Az esemény valójában kísérletnek szánták a szervezők, amiben egyesíteni kívánták a GFAR korábbi háromévente és a CGIAR évente megrendezett konferenciáit. Ha a GCARD 2010 beváltja a hozzá fűzött reményeket, a jövőben minden második évben megrendezik, hatévente pedig nem csak konzultációs céllal, hanem a GCARD által érintett fejlesztési célú agrárkutatási együttműködések orientációjának fölül vizsgálata érdekében is.
Amint az helyi sajtóban (pl. Midi Libre) a rendezvény kapcsán különösen is nagy hangsúlyt kapott, Jacques Chirac a konferenciával egy időben hozta nyilvánosságra az éhezés fölszámolását célzó fölhívását. A volt köztársasági elnök alapítványán keresztül kiemelt figyelmet fordít a fönntartható fejlődésre és a kultúrák közötti párbeszédre, ennek eszközéül négy prioritást határoztak meg:
•a vízhez való hozzáférést,
•a minőségi gyógyszerek elérhetőségét,
•az erdőpusztítás és az elsivatagosodás elleni küzdelmet,
•a nyelvek és a veszélyeztetett kultúrák megőrzését.
Jacques Chirac fölhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt ötven évben ugyan hatalmas haladásnak lehettünk szemtanú, a mezőgazdaság négyszer annyi embert képes eltartani, mint egy évszázaddal korábban, mégis az elmúlt öt évben közel százötven millióval nőtt az éhezők száma, 2007-2008-ban pedig régen nem látott krízisnek voltunk tanúi a mezőgazdasági termékek piacán, ami a világban sokfelé éhséglázadásokhoz vezetett. A volt köztársasági elnök szerint a következőket kell tenni a jövő érdekében:
•úgy kell biztosítani a folyamatosan növekvő emberiség élelmiszerrel való ellátását, hogy közben nem tesszük tönkre az ökoszisztémákat,
•a kutatás és innováció, valamint a piaci folyamatok „legjavát” használjuk, de közben megőrizzük a kisgazdaságokat és a (bio)diverzitást.
Jacques Chirac szerint napjaink technológiai fejlettsége mellett lehetőség van az évente 70 millióval bővülő lakosság élelmiszerrel való biztonságos és a környezetet szem előtt tartó ellátására, ám szerinte ennek ellenére:
•nem állt meg az erdőirtás,
•folytatódik az elsivatagosodás,
•csökkent a művelhető területek nagysága,
•a nem okszerű öntözés kimeríti a felszín alatti vízkészleteket és növeli a talajok sótartalmát,
•az egyre jelentősebb klimatikus szélsőségek veszélyeztetik a nem öntözött termelési rendszereket,
•a műtrágyák és növényvédő szerek túlzott és nem okszerű használata tönkreteszi a talajéletet,
•mindezek mellett egyre nagyobb a versenyfutás a világban a termőföldek tulajdonlásáért, amiben élen járnak egyes államok és hatalmas magánvállalatok, nem törődve ennek lokális szociális kihatásaival.
Chirac elnök fölteszi a kérdést üzenetében: hogyan lehet ezeket a folyamatokat fékezni, megállítani, visszafordítani? Szerinte a választ a mezőgazdasági kutatás adhatja meg, szerinte ezzel véghezvihető egy új „zöld forradalom”, ami lehetővé teszi egy egyszerre termelékeny, de a természeti egyensúlyt és a biológiai sokféleséget szem előtt tartó mezőgazdaság művelését. Az első eredmények már kikerültek a laboratóriumokból a gazdálkodókhoz, a feladat ezek minél szélesebb körben és minél nagyobb eredménnyel való terjesztése annak érdekében, hogy küzdeni lehessen a maradiság, a nemtudás és a társadalmi szempontokkal szembemenő érdekek ellen – ez azonban széles körű politikai összefogás nélkül nem megy.
Jacques Chriac szerint elkerülhetetlen új területek művelésbe vonása elsősorban a szubszaharai Afrikában és Latin-Amerikában, ám úgy véli, ezt elsősorban azokban az országokban kell ösztönözni, ahol a lakosság élelmiszer-ellátása a legkevésbé biztosított, amire elsősorban a már említett afrikai térségben van szükség. Álláspontja az, hogy ezen országokban csak akkor lehet remélni a szükséges fejlesztéseket, ha biztosított lesz az érintettek kedvezményezett helyzetben való hozzáférése a fejlett országok piacaihoz. Ezt pedig az új közösségi agrárpolitika alakításakor is figyelembe kell venni, törekedve a kiegyensúlyozott (és igazságos) mezőgazdasági piaci rendszer kialakítására. Ha el akarjuk kerülni azt, hogy a kedvezőbb helyzetben lévő területek behozhatatlan piaci előnyökre tegyenek szert, szükséges a fejlődő országok mezőgazdaságának sokrétű támogatása, mielőtt a nemzetközi konkurencia és az urbanizáció végleg tönkre nem teszi azt. Ennek érdekében szükséges a fejlesztési programok folytatása, bővítése, a technológiai transzfer erősítése és a kutatási eredmények fölhasználásához elengedhetetlen ismeretanyag átadása, azaz a helyi termelők oktatása, valamint nem utolsó sorban ezen országok jogának elismerése arra, hogy saját mezőgazdaságuk védelme érdekében ideiglenes kereskedelmi korlátozásokkal élhessenek. Az idő sürget, mondja Jacques Chirac, mivel egyre több helyen látni a helyi struktúrák szétesését, ami az elengedhetetlen ismeretátadást is veszélyezteti, mindennek egyik oka a küldő (idegen) érdekek térnyerése az adott régió(k)ban – a FAO szerint ennek egyik jele, hogy már 30 millió hektár föld került ilyen módon idegen kézbe szerte a világban. A volt köztársasági elnök szerint ennek csak egy módon lehet korlátot szabni, mégpedig úgy, hogy a helyi lakosság földhöz való jogát minden más fölé helyezzük. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a világ élelmezésében egyre inkább megkerülhetetlen szerepet játszó nemzetközi élelmiszer-kereskedelem folyamatos bővülését, ami főleg a természet adottságaik miatt eleve élelmiszer-deficitre ítélt területek ellátása szempontjából fontos. (Jacques Chrirac reméli, hogy ebben a francia mezőgazdaságnak továbbra is jelentős szerep jut.) Szerinte az egyenlőtlenségek, okozza azokat klimatikus szélsőség vagy spekuláció, elsősorban a legkiszolgáltatottabbakat hozhatja még kilátástalanabb helyzetbe, ami szükségessé teszi a mezőgazdaság e szempontból való teljes újragondolását, újraszabályozását. Chirac elnök úgy véli, elfogadhatatlan, hogy olyan mezőgazdaság működjön a világban, amit néhány ország és gazdasági csoport ural, és látja el a világ többi részét élelmiszerrel. Szerinte itt az idő, hogy megoldjuk azt a hatalmas föladatot, minek célja az élelmezés-biztonság megteremtése, a természeti erőforrások és az ökológiai rendszerek egyensúlyának megőrzése, valamint a népek közötti szolidaritás erősítése.
Somogyi Norbert, TéT attasé
Forrás: FVM
