Magyarország adottságai kedveznek a gabonatermesztésnek. A Kárpát-medencében minden évben megterem 15-16 millió tonna gabona. A kedvező helyzetet kissé beárnyékolja, hogy messze vagyunk a tengerektől, ezért a kukorica és a búza nehezen értékesíthető. Eleink még megtalálták a megoldást, és felfejlesztettek egy nagy abrakfogyasztó ágazatot, a sertéstartást. Aztán jött a rendszerváltás, és a nyílt piacon komoly sebeket kapott a sertéstenyésztés.
A valamikori 10 milliós sertésállomány mára megharmadolódott. Még fájdalmasabb a csökkenés, ha más országok állománynövekedésével vetjük össze. Spanyolországban és Magyarországon tizenöt évvel ezelőtt egyaránt 10-10 millió sertést tartottak. Ma nálunk 3,4 millió, Spanyolországban 26 millió a sertéslétszám. Törvényszerű-e ez a folyamat, vagy megfordítható? Erről tanácskoztak a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémián. „Magunkhoz beszélünk” - mondta egy kutató, mert sem a termelők, sem a feldolgozók nem képviseltették magukat a tanácskozáson, a kereskedelemről nem is beszélve. Pedig - és ezt többen hangsúlyozták - összefogás nélkül nem megyünk semmire.
- Ahol még nagyon nagy baj van, az az alapanyag-termelési fázisban az összefogás hiánya – fűzi tovább a gondolatsort dr. Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatója. - Alakultak már úgynevezett termelői csoportok, ők az értékesítésnek a 15 százalékát integrálják. A franciáknál ez a szám 65, a dánoknál szinte 100 százalék. Tehát az összefogás az nem l’art pour l’art dolog, hanem egy programozott termelés. A fajtamegválasztást, a technológiát, az abraktermelést, a szállítást, ezt mind jól kell szervezni.
A tanácskozáson Horn Péter akadémikus Anker Alfonzra emlékezett halálának 30. évfordulóján. A kaposvári kutatónak köszönhetjük a Ka-Hyb sertés nemesítését. Két további hibrid, a Hungahib 39-es és 50-es vonal kutatóhelyének elmúlt hat évtizedére emlékezett dr. Gundel János, a Herceghalmi Állattenyésztési Kutatóintézet munkatársa. Tőle, Gundel Károly unokájától a sertéshús gasztronómiai értékéről érdeklődtünk.
- Tenni kellene azért is, hogy a magyar lakosság táplálkozással kapcsolatos ismeretei bővüljenek. A sertéshúsnak nem tett jót a koleszterin-őrület, amiről azóta bebizonyosodott, hogy nincsen értelme. Nem tett jót a hagyományos magyar sertészsírnak sem, amiről kiderült, hogy azért nem is olyan nagyon rossz annak a zsírsav-összetétele. Nagyon jó lenne, ha jobban megismernénk a sertéshúst.
Csak a II. világháború után volt olyan kevés sertés az országban, mint napjainkban – mondta dr. Kovács József professzor (Georgikon Kar, Keszthely), a sertéságazatért munkálkodó kutatók doyenje. Ő az okok között a felvásárlási ár hektikus változását említette első helyen.
- Azok a lázgörbeszerű árváltozások, amelyek a sertéspiacon, a takarmánypiacon kialakultak, azek váltották ki azt az ingadozást, amelyiknek a következménye a nagymérvű visszaesés. Közben a vásárlók az olcsóbb árut keresik. A megújulásnak valami olyan módját kellene megtalálnunk, hogy az egész vertikumban menjen végig az olcsóbb termelés lehetősége. Az elemzéseink arra nagyon jók, hogy megállapítsuk: a fogyasztó kosarába kerülő hús árából ki milyen mértékben részesedik. Az ugyanis mindenkiben kérdésként vetődik föl, hogy az érintettek úgy osztozkodnak-e a bevételen, mint ahogyan az a hozzáadott érték alapján neki járna.
Dr. Udovecz Gábor szerint mindenkinek van teendője.
- Nem kétséges, hogy a legnagyobb lépéseket az irányító szféra részéről kell megtenni ösztönzés és szankcionálás képében. Azt gondolom, hogy továbbra is meg kell őrizni a támogatási rendszerben azokat az elemeket, amelyek a korszerűsítést, a műszaki fejlesztést, az előírásoknak való megfelelést segítik elő. Én markánsabb ösztönzést építenék be a különböző pályázati feltételekbe. Csak azoknak adnék fejlesztési támogatást, akik összefognak, betartják a szerződéseket. Természetesen az ellenőrzési funkciót is javítani kell, mert a feketevágások, a fekete-kereskedelem csak rombolja az együttműködést – mondta befejezésül a főigazgató.
Magyarország adottságai kedveznek a gabonatermesztésnek. A Kárpát-medencében minden évben megterem 15-16 millió tonna gabona. A kedvező helyzetet kissé beárnyékolja, hogy messze vagyunk a tengerektől, ezért a kukorica és a búza nehezen értékesíthető. Eleink még megtalálták a megoldást, és felfejlesztettek egy nagy abrakfogyasztó ágazatot, a sertéstartást. Aztán jött a rendszerváltás, és a nyílt piacon komoly sebeket kapott a sertéstenyésztés.
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/csak_az_osszefogas_segithetne_a_sertesagazaton
