Gyermekkori emlékeimben a Csabagyöngye volt az első szőlő, mindig nagyon vártuk, hogy megérjen és ehessük.
- A Csabagyöngye innen, Katonatelepről, a Matthiasz-telepről származik – mutat körbe dr. Hajdu Edit, a kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet főmunkatársa. - Igaz, a keletkezésével kapcsolatban szakmai viták vannak. Mi úgy tudtuk és úgy tudjuk, hogy a Csabagyöngyét a Bronnerstraube és a Muscat Ottonel fajtákból nemesítette Matthiasz János, és minden bizonnyal a hibrid magvakat megkapta a békéscsabai vaskereskedő, Stark Adolf. Ezekből a hibrid magokból ő nevelte fel a növényeket, és ő szelektálta ki, s talán logikus is, hogy a Csabagyöngye Békéscsabának a gyöngye.
- Itt, a kutatóintézetben azért próbálják menteni, ugye?
- Természetesen, mert ez egy génforrás a további nemesítési munkához, és sok nemesítő felhasználta a koraiság átörökítésére. A csemegeszőlőknél ugyanis fontos, hogy nagyfürtű, nagybogyójú legyen a fajta, amellett korán érjen. Egy korán érő fajta mindig különlegesség, mindig favorit a piacon. A Csabagyöngye ilyen. Például a Szőlőskertek Királynőjének is egyik fajtája a Csabagyöngye. Az Irsai Olivérben is, amit Kocsis Pál nemesített, génanyagként szerepel. Tehát nagyon nagy érték, sőt mondhatom, óriási érték a koraisága, és az, hogy amellett muskotályos, finom ízű.
- Amin megdöbbentem, hogy ma már borszőlőként tartják számon.
- A Csabagyöngye kettős hasznosítású, csemegeszőlőnek és bornak is jó. Finom, nagyon kellemes, korán elkészíthető bort ad, ezért a Csabagyöngyét a borszőlő-fajtákhoz sorolták. Tehát akinek kedve van, telepítheti borkészítés céljára is. Ezen a telepen, a nemesítési programon belül az egyik feladat volt a csemegeszőlő-fajták nemesítése. Ez két ágon futott. Az egyik az eurázsiai fajták nemesítése, tehát a hagyományos európai fajták keresztezéséből készülő hibridek. A másik célunk, a peronoszpórának, lisztharmatnak, botritisznek ellenálló, azaz rezisztens fajták nemesítése. Az utóbbiakat jóval kevesebbszer kell permetezni, ennek következtében sokkal kevesebb szermaradvány marad a friss szőlőn, és nem mérgezzük magunkat. Óriási értékek ezek a fajták, amelyekkel a Kertészeti Egyetemen is foglalkoznak, tehát ők is hozzájárultak a kollekcióhoz.
Forrás: Gazdakör
