2009 igen eseménydús év volt a szőlőtermesztők szemszögéből. Ön hogyan értékelné az elmúlt egy évet?
- Igen Janus-arcú évet tudnak maguk mögött a szőlőművelők és a bortermelők, hiszen ha csak a 2009-es termés minőségét, a benne lévő értékeket nézzük, akkor ez gyönyörű év volt. Nagyszerű zamatok, csodálatosan szép savak és nagyon jó beérés jellemezte az évet. Ebből a szempontból örülnünk kéne.
A másik oldala a dolognak, hogy ez a csodálatos termék az 1999-es árakon került be a pincékhez, a felvásárlók hiánya alapvetően rányomta hangulatát a szüretre. Mindössze azt sikerült elérni, hogy a szőlő nem maradt kint az ültetvényeken, kivéve azokat, melyekből most jégbort fognak készíteni az elmúlt napok hűvös ideje kapcsán. Sajnos egyéb feszültségek is tarkítják ezt a képet, a szőlő nagyon tőkeigényes ágazat, és idén a szabad források gyakorlatilag megszűntek. A felvásárláshoz alig lehetett banki tőkét igénybe venni, ez is nehezítette a felvásárlók helyzetét. A piac nem egyszerűsödött, hanem inkább komplikáltabb lett a helyzet, továbbra is jelentős mennyiségű külföldi bor érkezik hazánkba, melyek nem feltétlenül külföldi borként jelennek meg a polcokon, és ez is negatívan hat a felvásárlás lehetőségeire.
A kivágási támogatások iránt érdeklődők is kicsit csalódásként élik meg ezt az évet, hiszen a beadott, elbírált és megfelelő pályázatoknak is csak mindössze a felét fogadták el, hiszen Brüsszel forráshiányra hivatkozva csak a kivágási támogatások 50%-át hagyta jóvá.
Hogy valami jót is mondjunk azért erről az évről: a szerkezetátalakítási támogatások révén nagyon jelentős összeget sikerült bevonni az ágazatba, idén is közel 1500 hektárnyi új telepítés valósult meg, ami már valószínűleg áru szempontjából is versenyképesebb terméket fog megjeleníteni. Ami öröm számunkra, hogy lezárult a borpiaci reform jogalkotási szakasza, ami bánat, hogy most megint ülhetünk az iskolapadba, hiszen a jogszabályok többsége átalakult, megváltoztak a szőlő származási bizonyítvány kiadásának szabályai. Elfelejthetjük a mustfokot, helyette alkoholtartalom lép életbe, átalakulnak a bor megnevezés szabályai, a korábbi kategóriáink, az asztali bor, a tájbor, a minőségi bor a múzeumba kerülnek, és helyettük az oltalom alatt álló eredet-megjelölés, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés veszi át a szerepet. Ez természetesen rengeteg munkával is jár, hiszen ezeknek az új megnevezéseknek a használatához gyakorlatilag termékleírásokat kell készíteni, tehát a szakma megint egy sor nehéz, és bizonyos tekintetben adminisztratív terhekkel járó feladatokat kapott.
Összességében azt kell mondjuk, hogy nem egyszerűsödött a helyzetünk, de maga az ágazat átalakulóban van, az érzelmi alapon szőlészkedők és borászkodók helyét egyre inkább azok veszik át, akik valóban profi szinten művelik ezt. Ez sajnos azzal jár, hogy csökken az ültetvényfelület, viszont akik megmaradnak, azok egyre versenyképesebbek, egyre inkább alkalmasak lesznek arra, hogy nemcsak a hazai, de a nemzetközi piacokon is megállják a helyüket.
Részben már érintettük a jövőt, de ön például mit vár a 2010-es évtől?
- A 2010-es évtől leginkább egy kis nyugalmat várnánk, nagyon jó lenne rendezni a sorokat, az adminisztratív feladatokat magunk mögött tudni. Ki kell adnunk a gazdasági aktaszámokat, ezzel jelentős feladat hárul a termelőkre is, új időpontokban van az adatszolgáltatási kötelezettség, egy integrált informatikai rendszer veszi át a korábbi adatszolgáltatások helyét. A piaci oldalról azt szeretnénk, hogy ha a fogyasztóknál a jelenleginél jelentősebb eszközök halmozódnának fel, hogy az ünnepeiket és a hétköznapjaikat is egy kis jó magyar borral tudják vidámabbá tenni.
Mindenképpen kiegyensúlyozottabb piaci viszonyokra lenne szükség, ehhez áttekinthetőbbé kell tenni a szakmánkat, és némi várakozással is tekintünk a jövő elé. Dolgozunk egy szakmaközi szervezet létrehozásán. Ennek révén hatékonyabb érdekképviseletet, hatékonyabb szakmai munkát szeretnénk a tagjaink felé megjeleníteni, illetve az államigazgatás szereplőit is szeretnénk támogatni abban, hogy fantáziát lássanak a borban. A magyar bort, a magyar szőlőtermelést ne csak az ültetvényfelület nagysága alapján, hanem annak marketing-értéke alapján is megítéljék, hiszen minden tradicionális szőlőtermelő országban a bor egy kicsit az országimázs megtestesítője is.
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/hatekonyabb_erdekkepviselet_a_szolotermesztoknek
