- Régebben 1400 hektáron termesztettünk ebben a térségben szőlőt. Ez a tekintélyes terület több cég, állami gazdaság, és tsz összefogásából alakult ki. A rendszerváltás után privatizálták az ültetvényeket, és itt a gombai-bényei dombok, illetve a Monor Strázsa-hegy déli lejtőjén megmaradt szőlőket magángazdák, kft-k, szövetkezetek birtokolják, és azok folytatják a termesztést.
Milyen lesz az idei esztendő?
- Az emberek most már a végső határig eljutottak. Egyszerűen fölélték azokat a tartalékokat, amiket az előző években meg tudtak spórolni, illetve össze tudtak rakni. Hál’ Istennek, a mi cégünknek sikerült a szőlőt értékesíteni. Az értékesítést idézőjelbe tenném, tudniillik ezt csak akkor lehet ténynek venni, ha az árát ki is fizették. Ez pedig eddig még nem történt meg, de leszedtük, és elszállítottuk. Bízom benne, hogy a partnereink, akik megkapták, azok tisztességes magyar emberek, és a megállapodás szerint ki is fogják fizetni. Nem így áll a dolog azokkal a hegyközségi tagokkal, akiknek kisebb szőlőterületük van, és rá voltak kényszerülve annak idején, hogy mi átvegyük a szőlőjüket. Idén is ezt szerették volna, de sajnos nem tudtuk bevállalni, mert a miénket is nagyon nehezen tudtuk eladni. Úgyhogy akadnak olyan szőlőterületek, ahol komoly értékesítési gondokkal küzdenek a gazdák.
Hogyan lehetséges az, hogy az egyik évben 80 forint kilónként a fehér szőlő, másik évben meg 30-40 forint?
- Ezt nem tudom. Pedig 2007-2008-ban 80 forintért vásárolták tőlünk a szőlőt, idén meg alig 40 forintértért, ami óriási gond. Nekem az a véleményem, hogy ha minden jól megy, és ezt a két évet, ami még előttünk van, és ami nagyon nehéz lesz, ha ezt átvészeljük, akkor túléljük a krízist.
A környékbeli gazdák nemcsak hagyományos módon hasznosítják pincéiket, hanem új idegenforgalmi módszerekkel is próbálkoznak. Hogy pontosan mivel, azt Kaltenecker Andrea, a Monori Borút Egyesület titkára mondta el.
- Maga az ötlet, az a diplomamunkámban fogalmazódott meg. Én ugyanis tavaly végeztem a Tájépítészeti Karon a Corvinus Egyetemen, és a diplomamunkámban foglalkoztam ezzel a tanösvény koncepcióval. Ezt az ötletet felkarolta az itteni borrend, és így valósult meg a tanösvény. Akik itt, a Strázsa-hegyen vendéglátással foglalkoznak, ők a betérőket ki szokták vinni a tanösvényt megmutatni, és sétálnak egyet itt, a hegyen. Azért, hogy a gyerekeknek is kínáljunk programot, nekik külön interaktív táblákat készítettünk. Ezeken kis ábrák vannak, amiket a gyerekek, hogy ha megforgatnak, akkor plusz információkat találnak a vidékről, a környezetről.
A pincészeti tanösvény híre már túljutott hazánk határain is.
- Több külföldi is látta ezt a tanösvényt, közülük az egyik Ivan Merlet, francia borász volt. Ő úgy értékelte, hogy ez a tanösvény Franciaországban is példaértékű lehet. De már érdeklődtek a szerbiai borrendek is. Hozzájuk most fogunk ellátogatni, hogy ez a borászati tanösvény koncepció ott is megvalósuljon.
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/forr_a_bor_es_az_indulat
