Ön szerint milyen tényezők határozták meg a hazai gabonapiac elmúlt évi alakulását?
Az elmúlt évi kínálati piac (vagy piactalanság) több tényező együttes hatására alakult ki. Az egyik igen fontos ezek közül, hogy 2008-ban a világ legmagasabb gabonatermése került betakarításra. Ez a magas gabonakészlet állt szemben egy több oldalról is beszűkült kereslettel, Magyarországon is.
Milyen tényezők együttes hatására gondolok konkrétan? A malmok az előző évek gyakorlatával ellentétben nem készleteznek, egy részüknek nincs rá forrása, akinek meg van, az a magas kamatok miatt nem vásárol készletre. Emellett az exportlehetőségek is beszűkültek, a földrajzi fekvésünkből eredő tonnánként 25-40 eurós fuvar-többletköltség, valamint a jellemzően erős forint is rontja a külpiaci versenyképességünket. A feldolgozóipar kisebb igénnyel jelentkezett (például bioetanol-előállítás), a feldolgozó kapacitások kialakításának elhúzódása miatt. Az állatállomány csökkenése is mérsékeli a gabona iránti keresletet. Az előző tényezők mellett természetesen a világgazdasági válság is szűkíti a piaci lehetőségeket.
Magyarország gabonamérlegében jelentős az export súlya. Ugyanakkor az exportpiacok távolsága miatt jelentős a versenyhátrányunk. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Ez a versenyhátrány az EU-ba történt belépésünkkel csak fokozódott, és jelenleg is sújtja a hazai exportot. (Ez különösen igaz Jász-Nagykun-Szolnok megyére, ahol nemcsak kikötő, nincs, de az országhatárig is 100 km a távolság). Megoldást jelenthetne, ha az EU-n belül működne egy ún. fuvarkassza, amely biztosítaná az egyenlő esélyekkel történő kereskedés feltételeit az EU-s tagországok között. Ebből Magyarország fuvartérítést kaphatna az export-szállításai után. Ezt a konstrukciót már a Magyar Agrárkamra is javasolta, de egyelőre az EU részéről – tudomásom szerint – nem érkezett még pozitív válasz. A másik alternatíva az lehetne, ha feldolgozott formában (pl. etanol, hús, stb.) exportálnánk a gabonát és nem nyersanyagként. Ennek feltétele azonban a versenyképes állatitermék-előállítás növelése és az ipari, energetikai célú feldolgozóbázis mielőbbi kiépítése. Ez utóbbi viszont rövid távon nem jelenthet reális megoldást.
A gabonatermelők nem éltek a TIG Kft. által meghirdetett gabonafelvásárlási akció lehetőségével. Emellett intervencióra is viszonylag kevés terményt ajánlottak fel. Milyen prognózisok húzódhatnak meg a termelők kivárása mögött?
A TIG-felvásárlás a meghirdetett feltételekkel eleve kudarcra volt ítélve. A TIG Kft. a tipikus lánckereskedelem egy szereplőjeként akart fellépni, s ezt a hazai piaci tényezők hamar átlátták és ezért nem éltek ezzel a lehetőséggel. Az intervenciós felajánlások alacsony szintje csak első hallásra meglepő, mert e mögött reális számítások húzódnak. Az elmúlt év novemberében viszonylag sok búzaértékesítés történt 26.500 - 27.500 Ft/tonna közötti áron. Ez az ár nagyjából megfelelt az intervenciós árnak, de a bevétel 2-3 hónappal hamarabb realizálható, és nem kell „kínlódni” az intervenciós procedúrával. Sok búzatulajdonos érzékelve a piac egyfajta élénkülését, egyelőre még mindig kivár. Véleményem szerint valószínű, hogy igazuk lesz, mert ha a fenti árszinten néhány hónapon belül el tudják adni búzájukat, az még mindig kedvezőbb lehet az intervenciós értékesítésnél. A kereskedők valószínűleg belátták, hogy célszerűbb a fenti áron vásárolni, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy az intervencióból venni elég bizonytalan és kockázatos is.
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a termelők egy része a forint gyengülésére számít. Ami biztosnak tűnik, hogy az eladatlan árpa szinte teljes egészében intervencióra fog kerülni, mivel a búzánál tapasztalható kereslet az árpára egyáltalán nem igaz.
A magyar raktárakban lévő 610 ezer tonna uniós gabonát segélyezésre használják fel a következő időszakban. Egyes elemzők szerint ez a mennyiség is konkurenciát jelent a hazai gabonatermelőknek. Mi erről a véleménye?
Azonos a véleményem az elemzőkével, ezek a készletek valóban csökkentik az új búza eladásának lehetőségeit. Ez ellen Brüsszelben lobbizni kellene az arra illetékes szakértőinknek. Ez egyébként egy jó példa arra, hogy mennyire „segíti” az EU a magyar gazdákat, és mennyire érzékeny a problémáinkra.
A gabonatermelők kivárását bizonyára az is jelentősen befolyásolja, hogy az MVH több mint 130 milliárd Ft támogatási előleget folyósított az elmúlt hetekben. Egyes termelők ennek ellenére kénytelenek voltak hiteleik átütemezését kérni. Ön szerint lehet-e hosszabb távra megbízhatóan tervezni a gabonapiac várható alakulását?
A termelők kivárásának az előzőeken túlmenően egyéb okai is lehetnek. Az egyik minden bizonnyal a támogatási előleg kiutalása, ami átmenetileg segítette a likviditást. A másik, hogy az őszi munkák után tavaszig jelentős készpénzigény nem merül fel a növénytermelésben. A kivárást az is erősítheti, hogy az utóbbi időben enyhe keresletélénkülés tapasztalható; megjegyzem, hogy kukoricánál jelentősebb az áremelkedés, mint a búzánál. Egyesek a forint gyengülésére számítanak, és ezért várhatóan csak február-márciusban ajánlják fel búzájukat intervencióra, ha addig nem tudják jobban eladni a szabadpiacon.
Én a magam részéről nem számítok jelentős búzaár-emelkedésre, mivel a hazai alacsony lisztárak ezt egyáltalán nem indokolják, és a külpiaci prognózisok sem számolnak jelentősebb áremeléssel. Inkább az látszik valószínűnek, hogy a visszatartott gabona a tavaszi munkák megkezdése előtt, amikor kell a pénz vetőmagra, gázolajra, kemikáliákra, stb. egyszerre, nagy mennyiségben fog megjelenni a piacon, s ez pedig az egyéb okokból esetleg várható áremelkedést akár jelentősen is mérsékelheti.
A gabonapiac tervezhetőségével kapcsolatban szkeptikus vagyok. Az árfolyamok ugyanis kiszámíthatatlanok, nem működnek stabil kereskedelmi kapcsolatok, és az export is jellemzően ad-hoc jellegű. Véleményem szerint a hazai malmok semmivel sem lesznek jobb pozícióban 2010-ben, mint az elmúlt évben. Egyértelműen megdőlni látszik az az elmélet, hogy a jó minőségű magyar búzát külföldön mindenkor jó áron lehet eladni. A tapasztalatok ugyanis azt igazolják, hogy a nagy hozamot közepes minőségben előállítók jobban megtalálják a számításukat a minőségre törekvő termelőkkel szemben. Az elmúlt időszak jellemzője, hogy az export nagyobb hányadát a multinacionális cégek bonyolították le, általában alacsony árakon, ugyanakkor egyre magasabb minőségi követelményeket támasztva. Az exportőrök egyre több terményvizsgálatot írnak elő (alveográfia, toxin, stb.), ami növeli a termelők költségeit. Az egyéb feltételekre vonatkozó előírások is egyre szigorúbbak, (pl. raktár, elektromos mérleg, rakodási kapacitás, stb.).
A tisztességes kereskedőknek emellett meg kell küzdeni még azzal is, hogy egyre nagyobb arányú a feketekereskedelem és az ÁFA-csalásra szakosodó cégek száma is egyre nő.
Úgy látom, hogy a magyar gabonaágazat problémáit 2010-ben csak egy kedvező „évjárat hatás” oldhatja meg. Ha például Nyugat-Európában sok lenne az eső, Dél-Európát pedig jelentős aszály sújtaná, ez javíthatná a magyar gabona ez évi esélyeit. Ez a feltételezés azonban már nem tartozik a tisztességes kereskedelmi kategóriák fogalomkörébe.
Forrás: http://www.agrarhirek.hu/gyakorlat/5823.html
