Jean-Michel Lemétayer FNSEA elnökként utolsó záróbeszédét tartotta az éves Kongresszusok sorában. Utódját idén télen fogják megválasztani. Az elnök elmondta, hogy Bruno Le Maire szakminiszter az elmúlt kilenc hónapban sokat tett a mezőgazdaság védelmében, viszont rögtön felhívta a figyelmet arra, hogy a Kormánynak meg kell hallani a súlyos segélykiáltást, ami a gazdálkodók irányából érkezik felé. Már beszéde elején arra kérte a minisztert, hogy továbbítsa a Kormány és Nicolas Sarkozy köztársasági elnök felé, hogy a gazdaság terén katasztrofálisan, pénzügyileg csődben, szociális téren másodrendű állampolgárként, a környezetvédelmet érintően pedig állandóan vád alá helyezve élnek. Mint mondta, „miniszter úr, ebből elég. Betelt a pohár!”
Az elnök kiemelte, ahogy tette azt előtte és utána is több előadó, hogy az elmúlt 30 év legsúlyosabb krízisével állunk szemben. A gazdák jövedelme a 2008-as évben elszenvedett 20 %-os csökkenést követően, 2009-ben 34 %-al még tovább zuhant. Az FNSEA megbízásából az IFOP által készített legutóbbi negyedéves jelentés szerint a gazdálkodók háromegyede pesszimista, sőt mi több, nagyon pesszimista az agrárszektor fejlődését érintően. A gazdák három legfőbb aggodalma, ahogy erre a Le Figaro 2010. április 2-i cikke is rámutat, az árak esése (86 %-uk szerint), a működési költségek túlzottan magas szintje és végül a környezet- és egészségvédelmi szabályok túlzott szigorúsága (56 %-uk szerint). Minderre tekintettel nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy megértsük, miért mondta Lemétayer, hogy ma mindennél fontosabb a szolidaritás összes dimenziójának a „kiaknázása”.
A szervezet elnöke aláhúzta, hogy a mezőgazdasági termelés elsődlegesen az élelmezést jelenti. Micsoda kihívás ez akkor – mondta –, amikor egymilliárd ember alultáplált a Földön és akkor, mikor a Föld lakosságának száma 2050-re majd eléri a 9 milliárdot. Viszont rögtön hozzátette, hogy napjainkban az elhízás szintén fontos egészségügyi problémát képez. Mindez pedig azért különösen hangsúlyos, mert a gazdák azok, akik az éhes embereket egészséges és változatos élelmiszerekkel tudják ellátni. Kiemelte azt is, nem szabad elfelejteni, hogy az agrárium millióknak ad munkát Franciaországban, azaz a franciaországi foglalkoztatás egyik fontos pillére. Azzal, hogy több mint 3 millió ember dolgozik e területen, megelőzik még a közoktatást is.
Az elnök a francia versenyképesség gyengülését is aláhúzta. Véleménye szerint a franciák mindennap elvesztik a piac egy szeletét, mialatt Németország egyre többet hasít ki abból. Lemétayer felelősnek a Közösségen belüli versenytorzító hatásokat jelölte meg, melyek hátrányos helyzetbe hozzák a francia mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Mindemellett azonban pozitívumnak értékeli, hogy a karbon-adó bevezetése lekerült a napirendről. Zárójelben jegyezzük meg, hogy az intézkedés be nem vezetésével kapcsolatban, korábban az ellenzéki szocialisták és a Zöldek is csalódottságukat fogalmazták meg, hiszen a karbon-adóról szóló szabályozás az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó erőfeszítések részeként, 2010. július 1-jén lépett volna hatályba és a Nicolas Sarkozy által, a mandátuma kezdetén meghirdetett "zöld forradalom" egyik legfőbb intézkedése lett volna. Kiemelendő azonban, hogy az FNSEA elsősorban az adó „igazságtalan” voltát, azaz a kizárólagosan francia alkalmazását utasította el.
Ami a fenntartható fejlődést érinti, Lemétayer aláhúzta, hogy a 2010-es év a biodiverzitás nemzetközi éve. Akkor, amikor az európai polgárok figyelmét teljesen leköti a klímaváltozás kérdése, akkor elengedhetetlen, hogy a mezőgazdaság pozitív hozzájárulása ismert legyen e téren. Dacian Ciolos Biztos egyébként szintén méltatta korábbi beszédében, az agrárszektor környezetvédelem kapcsán eddig tett lépéseit, amivel sokszor haladta meg más szektorok eredményeit. Lemétayer nem mulasztotta el aláhúzni azt sem, hogy le kell zárni a szükségtelen vitákat. Egyértelműen rögzítette a miniszternek, hogy ha a fenntartható fejlődés a mezőgazdasági területek csökkenését, az elsivatagosodást jelenti, akkor Grenelle ide vagy Grenelle oda[1], a küzdelem az FNSEA nélkül fog folytatódni. A Libération című napilap mindezt egyszerűen úgy kommentálta, hogy „Jean-Michel Lemétayernek elege van a zöldekből”. Az elnök egyébként elmondta, hogy a hatalmon lévőknek fel kell vállalniuk a döntésüket és el kell kerülni az inkoherenciát. Lemétayer szerint a gazdák annak a paradoxonnak a csapdájában élnek, hogy míg egyik oldalról az egységes európai piac a személyek-, az áruk- és a tőke szabad mozgását jelenti, addig másik oldalról, minden tagállam szabadon dönt adózási, szociális és környezetvédelmi kérdésekben. Álláspontja szerint a képmutatás „magas iskolája” a genetikailag módosított (GM) növények kérdése, ahol a Bizottság engedélyez, egyes államok termelnek, mások megtiltják azt, Európa importálja… De rögtön hozzáteszi azt is, hogy a világon már 14 millió gazdálkodó termel GM növényeket 134 millió hektáron.
Nicolas Sarkozy beszédéhez kapcsolódóan, melyben azt mondta, hogy „inkább vállal egy Unión belüli „krízist”, mint sem hogy elfogadja a KAP lebontását”, egyszerűen azt mondta: „kezet rá!” Azonban rögtön ki is fejtette, hogy a szép beszéden túl a cselekvést is várják. Lemétayer elmondta, hogy a Közös Agrárpolitikának (KAP) elsősorban gazdaságpolitikának kell maradnia és biztosítania kell a mezőgazdaság fejlődését és a gazdák méltányos életszínvonalát, amellett, hogy stabilizálnia kell a piacot, garantálnia kell az élelmezésbiztonságot, valamint védenie kell a fogyasztókat az ingadozó árak hatásától. Az elnök ennek megőrzése és egy ambiciózus KAP megtartása érdekében vár konkrét lépéseket a francia Kormánytól.
Nem okozott meglepetést, hogy az FNSEA elnöke beszéde közben többször is vastapsot kapott, majd beszéde végén a jelenlévők felállva és éljenezve ünnepelték őt.
A Kongresszust Bruno Le Maire miniszter beszéde zárta. Hozzászólásában Le Maire úgy vélte, hogy az első számú francia agrár-szakszervezeti szövetség, az FNSEA fontos és konstruktív munkát végez. Többször nyomatékosan hangsúlyozta is, hogy munkájukra és támogatásukra ő és a Kormány is számít. Meglátása szerint olyan válságot élünk át, ami után semmi nem lesz ugyanaz, mint előtte volt. Ennek ellenére rögtön leszögezte, hogy nem azért érkezett Auxerre-be, hogy új intézkedéseket vagy támogatásokat jelentsen be. A célja az volt, hogy a gazdákat biztosítsa arról, hogy a Köztársasági Elnök és a Kormány a gazdák oldalán áll a jövő küzdelmeiben. Hangsúlyozta, hogy a legmagasabb állami szinten fogják folytatni a harcot azért, hogy egy erős Közös Agrárpolitikát érjenek el.
A miniszter is aláhúzta, hogy a francia mezőgazdaság kulcsa az élelmezés. Mint mondta, a legerősebb kapcsolat a gazdálkodók és a polgárok között, nem más, mint az élelmiszer. Az egészséges élelmiszer elengedhetetlen egy olyan világban, ahol az elmúlt 15 évben megtízszereződött az egészségügyi kockázatok köre. Ugyanígy a kiegyensúlyozott élelmezés sem veszíthető szem elől, amikor Franciaországban is egyre inkább valós szociális probléma az elhízás kérdése.
A fenntartható mezőgazdaság kapcsán ő is megerősítette, ahogy korábban Nicolas Sarkozy köztársasági elnök is elmondta, hogy a gazdálkodók olyan jelentős erőfeszítéseket tettek a környezet védelmében, amelyet semelyik más mesterség űzői nem tettek meg. Természetesen ebben az irányban kell maradni, azonban emellett a gazdálkodók valós gazdasági helyzetére is tekintettel kell lenni. Azaz – álláspontja szerint – nem lehet ugyanabban a tempóban haladni, amikor a gazdaság jól teljesít és akkor, amikor nem. Ráadásul a miniszter határozott álláspontot rögzített az egységes piac, egységes szabályok kérdésében is. Mint kifejtette, a többi uniós tagállamban ugyanazon szabályoknak kell érvényesnek és megköveteltnek lennie, ami például Franciaországban is érvényes. Mindez persze a karbon-adó be nem vezetésének magyarázatául szolgált. A miniszter szerint Nicolas Sarkozy és a Kormány bölcs döntést hozott, mivel ez az adó sokkal hatásosabb és egyben sokkal erősebb lehet, ha európai és nem csak nemzeti kötelezettség lesz. A miniszter azonban arról nem beszélt, hogy az uniós szintű szabályozásért milyen lépéseket kívánnak tenni. A fenntartható mezőgazdaság garantálása másik kulcskérdésének tartotta az agronómiai kutatások folytatását. Le Maire elmondta, hogy a fentiek tartalommal megtöltésére létrehoztak egy munkacsoportot az Élelmezésügyi, Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi, Energiaügyi, Fenntartható Fejlődésért és Tengerügyekért Felelős Minisztérium részvételével. Hozzátette, hogy a legérzékenyebb kérdéseket, mint például a növényegészségügy kérdése, ő maga fogja megvitatni Jean-Louis Borloo és Chantal Jouanno miniszterekkel.
Ami a Közös Agrárpolitikát illeti, a miniszter elmondta, hogy azt újra kell alkotni és a köztársasági elnöknek teljesen igaza volt, hogy inkább legyen egy politikai válság, mintsem egy rossz történet. Hiszen – mint mondta – ismerjük például az egészségügyi felülvizsgálatot is és tudjuk, hogy szükséges volt, azonban ma számos, valóban érezhető nehézséget okoz az agrárium több ágazatában is, így például a gabona vonatkozásában. A jövő kulcsa azonban most is az európai döntésekben van.
Le Maire a KAP megtartásáért folytatott küzdelmet a tejválsággal kapcsolatban tett lépésekkel kapcsolta össze. Szerinte ugyanis a tej ügyében folytatott küzdelem az agrárágazat minden területére, így a gabonatermesztésre, a szőlőtermelésre, az állattenyésztésre, a zöldség- és gyümölcságazatra és a tengerentúli termelésre is hatással van. Mint mondta, 2009 nyarán még egyedül voltak, majd a nyár végén már Németországgal együtt küzdöttek, mígnem december 10-én Párizsban 22-en írták alá a remélt és elvárt KAP jövőjével kapcsolatos felhívást. A miniszter megjegyezte, addig kíván küzdeni, míg nem leszünk 27-en, akik kiállnak egy erős KAP-ért.
Az aktív francia cselekvés egy további példájaként Le Maire rögzítette, hogy a legutóbbi Európai Tanácsülésen Nicolas Sarkozy volt az, aki kérte és elérte, hogy a mezőgazdaság szerepeljen az EU 2020 Stratégia dokumentumban.
A miniszter elmondta, hogy tisztában van azzal, hogy a siker kulcsa a francia-német együttműködés. És bár tudja, hogy álláspontjuk számos ponton eltérő, de biztos benne, hogy a főbb pontokban meg fogják találni a közös hangot. A miniszter rögzítette, hogy erős jelzésértéket kívánnak adni annak, hogy a német partnerrel közösen gondolkodnak a KAP jövőjéről.
Le Maire szerint 3 főbb csapásvonalat kell megvédeniük. Egyrészről sokkal hatékonyabb piacszabályozási eszközök kellenek minden termékpálya vonatkozásában. Új eszközöket kell bevetni az áringadozások ellen. Elmondta, az új Közös Agrárpolitikának a piacra történő beavatkozáshoz szükséges, sokkal rugalmasabb és sokkal gyorsabb eszközökkel kell rendelkeznie. Evidensnek vélte, hogy 2011-ben, mikor Franciaország fogja elnökölni a G20-akat, akkor majd gondolniuk kell a nyersanyagok árszabályozásának kérdésére is. És végül aláhúzta azt is, hogy az új KAP-nak tekintettel kell majd lennie a nemzetközi piac nyitására is.
Másodsorban a közvetlen támogatásokat egyszerűsíteni kell és garantálni kell annak tagállamok közti igazságosságát. Ugyanis – mint mondta –, nem kérhetjük, hogy a gazdálkodók tartsák tiszteletben a mind szigorúbb és szigorúbb környezetvédelmi és egészségügyi normákat, ha ehhez nem biztosítjuk a megfelelő „kompenzációt”.
Harmadrészről pedig meg kell védeni a legnehezebb adottságú területek mezőgazdasági termelését is.
Végül a miniszter elmondta azt is, hogy számít az FNSEA támogatására, hiszen az igazi harcot nem Franciaországban és nem a franciákkal kell megvívni, mert ők mind tisztában vannak a gazdák és a KAP értékeivel. A harcot az európai és a nemzetközi színtéren kell megvívni.
[1] A francia kormányzati politika ökológiai és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kulcselemeit meghatározni hivatott program. Részletesen lásd:
1. franciául: http://www.legrenelle-environnement.fr/
2. angolul: http://www.legrenelle-environnement.fr/spip.php?rubrique112
3. németül: http://www.legrenelle-environnement.fr/spip.php?rubrique113
dr. Gúr Roland
Forrás: FVM
