Önt egy éve választották meg a Magyar Agrárkamara elnökének. Ekkor az AgrárHírek.hu-nak adott interjújában több fajsúlyos agrárpolitikai kérdést is megfogalmazott, amelyekben előrelépést szorgalmazott. Ezek közül kezdjük a földhasználók jogbiztonságának növelésével! Sikerült-e ebben a kérdésben eredmény elérni?
A földhasználók jogbiztonságának növelése sajnos nem valósult meg, sőt megítélésem szerint a jogbiztonság, illetve kiszolgáltatottság ezen a területen tovább romlott. A bizonytalanságot fokozza az a körülmény, hogy az SPS-el kapcsolatos törvény megalkotása óta a földhasználók már kétszer arattak kukoricát, kétszer vetettek búzát, de az Alkotmánybíróság ennyi idő alatt sem döntött. Ezek szerint nem érzékelik kellően a döntésük nemzetgazdasági súlyát. Információm szerint az EU 15-ök közül, ahol az SPS bevezetése előtt alkotmányossági aggály merült fel, elég volt néhány nap a döntés meghozatalához.
Az Agrárkamara szorgalmazza a földhaszonbérleti szerződések minél hosszabb időre történő megkötését úgy az állami, mind a magánföldhasználók esetében, hogy legalább erről az oldalról biztosított legyen egy-egy tervezési időszak. Ilyen például az AKG programban való részvétel vagy az óriási költséggel megépített EU-s környezetvédelmi beruházások működtetésének a lehetősége. Tovább növeli a földhasználók kiszolgáltatottságát az irreálisan és folyamatosan növekedő bérleti díj, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy a földalapú támogatás jelentős része adózatlanul áramlik ki az ágazatból, rontva ezzel az amúgy is versenyhátránnyal rendelkező földhasználók esélyeit.
Ön egy évvel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy az állattenyésztés kritikus helyzetben van és az Agrárgazdaság Kft. igazgatójaként pedig azt mondta, hogy „az állattenyésztéshez már csak érzelmi okokból ragaszkodok”. Javult-e az állattenyésztés pozíciója?
Az állattenyésztés kritikus helyzete sajnálatos módon nem javult érdemben. Az EU-s környezetvédelmi előírások teljesítéséhez szükséges beruházások jelenleg folyamatban vannak. Szeretném ezzel kapcsolatban egyértelművé tenni, hogy ezekkel a beruházásokkal az ágazat jövedelemtermelő képessége nem javul, sőt ellenkezőleg, minden valószínűség szerint még csökken is. Természetesen más a helyzet a korszerűsítést szolgáló beruházások esetében; ezek egyértelműen javítják a hatékonyságot, bár egyelőre az állattenyésztési ágazatokban jellemző árjövedelem-hiány miatt még nem sikerül többletjövedelmet realizálni. Sajnos az állattenyésztők tömegtakarmány-termelő bázisának jogbiztonsága sem teremtődött meg az elmúlt évben. Így a saját cégem vonatkozásában tett korábbi megjegyzésemet annyiban egészítem ki, hogy az érzelmi okok mellett belépett egy új elem is: ez pedig a legújabb beruházásokból eredő működtetési kényszer.
Természetesen megfelelő jövedelem nélkül ez az állapot sokáig nem tartható fenn.
Egy évvel ezelőtt sürgetőnek tekintette az élelmiszer termékpályák piaci szereplői közötti harmonikus és kiegyensúlyozott együttműködés feltételrendszerének kialakítását. Milyen eredmények születtek a termékpályák szabályozottsága terén?
Nagy sikerként könyveltük el az Etikai Kódex létrejöttét, olyannyira, hogy a "Visegrádi 4-ek" agrárkamarai elnökeinek találkozóján az aláírás bejelentésével egyértelműen az érdeklődés középpontjába kerültünk. A találkozót követő sajtótájékoztatón is ez volt a kiemelt téma. Ugyanilyen szenzációként robbant, amikor az aláírást követő jogi procedúráról, illetve a magyar Gazdasági Versenyhivatal megszüntető intézkedéséről tájékoztattam a V4-ek kamaráinak vezetőit.
Ez évtől lépett életbe a tisztességes piaci magatartás feltételeiről szóló törvény, amelyet az Országgyűlés az elmúlt év őszén fogadott el. Ön szerint ez a törvény képes lesz-e az Etikai Kódexet helyettesíteni?
Jelenleg még nincs érdemi tapasztalatunk a törvény gyakorlati alkalmazásának várható eredményeiről. Egyelőre még csak a törvény céljáról lehet nyilatkozni, amely véleményem szerint helyes irányú, mert igyekszik visszaszorítani az áruházláncok erőfölénnyel való visszaélésének lehetőségeit, s ehhez megfelelő, akár súlyos büntetési tételek is párosíthatók.
A nemzetközi válság következményeként jelentkező likviditási nehézségeket mennyire sikerült kezelni és hogyan ítéli meg a mezőgazdasági vállalkozások fizetőképességét?
A nemzetközi válság a mezőgazdaság területén kisebb problémákat okozott, mint a nemzetgazdaság más ágazataiban. Véleményem szerint a banki szigorítások a mezőgazdaságban egyértelműen túlzóak voltak; ilyen volt például a közraktárjegyek, illetve az azokhoz kapcsolódó hitelezés nem indokolt mértékű szigorítása. A Magyar Agrárkamara fel is hívta erre a Bankszövetség figyelmét. Azt is nehezményeztük, hogy a kormány és az MFB által kialakított kedvező agrárhitelezési konstrukciók pozitív hatásai kevésbé érvényesültek a hitelnyújtó pénzintézetek túlságosan óvatos magatartása miatt.
A V4-ek agrárkamaráinak vezetői többször is találkoztak az elmúlt évben és a legaktuálisabb agrárpolitikai kérdések felvetésén túl megoldási javaslatokat is tettek. Így többször foglalkoztak a tejpiaci válság kezelésével. Brüsszelben mennyire voltak fogadókészek az Önök javaslataira?
A találkozóinkon valóban központi kérdés volt a tejpiaci válság. A különböző javaslatok megfogalmazása mellet a cseh gazdák a "Visegrádi 4-ek" képviseletében tüntetést is szerveztek Brno-ban, mivel az agrárkamarai vezetők tanácskozásával egy időben tartózkodtak ott az EU mezőgazdasági miniszterei és Fischer Boel agrárbiztos asszony. Az EU hozott ugyan bizonyos intézkedéseket a tejtermelés pozíciójának javítása érdekében, de ezek igazi áttörést rövidtávon nem jelentenek, mivel továbbra is 20 Ft/liter körüli veszteséget kénytelenek a termelők elviselni. Érdemi javulást az EU és az agrárkormányzat együttes intézkedéseinek hatására ez év őszétől várok.
Az idei gabonatermés lényegesen kevesebb a múlt évinél és a termelői árak is jelentősen visszaestek. Ön szerint hosszabb távon milyen stratégiát kellene követni a magyar gabona nagyobb hozzáadott értéket produkáló hasznosítása és a piaci kockázatok csökkentése érdekében?
A termelői árak az elmúlt év decemberében is az aratáskori szint körül stagnáltak. Véleményem szerint is hosszú távú stratégia kellene a gabonaágazat jövőjének megalapozása érdekében. Ennek keretében határozottan képviseljük, hogy piaci zavarok esetén az EU-nak nem csak lehetősége, hanem kötelessége is a beavatkozás a Római Szerződés vonatkozó előírásainak értelmében! Már többször kezdeményeztük, hogy a tengeri kikötővel nem rendelkező országok (így Magyarország is) kapjanak 3,5 euro/tonna ártámogatást 100 km-enként annak érdekében, hogy hasonló feltételekkel juttathassák el gabonájukat a tengeri kikötőkhöz. Emellett fontosnak tartom azt is, hogy mielőbb megteremtődjenek azok a bioetanol-kapacitások, amelyek biztosíthatják az árualap egy részének energetikai célú felhasználását; ez jelentős mértékben járulhat hozzá a tartósan kiegyensúlyozott gabonapiaci helyzethez.
Forrás: http://www.agrarhirek.hu/agrarpolitika/5841.html
