd a növények a kikelésük után. Egyik megoldás erre, hogy akaratlanul sűrűre vetünk, majd a kikelt növényeket egyeljük, azaz eltávolítunk annyit közülük, hogy a megmaradók sor és tőtávolsága ideális legyen. Ez azonban magpazarló megoldás. Erre találták ki a vetőszalagokat, a drazsírozott magokat, és a homokkal együtt vetést. Vetőszalagnál a magok egymástól megfelelő távolságra vannak felragasztva egy papírszalagra, mely a talajban hamar lebomlik, de addig is nedvesen tartja a magok környékét. Így a magok olyan távolságra kelnek ki egymástól, hogy ne konkuráljanak majd egymással a növények.
Drazsírozott magnál az apró magot egy drazséburokba zárják, ami tartalmazhat tápanyagokat és palántakori betegségek ellen növényvédőszert is. Ezeket a kis golyókat már könnyebben tudjuk egymástól megfelelő távolságra vetni, mintha a bennük levő apró magokkal próbálkoznánk.
Harmadik módszernél a homokkal vagy sóderral kell keverni a magokat, mindig olyan szemcseméretű homokot, vagy sódert válasszunk, ami hasonló a mag méretéhez. Így vetéskor sok homokszem között egy-egy mag is kihullik, tehát a magok egymástól ideális távolságra kerülnek e speciális vetőmódszernek köszönhetően. Homok mellett, fűrészporral, műtrágyával, tehát olyan anyaggal is keverhetjük a magokat, amely mérete nagyjából megegyezik a szemmérettel. Ezzel szintén optimálisabb (esetünkben ritkább) szórásképet érhetünk el, és a gazdaságos magfelhasználáson túl szükségtelenné válik a ritkítás munkafolyamata. Kevert vetés alkalmazásakor két növény magjait is összerakhatjuk, így ezeket szintén keverve, egyszerre vetjük el.
Legjobb példa erre a sárgarépa-hónapos retek, vagy a petrezselyem-hónapos retek kombináció, de más fajoknál is sikerrel alkalmazható a módszer. Csupán arra figyeljünk oda, hogy az egyik faj rövid tenyészidejű, gyors növekedésű, a másik pedig hosszú tenyészidejű, lassú kezdeti növekedésű legyen.
A hónapos retek magjai hamar kikelnek, és a „termés”, ami esetünkben a gyökérgumó 35-40 nap múlva már szedhető. Ekkortól pedig az eleinte kis helyigényű sárgarépa, vagy a petrezselyem veszi át a főszerepet a sorokban. E módszernek több előnye is van. A sárgarépa és a retek magjai is viszonylag aprók, így tehát külön-külön nehéz egyenletes távolságra szórni őket. Ennek eredményeképpen, ha külön vetjük ezeket, akkor sűrűn kelnek ki. Optimális növekedésükhöz ritkítani kell a növényeket, ami plusz munka, és felesleges mag pocsékolás. Kevert vetéskor arányosan távolabbra kerülnek egymástól a fajazonos magok, és a retek felszedésekor úgy jut helyhez a sárgarépa, hogy nem ment kárba a vetőmag. A gyorsabban kikelő retek egyben jelzi a sor vonalát is, így a gyommentesítés korábban megkezdhető.
Sorjelző növények és a kulisszás vetés A sorjelző növények alapvető tulajdonsága, hogy magjaik gyorsan kikelnek, ezért ezeket kis mennyiségben a főnövény magjaihoz keverjük. Éppen annyit vegyítsünk csak a főnövény magjaihoz, hogy keléskor jelezze nekünk a sor vonalát, hiszen miután a főnövény kikel, a sorjelzőket kigyomláljuk. Akkor éri meg ezt a módszert alkalmaznunk, ha a terület előző években gyomos volt, tehát idén is számíthatunk e nem kívánt növények megjelenésére. A sorjelzők kikelésekor máris megkezdhetjük a gyomlálást, míg azok nélkül a lassan kikelő főnövényeket (például egyes fűszerpaprikák, koktélparadicsomok stb.) egyből elnyomnák a gyomok. Sorjelzésre a retekfélék, és a saláta magjai egyaránt alkalmasak. A kigyomlált sorjelzőket mikrozöldségként, vagy bébizöldségként elfogyaszthatjuk. A kulisszás vetés módszere pedig az igényesebb zöldségfélék életkörülményeinek javítására, fejlődésének gyorsítására alkalmas, ezt védőnövényekkel oldjuk meg. Ha az uborkasorba 50-60 centiméterenként csemegekukoricát vetünk, akkor az magas termetével védi az uborkát a perzselő napsütéstől, a széltől, párás mikroklímát alakít ki a főnövény körül, és futó fajta esetén még támasztékul is szolgálhat. A kukorica jó védőnövénye még a zöldbabnak, borsónak is.
Mint látható: csak a vetési módszerek terén rengeteg szakkifejezés és megoldás van, ám ezek lényege könnyen megismerhető, és ezzel egy-egy újabb vetési módszerrel is gazdagíthatók a tavaszi vetési módszerek.
