- Érthető, hogy első kérdésünk arra vonatkozik, hogy milyen Magyarországon a gazdálkodók, a parasztemberek megítélése?
- Ez a szó, hogy paraszt, Magyarországon sok embernél afféle utolsó senkit jelent - mondja legyintve a családfő, Kálmán László. - Az osztrák, a német vagy a francia paraszt saját hazájában más kategória. Náluk a mezőgazdaságból élők egy külön réteg, szinte külön osztályt alkotnak. Ott a parasztság nem lebecsült kategória, hanem komoly érdekképviselettel rendelkező réteg. Nem úgy, mint ahogy itt, Magyarországon.
- Gazdálkodó családban született. Hogyan éltek akkor az emberek, és mi változott napjainkig?
- Abban az időben, akinek pár hold földje volt, aki 10-20 hold földön gazdálkodott, az már kényelmesen éldegélt. Mai helyzetünk elég szomorú. Mi 200 hektáron gazdálkodunk, ami körülbelül 320 holdhoz, és bizony, oda kell figyelni minden részletre, hogy valami jövedelem maradjon. Abban az időben a terményeknek, a megtermelt javaknak más volt az értéke, mint most. Szomorú nézni, hogy a terményeknek, a búzának, a napraforgónak, és egyebeknek mennyire nincs ára. Mi csak dolgozunk, dolgozunk, és örülünk, ha néha a nullára tudunk szaladni vele.
- Milyen gépparkból áll egy ilyen 200 hektáros családi gazdaság?
- Kezdjük a traktorokkal, ebből jelenleg négy van - kezdi sorolni az egyik fiú, Kálmán András. - A legkisebb egy MTZ 50-es, a következő egy újonnan vásárolt IH, ez 90 lóerős. Tavaly vásároltunk egy McCormick 115-öst, és ezelőtt 6 évvel egy 160 lóerős McCormick traktort, valamint ezeknek a munkagépeit. Az aratást pedig egy John Deere kombájnnal végezzük, amit 2000-ben vásároltunk újonnan. A közeljövőben szeretnénk fejleszteni az állattartást, de ehhez egy tanyát, egy telephelyet kellene létesíteni, ami remélem, hogy sikerülni fog.
- Gondolom ezen a tanyán lenne a lakóhely is, tehát a család is ott élne.
- Igen. Oda szeretnénk kiköltözni, a lakóházat is ott szeretnénk felépíteni a telepen. Amint lehet oda szeretnék kiköltözni a családommal, a feleségemmel és kisfiammal.
- Hogyan sikerült rávezetni a gyerekeket a gazdálkodás útjára? - fordulok ismét a családfőhöz.
- Három fiam van, meg egy kislányom. A kislányom még csak 8 éves, de ő is már szereti az állatokat, és a traktorok sem idegenek tőle. A '80-as évek végén kezdtük a feleségemmel, először fóliáztunk. A gyerekek, a két nagyobbik fiam, azok szinte 5-6 éves koruktól kezdve segítettek a fóliákban, belenevelődtek abba, hogy mit kell csinálni.
Az ifjabb Kálmán László pincérnek tanult, dolgozott is egy ideig a szakmában, de mégis csak a földnél, a gépeknél, a gazdálkodásnál kötött ki.
- Nyáron, a szünidőben volt alkalmam beletanulni kombájnozásba, traktoroztam, aztán valahogy ez jobban tetszett, mint a vendégek közt való lavírozgatás. Meg aztán, itt csak a magam ura vagyok, nem nagyon szól bele senki abba, hogy hol, mennyit dolgozzak, mit csináljak. Itt mindenki maximális teljesítménnyel végzi a munkáját.
- Milyen jövőt lát a maga, családja számára a magyar mezőgazdaságban?
- Nehéz lesz a jövő, de látok benne fantáziát. Mert azért évről évre haladunk előre, fejlesztünk. Ez meglátszik a gépparkon, és gyarapszik a földterület is.
- Család?
- A feleségem várandós. Két gyereket terveztünk, aztán majd annyi lesz, amennyit a Jóisten szán nekünk.
Gazdakör
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/generaciokon_ativelo_gazdasag
