Magyarországon a válság minden eddiginél jobban ráirányítja a figyelmet az élelmiszeripar súlyos helyzetére – derült ki azon a szegedi konferencián, amely az Élelmezési Világnaphoz kötődő magyarországi rendezvények záróeseménye volt a Szegedi Tudományegyetem Dél-alföldi Agrártudományi Centruma, a FAO Európai és Közép-ázsiai Regionális Képviselete, valamint a Magyar Élelmiszertudományi és Technológiai Egyesület szervezésében. A rendezvényen az Élelmezési Világnap alkalmából a FAO emlékérem ezüst fokozatát Dr. Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója, bronz fokozatát pedig Dr. Matuz János a szegedi Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezető igazgatója és Varga László, a Magyar Pékszövetség elnöke vehette át.
A kistermelőket és a vidéki területeket is elérte a válság, s erre világszerte fel kell hívni a figyelmet – hangsúlyozta dr. Véha Antal a Szegedi Tudományegyetem Dél-alföldi Agrártudományi Centrumának elnöke köszöntőjében. Az élelemhez jutás lehetősége romlott, a fejlődő országokban a válság hatására azonnali visszaesés következett be, ezért sürgősen szükség van a helyzetet javító intézkedésekre.
30 évvel ezelőtt Romány Pál akkori magyar földművelésügyi miniszter javaslatára döntött úgy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), hogy a szervezet megalakulásának napját, október 16-át az Élelmezés Világnapjává nyilvánítja – erről is beszélt Maria Kadlečikova, a FAO Európai és Közép-ázsiai Regionális Képviseletének vezetője, aki az emberiség egyik legnagyobb jelenkori kihívásának nevezte az élelmiszerbiztonság kérdését. Nem jutottunk közelebb a 2000-ben megfogalmazott Millenniumi fejlesztési célokhoz, mely szerint 2015-re felére kell csökkenteni az éhezők, és a napi egy dollárból élők arányát. A világgazdasági válság hatására további 105 millióval nőtt az éhezők száma a világon, így már közel 1,02 milliárd ember nem jut megfelelő táplálékhoz. Maria Kadlečikova szerint akár van válság, akár nincs, az éhezés megoldására vannak eszközeink és van tudásunk is hozzá. Arra is képesek vagyunk, hogy a szükséges pénzt előteremtsük, ha egy probléma megoldása fontos számunkra. A képviseletvezető asszony az összefogást sürgette, és reményét fejezte ki, hogy a 2009 novemberében sorra kerülő római élelmezésbiztonsági csúcstalálkozó alapköve lehet az éhezés megszüntetésének.
Dr. Udovecz Gábor az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója szerint a gazdasági válság ellenére az alaptrendek nem változtak. A világ népessége folyamatosan nő, és ezzel együtt nő azoknak az aránya, akik nem jutnak megfelelő táplálékhoz. A válság okozta visszaesés után viszonylag hamar megkezdődhet a fellendülés, a GDP emelkedése. Lesz-e elég élelmiszer? – tette fel a kérdést dr.Udovecz Gábor. Lesz és most is van, globálisan most is elegendő az elegendő az élelmiszer, a hiány lokálisan, regionálisan jelentkezik, mert a pénz hiányzik – adta meg a választ. Egyre nagyobbak azonban az igények, ennek egyik megnyilvánulása, hogy verseny indult a földhasználatért. Már több olyan ország is van, amelyek más országokban bérelnek termőföldet. Japán például Brazíliában, az Amerikai Egyesült Államokban és Szudánban van jelen, Kína a Fülöp-szigeteken, Oroszországban és több afrikai országban is bérel területeket. A verseny a földhasznosításért más értelemben is igaz. A legjellemezőbb példa az energiaellátásban egyre inkább előtérbe kerülő bioetanol-gyártás. Dr. Udovecz Gábor szerint feltétlenül fel kell állítani a fontossági sorrendet.
Beavatkozás nélkül a magyar élelmiszeripar nem állítható meg a lefelé tartó spirálban – hangsúlyozta előadásában Fórián Zoltán az Agrár Európa Kft. üzletág igazgatója. A termelés és a belső értékesítés volumene, valamint az élelmiszeripari munkavállalók száma is jelentősen csökkent a 2000 és 2008 közötti időszakban. Míg 2000-ben a fogyasztás 21 %-a származott saját termelésből, addig 2008-ban ez arány már csak 12 % volt, miközben a német export fő iránya térségünk, s a további növekedést is erre alapozzák. Ugyanakkor Fórián Zoltán úgy véli, a spirálban lefelé vergődő élelmiszeripar csiszolódik, mint a gyémánt, a válság hatásaként pedig az erős cégek megerősödhetnek, s olyan szükségszerű intézkedéseket is meghoznak a talpon maradás érdekében, amelyeket nem válságos helyzetben nem lépnének meg. Fórián Zoltán szerint a magyar élelmiszeripar ügye minden érintettől sürgős, összehangolt cselekvést – stratégiát – követel, amelynek „jelmondata”: hazai alapanyag – hazai feldolgozás. S ebben nem kell az Európai Unióra hagyatkozni, hiszen ott is stratégiai problémák vannak. A tét Fórián Zoltán szerint nem kicsi, hiszen az az ország, amelyben egy kritikus szint alá csökken az önellátás élelmiszerből, elveszti önállóságát.
A tanácskozás további előadásaiban dr. Matuz János a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a búzaszemről, mint a természet csodájáról, Ács Péterné dr., a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. laborvezetője az ezerarcú búzaszem hasznosításáról, Varga László, a Magyar Pékszövetség elnöke pedig a kenyér kialakulásáról, és az élelmezésben játszott szerepéről beszélt.
