- A helyi téeszben kezdtük, illetve ott dolgoztunk, de miután azt felszámolták önállósítottuk magunkat – eleveníti fel az indulást a gyomaendrődi Bíró Imre. - Végül is a feleségem ötlete volt, hogy próbáljunk a saját lábunkra állni. Kezdetben sertéstartással is foglalkoztunk, de valahogy az mégsem úgy alakult, ahogy mi szerettük volna. A nejem szüleinek mindig voltak marháik, ő fejt, tehát ő közelebb állt a marhatartáshoz, mint én. Így vágtunk bele, s időközben én is belerázódtam. Szeretjük csinálni.
A feleség, Bíróné Szigetvári Edit csak bólogat, aztán ő is mesélni kezd.
- Nyolcéves koromtól, amíg el nem jöttem a szülői háztól, két-három tehenet fejtem kézzel. Hát elég nehézkes volt a gyerekkorom, de ami akkor nyűg volt, az most előnnyé változott, amiben megtaláltam a magam örömét. Rálátásom van az egész jószágtartásra. Nagyon makacs voltam, mert a jószágtartást igazából én erősködtem ki. Pedig mondta a párom, hogy elhagy, ha belevágok. De azért szerintem, nem bánta meg.
- Hát sok gond, sok munka, de hál’ Istennek még rossz tapasztalataim nincsenek idáig – bólint rá a gazda.
Hogyan épül fel a gazdaság?
- Növénytermesztés és állattenyésztés. A nap az állatok etetésével kezdődik, utána megyek a földekre, a nejem meg intézi az adminisztrációs munkát.
- A párom a reggelt tényleg azzal kezdi, hogy ellátja a jószágokat, ha azonban napközben betegség, vagy valami probléma adódik, az már én feladatom – veszi át a szót az asszony. - A takarmányok megvásárlása, házhoz hozatala, az adminisztráció teljes mértékben rám hárul. De a támogatások figyelemmel kísérése, tárgyalás a falugazdásszal, érdeklődés az agrárkamaránál az is mind az én feladatom.
Miért éppen a magyartarkát választották?
- Azért mert jól értékesíthető, no meg mert a betegségekkel szemben ellenálló.
Hová kerülnek ezek a marhák?
- Olaszországba, Görögországba. Az osztrákok is nagyon szeretik, annyira, hogy még a kamion is házhoz jön értük.
Mennyit fizetnek most érte?
-Legutóbb 440 forintot kilónként.
És az önköltség?
- Megmondom őszintén, nem számoltuk még ki. De lehet, hogy talán jobb is így, mert abban a tudatban vagyunk, hogy ez megéri nekünk. Gyakorlatilag a bevétel nagy részét ide forgatjuk vissza.
És a jövő?
- Szeretnénk még földet vásárolni, holott nagyon kicsi az esélyünk rá, mert a nagyobb gazdák előnyösebb feltételekkel indulnak. Egy kombájnra ugyancsak szükségünk lenne, szóval vannak még olyan dolgok, amire vágyik az ember.
- A helyi téeszben kezdtük, illetve ott dolgoztunk, de miután azt felszámolták önállósítottuk magunkat – eleveníti fel az indulást a gyomaendrődi Bíró Imre. - Végül is a feleségem ötlete volt, hogy próbáljunk a saját lábunkra állni. Kezdetben sertéstartással is foglalkoztunk, de valahogy az mégsem úgy alakult, ahogy mi szerettük volna. A nejem szüleinek mindig voltak marháik, ő fejt, tehát ő közelebb állt a marhatartáshoz, mint én. Így vágtunk bele, s időközben én is belerázódtam. Szeretjük csinálni.
A feleség, Bíróné Szigetvári Edit csak bólogat, aztán ő is mesélni kezd.
- Nyolcéves koromtól, amíg el nem jöttem a szülői háztól, két-három tehenet fejtem kézzel. Hát elég nehézkes volt a gyerekkorom, de ami akkor nyűg volt, az most előnnyé változott, amiben megtaláltam a magam örömét. Rálátásom van az egész jószágtartásra. Nagyon makacs voltam, mert a jószágtartást igazából én erősködtem ki. Pedig mondta a párom, hogy elhagy, ha belevágok. De azért szerintem, nem bánta meg.
- Hát sok gond, sok munka, de hál’ Istennek még rossz tapasztalataim nincsenek idáig – bólint rá a gazda.
Hogyan épül fel a gazdaság?
- Növénytermesztés és állattenyésztés. A nap az állatok etetésével kezdődik, utána megyek a földekre, a nejem meg intézi az adminisztrációs munkát.
- A párom a reggelt tényleg azzal kezdi, hogy ellátja a jószágokat, ha azonban napközben betegség, vagy valami probléma adódik, az már én feladatom – veszi át a szót az asszony. - A takarmányok megvásárlása, házhoz hozatala, az adminisztráció teljes mértékben rám hárul. De a támogatások figyelemmel kísérése, tárgyalás a falugazdásszal, érdeklődés az agrárkamaránál az is mind az én feladatom.
Miért éppen a magyartarkát választották?
- Azért mert jól értékesíthető, no meg mert a betegségekkel szemben ellenálló.
Hová kerülnek ezek a marhák?
- Olaszországba, Görögországba. Az osztrákok is nagyon szeretik, annyira, hogy még a kamion is házhoz jön értük.
Mennyit fizetnek most érte?
-Legutóbb 440 forintot kilónként.
És az önköltség?
- Megmondom őszintén, nem számoltuk még ki. De lehet, hogy talán jobb is így, mert abban a tudatban vagyunk, hogy ez megéri nekünk. Gyakorlatilag a bevétel nagy részét ide forgatjuk vissza.
És a jövő?
- Szeretnénk még földet vásárolni, holott nagyon kicsi az esélyünk rá, mert a nagyobb gazdák előnyösebb feltételekkel indulnak. Egy kombájnra ugyancsak szükségünk lenne, szóval vannak még olyan dolgok, amire vágyik az ember.
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/a_magyartarka_jo_marha
