A tanulmány szerzője, Charles Benbrook korábban két évtizeden át a washingtoni kormány-adminisztrációban dolgozott, mezőgazdasági szabályozási kérdésekkel foglalkozott. Vagyis tekintélyes szakértőnek számít, akinek a kormányoldalon is adnak a véleményére, annak ellenére, hogy az utóbbi időben a tudományban és a környezetvédelemben tevékenykedik. Benbrook most a génkezelt haszonnövények terjedése és a vegyszerhasználat alakulása közötti összefüggéseket vizsgálta.
A kérdés azért számít izgalmasnak, mert a géntechnológiai ágazat laboratóriumaiból eddig kizárólag olyan mezőgazdasági növények kerültek át a termesztésbe, amelyek azt ígérték, hogy a használatuk nyomán csökken a termesztés vegyszerigénye. A szavak szintjén szó volt ugyan más előnyökről is - aszálytűrés, látványosan megnövelt terméshozam, kiemelkedő vitamintartalom -, ezek a fajták azonban (ha léteznek is valamilyen kezdetleges formában) - egyelőre nem alkalmasak a köztermesztésre, illetve nem rendelkeznek a szükséges engedélyekkel. A tanulmány tehát valójában arra a kérdésre keresett választ, hogy a számos környezeti (és talán egészségi) kockázatot jelentő GMO-k a termelők és a felhasználók számára is előnyössé teszik ezeket a növényeket.
Forrás: www.gazdakor.szie.hu
