A szervezők szerint Ile-de-France régióban (is) nagy lehetőségek rejlenek a „zöld gazdasági növekedés” öko-innováció segítségével történő ösztönzésében, abban a régióban, ami Európában a legnagyobb egy főre eső PIB-t tudja fölmutatni, de első az ott működő vállalatok ingatlanparkját tekintve, valamint a világ legkedveltebb turistacélpontja is, a világ ötszáz legnagyobb cégének jelenlétét nézve pedig Tokió után a második.
Az öko-tevékenység tekintetében a régió 17 milliárd eurós árbevételt tud fölmutatni, ami az ilyen jellegű országos ágazati árbevétel 47%-a, az európai adatnak pedig 2,4%-a. A régióban ez összesen 112 ezer munkahelyet jelent, ebből 35 ezer a közvetlen állás (öko-ipar, hulladékkezelés, víz- és energiagazdálkodás), 34 ezer a környezettudatos építőiparban dolgozók száma, 43 ezren dolgoznak a tanácsadói és mérnöki területen, elsősorban a környezetvédelem és az energiahatékonyság területén. Az ezekkel kapcsolatos K+F tevékenységet végző költségvetési és vállalati laborok száma mintegy 300, a képzésre, oktatásra 170 intézmény szakosodott. A régióban két terület különösen nagy figyelmet érdemel e szempontból, az egyik a mezőgazdaság, hiszen 12 ezer négyzetkilométernyi területen mintegy 12 millió ember él annak minden káros környezeti hatásával, miközben 578 ezer hektárt (a régió területének 48%-át) jelenleg is mezőgazdasági művelésben tartanak. Ebből a szempontból különösen fontos a fönntartható mezőgazdaság művelése, az ehhez szükséges agrotechnikai eljárások alkalmazása, miközben nagyon jelentős, gyakorlatilag helyi piacra kell termelnie az itt gazdálkodók jelentős részének, elsősorban a „periurbánus” kertészettel foglalkozóknak. A másik terület a hulladékkezelés, hiszen a régió az országosan évente keletkező 47,5 millió tonna háztartási szemétből 8,7 millió tonnát termel. Ennek a mennyiségnek jelenleg a fele minden lényegi kezelés nélkül átmeneti vagy végleges tárolókba kerül, ami egyrészt idővel fönntarthatatlanná teszi a hulladékgazdálkodást (mivel nem lesz hely újabb tárolók kialakítására), másrészt kifejezetten pazarló megoldás is. A tárolókba kerülő hulladék arányának csökkentésében, a már megtelt tárolók megnyitásában és az ott tárolt hulladék földolgozásában hatalmas szerep jut az ökotechnológiáknak, így az ebben rejlő gazdasági lehetőségek is nagyon jelentősek. (Nem tévesztendő össze az elsősorban ilyen jellegű szolgáltatásokat, termékeket kínáló öko-vállalkozás az ökológiailag felelős vállalkozással, ami inkább a keresleti oldalon található azáltal, hogy tevékenysége során olyan anyagokat, technológiai elemeket alkalmaz, amit a másik kör kínál annak érdekében, hogy saját maga minél kevésbé terhelje a környezetet.)
A régióban már most jelen vannak mindazon kutatási, befektetői-pénzügyi és vállalati szereplők, akik – elsősorban a környezetgazdálkodás és az energetika területén – élére állhatnak az újabb és újabb ökotechnológiai projekteknek, amik innovatív választ tudnak adni a régiót érő kihívásokra és egyben hozzá tudnak járulni a gazdasági bővüléshez is. Ebben kiemelkedő szerep juthat a szó tág értelmében vett biotehnológiának és az erre alapozott iparnak, mint azt előadásában az OECD munkatársa is kifejtette, citálva a „The Bioeconomy to 2030: designing a policy agenda” című tanulmányban is megfogalmazottakat. Ebben egyébként szó van a mezőgazdasági biotechnológiáról is, mint olyan területről, amiben hatalmas lehetőségek rejlenek az elkövetkezendő két évtizedben. A tanulmány szerint az OECD-tagországokban folytatott biotechnológiai K+F-re alapozott gazdasági tevékenységből 2003-ban az egészségügyi terület 87, a mezőgazdaság 4, az ipar 2, az „egyéb” 7%-kal részesedett, míg a kívánatos az lenne, hogy 2030-ra az egészségügyi „biotech-business” aránya 25% legyen, a mezőgazdaságé 36, az ipari biotechnológiáé 39%. Nagyon fontos, hogy az arányeltolódásnak nem az egészségügyi biotech volumenének csökkentésével, hanem a másik kettő jelentős növelésével kell bekövetkeznie!
Mint a konferencián elhangzott, a szakértők a zöld termékek, energiák és szolgáltatások terén igen jelentős piacbővülést várnak az elkövetkezendő években, legyen szó a megújuló energiaforrások kiaknázásáról, zöld vegyiparról, az építőipari energia-hatékonyság növeléséről vagy a természetes anyagok szerkezeti vagy hőszigetelési célú beépítéséről. Az egyik legkomolyabb bővülés a faanyagok növekvő fölhasználása előtt áll úgy építőipari, mint energetikai téren – ez utóbbi területen a föllendülés nagyon jelentős úgy Európában, mint ezen belül Franciaországban. Európában eddig mintegy 2GW-nyi erőmű-kapacitás épült növényi biomassza (fa, szalma, egyéb növényi hulladék) égetésre, egy német Ecoprog-Fraunhofer Intézet tanulmány szerint ez 2013-ra elérheti az 5GW-ot, ebben a bővülésben leginkább az Egyesült Királyság és Franciaország szerepe a legjelentősebb, miután a skandináv országokban, Németországban vagy Ausztriában már kiépült a kapacitások jelentős része. Franciaországban az egyik legnagyobb „adu” az alulhasznált erdőkben rejlő hatalmas biomassza-fölösleg, ami nem csak azt takarja, hogy sokkal kisebb az évente kitermelt famennyiség, mint a növekmény, de jelentős tartalékok vannak az ágazat szervezettségének javításában is. Kormányzati oldalról ezt figyelembe véve döntöttek úgy, hogy a jelenlegi 700MW-nyi, fára ill. növényi biomasszára alapozott kapacitást 2020-ig 2300MW-ra lehet növelni. E cél elérését, az ehhez szükséges befektetések ösztönzését szolgálja számos pénzügyi eszköz, úgymint az év elején bevezetett új villamos áram-átvételi tarifarendszer is, a fatüzelésű rendszerek létesítésére igénybe vehető adó-visszatérítés a magánszemélyek esetében, valamint a 226 MW kapacitás kiépítését szolgáló „Biomassza 3” pályázati csomag. Mintegy 1 milliárd eurót fordíthat 2013-ig hasonló célokra a nemzeti környezet- és energiagazdálkodási ügynökség, az ADEME is. A vállalati szektor élénken érdeklődik a lehetőségek iránt, így például az EDF, a GDF-Suez, a Poweo vagy a tengerentúli megyékben melaszból energiát előállító Séchilienne Sidec, vagy akár az olyan nagy, távfűtésben is érdekelt vállalatok, mint a Dalkia (a Veolia és az EDF közös leányvállalata) és a Cofely (GDF-Suez érdekeltség), akik az általuk üzemeltetett városi távhő-rendszerek fatüzelésre való átállításában (is) gondolkodnak. A GDF-Suez a közelmúltban jelentette be, hogy 240 millió eurós beruházással Lengyelországban 190MW-os biomassza-tüzelésű erőművet épít, míg a Dalkia a közelmúltban éppen a párizsi agglomerációban (Cergy-Pontoise) helyzete üzembe Franciaország egyik legnagyobb, 25MW-os fatüzelésű hőközpontját, 33 ezer lakást (vagy részben ezekkel egyenértéken kalkulált ipari üzemet, közintézményt) látva el meleggel és melegvízzel, 360GWh hőenergiát közvetítve. Franciaországban 2008-ban 19 millió kőolaj-egyenérték tonna (k.e.t.) volt a megújuló energiaforrásokkal előállított primer energia mennyisége, ebből a fára alapozott 8,7 millió k.e.t. (46%) volt, míg a vízienergia 5,5, a bioüzemanyagok pedig 2,1 millió k.e.t-t tettek ki. A francia erdők jelenleg az ország 28,6%-át borítják, ez 15,71 millió hektárt jelent. Az erdőterület közel két évszázada folyamatosan nő, jelenlegi állapotában másfélszer akkora felületet borít erdő, mint a 19. század végén. Az éves növekmény jelenleg 103 millió köbméter, ennek 37%-át termelik ki és értékesítik, míg 22 millió köbmétert az erdőbirtokosok viszonylag rossz energetikai hatásfokkal maguk hasznosítanak, további 8 millió köbméter pedig a kitermelési hulladékot és az elhalt fákat takarja, így az éves nettó növekmény 35,3 millió köbméter. A fára alapozott energetikai ágazat már 2006-ban közel 60 ezer munkahelyet takart, ebből 36 ezret foglalkoztatott a „tüzelőanyag-előállítás”, 23 ezernél többet pedig a berendezés-gyártás, forgalmazás, beépítés és üzemeltetés. Franciaország 2020-ra 15 millió k.e.t-re kívánja növelni a fából előállított primer hőenergia mennyiségét, a biomasszából termelt villamos energiáét pedig a 2006-os 0,2 millióról 1,4 millió kőolaj-egyenérték tonnára kívánják emelni.
A francia piacon a faapríték és a fagranulátum a legjelemzőbb tüzelőanyag, míg azonban a faapríték olcsóbb, a gyártók szerint a fagranulátummal működő kazánok karbantartása, működtetése olcsóbb, így – legalábbis a konferencián bemutatkozó EO2 cég munkatársa szerint – az egységnyi energia előállítása fagranulátummal mintegy 10-15%-kal olcsóbb, mint a faaprítékkal. A cég egyébként az egyetlen, a tőzsdére bevezetett ilyen profilú vállalat, érdekessége, hogy a legnagyobb tulajdoni résszel bíró tulajdonosa a francia állami erdészeti hivatal. A faapríték piaca folyamatosan bővül, Franciaországban ebből a termékből 2004-ben még csak 45 ezer tonnát gyártottak, tavaly már 345 ezret, az idei „terv” 450 ezer, 2011-re 600 ezer tonnát várnak, míg 2012-re akár 1 millió tonna is lehet a gyártott mennyiség.
A bio-üzemanyagok terén a francia vállalás a teljes üzemanyag-mennyiség 7%-ának kiváltása ilyen termékekkel 2010-ben, ami több mint az uniós 5,75%-os célkitűzés – a vélemények egyelőre megoszlanak arról, hogy ez teljesülni fog-e, a 2009-es adat 6,25%. Tény azonban, hogy 2044-től kezdődően nagyon jelentős első generációs bioteanol- és biodízel kapcitás épült ki az országban, és a benzinkutakon már huzamosabb ideje kapható a 10% bioetanol-tartalmú 95-ös benzin. Ahogy másutt is, elsősorban a bioetanolt egyre komolyabb kritikák érik, mivel közvetlen konkurenciát teremt az élelmiszer-termelésnek, ez is magyarázza azt, hogy nagyon komoly erőfeszítéseket tesznek a második generációs üzemanyagok ipari méretekben történő – és gazdaságos – előállításának beindítására úgy különböző, magas cellulóztartalmú melléktermékekből mint egyéb szerves hulladékokból, vagy akár háztartási szemétből, vagy a nem túl távoli jövőben algából. Franciaországban egyébként jelenleg a vetésterület 1%-án (2 millió ha) termesztenek kimondottan bioüzemanyag-gyártásra szánt növénykultúrákat.
Egyre nagyobb méreteket ölt a különböző fémek illetve kőolaj-származékokból előállított nyersanyagok legalább részleges kiváltása növényi rostokkal vagy biomasszából előállított vegyületekkel, anyagokkal, ahogy folyamatosan nő a növényi alapú, biológiailag lebomló vegyipari termékek (szilárd és folyékony) gyártása. A European Bioplastics Association szerint 2007-2013. között az ilyen termékek piaca 6-7-szeresére nő, noha tagadhatatlanul alacsony, 0,3%-os a kiindulási arány, így a valóban érzékelhető piaci átalakulások csak az évtized második felében várhatók. A biomasszából készült ipari nyersanyagok piaca jelenleg az összes nyersanyagénak 1%-át teszi ki, miközben a rendelkezésre álló nyersanyag mennyisége gyakorlatilag korlátlan. Mivel szinte kizárólag élelmezési célra nem használható melléktermékeket igényel, illetve olyan területen termesztett biomasszát vesz föl, ahol eredményesen élelmiszernövény nem termeszthető, nem jelent konkurenciát az élelmiszer-termelésnek.
A konferencia honlapja: http://innoveco-paris.com/
Somogyi Norbert TéT-attasé
Forrás: VM
