Az, hogy a bíróság elfogadta a Konzorcium érveit, ismét azt igazolja, hogy az eredetvédett termékek mekkora nagy védettséget élveznek közösségi szinten. A fenti esetben, az olaszok feljelentése alapján, a bíróság elismerte, hogy a „Parmesano” és a „Reggianito” elnevezések a „Parmigiano Reggiano”-ot juttatják az ember eszébe, és ezért ezeknek az elnevezéseknek a használata a nem az eredetvédett sajt termelési szabályzata szerint gyártott sajtok esetében az eredetvédett termékekre vonatkozó szabályok megsértését jelentik. Külön szeretném kiemelni azt, hogy a kölni bíróság mindössze néhány nap alatt hozta meg a döntését, és így az elkobzást még a vásáron, mindenki szemeláttára hajtotta végre a német rendőrség.
Luca Zaia agrárpolitikai miniszter azt nyilatkozta, hogy ez a döntés rendkívül fontos nem csupán a „Parmigiano Reggiano” termelői számára, és általánosságban az eredetvédett és földrajzi árujelzős termékek gyártói számára, hanem az európai fogyasztók számára, hiszen ezek a termékek garantált minőséget vagy a földrajzi adottságokból eredő hírnevet jelentenek. Európában a védelem kellően magas szintű, de Európán kívül nagyon nehéz a védelmet biztosítani az egyre növekvő, olcsón gyártott imitációk ellen.
Ezzel párhuzamosan szeretnék tájékoztatást adni egy az „Il Tempo” olasz napilap hasábjain szeptemberben megjelent hírről, mely szerint a külföldön hamisított olasz termékek nagy részét Kanadában és az USA-ban gyártják elsősorban pont kivándorolt olaszok. A hamisítványok forgalma eléri az 50milliárd eurót. Ezekben a termékekben semmi sincs, ami „Made in Italy” lenne, mondta San Daniele sonkagyártók konzorciumának főigazgatója. Paradox módon pont Olaszország, az olaszok és az olasz termékek eredetiségében rejlik a probléma gyökere, folytatja a főigazgató. Egyrészt az olasz hangzás utat nyitott az egész világon az olasz termékek előtt, és éppen a rengeteg hamisítvány igazolja, milyen nagy értékkel bírnak az olasz termékek. Másrészt az olaszok találékonysága megtette a többit. Miután megérkeztek az új hazába, megtalálták annak módját, hogy tudásukat kamatoztassák. Olyan termékeket kezdtek el gyártani, melyek az eredetire emlékeztettek, de azzal egyáltalán nem voltak azonosak. Így gyártanak az USA-ban „Daniele” nevű sonkát, vagy Kanadában egyenesen „San Daniele” sonkát, melyeknek természetesen semmi közük az eredetihez. Ez a jelenség több más híres olasz termék esetében létezik már több évtizede. Ezek ellen a hagyományos jogi fellépés nem sokat ért el, ezért az EU fellépését sürgetik a termelők, mert a helyzet tarthatatlan méreteket öltött és most már egyre terjeszkedik kelet felé is.
Felmerül a kérdés, hogy vajon a hamisított termékek fogyasztói észreveszik-e a különbséget? Valószínűleg nem is tudják, hogy valójában, mit vásárolnak. Egyesek viszont nagyon is tudják, mert az eredeti íze összetéveszthetetlen, semmi sem múlja felül, mondja még mindig a San Daniele Konzorcium igazgatója. Az olasz termékek és márkák promócióját és védelmét ellátó Buonitalia elnöke, Walter Brunello még hozzáteszi, hogy igen nagy előre lépés lenne már az is, ha a fogyasztókban tudatosulna az egyes termékek közti különbség. Keményen nem lehet fellépni a szükségből kivándorolt olaszokkal szemben, csakis egy „soft” politika vihet sikerre. A lényeg, hogy a végső fogyasztó tudja melyik az igazi és melyik a hamis, ezután választhat csak tudatosan.
Dr. Hamar Balázs
Forrás: www.fvm.hu
