A kiállítók között voltak tenyésztők, szövetségek, a lovas turizmus és a lovas média képviselői, lovas felszereléseket gyártók és forgalmazók. Természetesen Körünk is képviseltette magát, kézműves szakágunk kilenc mesterével, egyetlen lovascikk kereskedőnkkel, Horváth Istvánnal, és nem utolsó sorban Makai Dezső tagtársunk minishetland simogatóval, póni lovagoltatással.
A közönség a látnivalók mellett bővíthette ismereteit is a jeles lovas szakemberekkel létrehozott fórumokon a „Szalma Színpadon”. Így többek között a Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Szövetség elnöke, Lóska János úr invitált meg erdészeti szakembereket, hogy a fórumon megjelent lovasokkal nyílt párbeszédet folytathassanak az erdőtörvény által a szabad tereplovaglás lehetőségének drasztikus, érthetetlen és méltánytalan korlátozásáról. A mindkét fél által jobbító szándékú vitának egyik felszólalója volt alelnökünk, Vér Imre úr is, a tőle megszokott lényegre törő, szakmaiságával, tényekkel alátámasztott bírálataival, javaslataival.
A Szebényi Dániel lovas szakkommentátor vezette „Lovaglás, mint életforma” beszélgetésnek Victor Fröschl western lovas, Kövy András díjlovagló és Kassai Lajos lovas íjász voltak a résztvevői. A nézők által feltett kérdésekre válaszoltak, melyeknek végkicsengése a ló iránti szeretet, tisztelet, a feltétlen kölcsönös bizalom és a soha el nem múló kötődés volt. Több hallgató arcáról leolvastam, hogy a kiváló lovas egyéniségek döntő hatást tettek első lépéseik megtételéhez „lovasfertőzöttségük” felé.
A „Szalma Színpadon” mindezeken kívül nyilatkoztak élsportolók a lovaglásról, majd lovas öltözékekből összeállított divatbemutatót is láthatott a közönség.
A kiállítás másik, számomra igen fontosnak ítélt programja volt a közönség lovas ismereteinek bővítése látványos, szórakoztató formában. Mindez idáig kevés rendezvényen volt tapasztalható. A lenyűgöző látványosság mit sem ér, ha a nézősereg alapjaiban nem ismeri a ló fontosabb tulajdonságait, régi és mai szerepét életterünkben, ember és ló harmonikus kapcsolatának a feltételeit illetve az egyes lovassport szakágak értékeléséhez legszükségesebb tudnivalókat. Erre volt hivatott, hazai lovaséletünk néhány kiváló szakemberének és sportolójának felkérésével bemutatott előadás a lovaspályán. Zupán Péter díjugrató, Tuska Pál lovastusa edző, Dallos Gyula díjlovas, örökös magyar bajnok, mesteredző, Páska Ildikó lovastorna edző, a hétszeres fogathajtó világbajnok Lázár testvérek és Victor Fröschl western lovas edző tartottak népszerűsítő, oktató-bemutatókat gyerekek és felnőttek számára kimagasló sikerrel. Nélkülözhetetlen lépések ezek a ló-és a lovassportok hathatós népszerűsítéséhez.
A lovaspályán persze bőséggel zajlottak lendületes, látványos és szórakoztató lovas programok is. Gyereklovas ügyességi verseny, huszárbemutató, csikósbemutató, fríz fajta bemutató, bemutató a lovak természetes idomításáról, lovagi torna, a western és az angol díjlovaglás közös bemutatója, hogy csak néhányat említsek.
A ló ünnepe nem lett volna teljes gálaműsor nélkül. Ezúttal immár hetedik generációs lovas artista Richter család legifjabb, 32 esztendős tagja és társulata kápráztatta el a közönséget „Horse evolution show” elnevezésű műsorával. Richter Flórián közel 2 órás szenzációs előadásának 36 ló, 20 lovas valamint táncosok, lovas akrobaták, légtornászok voltak a szereplői. A hang- és fénytechnika hathatósan növelte az előadás élményét. A több ló fajtát felvonultató műsorban, különféle színű és nagyságú, kiváló egyedek, lenyűgöző küllemmel, mozgással, tökéletes képzettséggel és páratlan összhangban mozogtak önállóan, és lovasaikkal egyaránt. A 32. Monte Carlo-i Cirkusz Fesztiválon nem véletlenül nyert Arany Bohóc Nagydíjat a kiváló tehetségű és adottságú Richter Flórián társulatával.
Ezen a hétvégén három előadást adtak, mindhárom teltházas volt. A vélemények megoszlottak. Egyesek a cirkusz világának korszakalkotó újjászületéseként értékelték, mások a modern lovas show etalonjaként csodálták és voltak a hagyományos szemléletűek, akiknek megítélésében nem elvárás egy lovas programban a duplaszaltó, a tánc és a lézertechnika. A véleményekben azonban közös volt a produkció színvonalának, nehézségi fokának maradandó élményt nyújtó őszinte elismerése.
A háromnapos rendezvény ismertetésekor nem hallgathatóak el a hiányosságok sem. Ezek alapjában a kiállítók és a látogatók alacsony létszámából gyökereznek, oka pedig a gazdasági helyzetünkből adódó ördögi kör. Néhány éve még a szemléletváltás hiánya jelentett visszahúzó erőt, jelenleg az anyagiak. Szomorú volt látni a G pavilon foghíjas kihasználtságát. Hiányoztak a ménesbirtokok, a tenyésztő egyesületek, a lovassport szakágak, a neves szíjgyártók, kocsi készítők, patkoló kovácsok, szakkönyv kiadók, lovasudvarok és fogadók, de még hosszan folytathatnám a felsorolást. A néhány mobilboxban fríz lovak ropogtatták a szénát, lengyel standon láthattunk kocsi-és szerszámkiállítást, spanyol lótenyésztő propagálta andalúz lovait, és a lovas cikkeket, felszereléseket árusítók is többségükben a western lovasoknak kínáltak nagyobb választékot. Mindezek után érthető, hogy kézműveseink míves termékeit és munka bemutatóját látva őszinte örömének és elismerésének adott hangot számos látogató.
A HUNGEXPO Zrt. mint szervező, reklámozó, kivitelező érezhetően mindent megtett „A ló ünnepe” sikeréért. Lehetőségéhez képest igyekezett az utolsó pillanatokban is kedvezményeket adni a kiállítóknak. A mindvégig segítőkész Szilvási Krisztina kiállítási igazgatóval már a kiállítás ideje alatt egyetértettünk abban, hogy a jövő évtől a tavaszi időszakra kell tenni a rendezvény időpontját.
Pajlócz András
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/a_lo_unnepe
