A Goldfood Kft. 1994-ben alakult, de szarvasi telepén már 1970 óta folyik sertéstenyésztés, tudtuk meg a társaság termelési igazgatójától, Mester Károlytól.
- Ezen a 800 kocás sertéstelepen nagyfehér kocaállomány van, illetve most indítunk el egy magyar lapály törzstenyészetet is. A telepen először a minden követelménynek megfelelő állategészségügyi feltételeket teremtettük meg. Körülbelül hét évvel ezelőtt indítottuk el a komoly tenyésztési munkát, Finnországból, illetve Ausztriából hoztunk tenyészállatokat. A telep magas állategészségügyi státuszú, tehát a négy jól ismert sertésbetegségen kívül még további 8-10 betegségtől mentesek vagyunk. Tenyészállatot szeretnénk eladni, szűz kocasüldőket, illetve kanokat. Ilyen állatokat már exportáltunk Oroszországba, Szerbiába, Ukrajnába. Amit nem tudunk eladni, az vágóhídra kerül, részben a sajátunkéra.
- Magyarországon, ahol a ’90-es évek óta harmadára esett vissza a sertéslétszám, ellentétben Lengyelországgal, ahol 15 százalékkal emelkedett, milyen a tenyészállat előállítók helyzete?
- Biológiai alapok nélkül nincsen állattenyésztés. Több száz éve védik őseink a magyar állattenyésztést, sajnos az utóbbi 10 évben jelentősen romlottak a tenyésztők esélyei. A PRRS miatti piacvesztés következményeként több telep is tönkrement, ezért csak reménykedünk, hogy egyszer ebben az országban újra lesz 5-6 millió sertés. Ezt törzstenyészetek nélkül nem lehet megvalósítani.
- Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a holland, dán és német sertéstenyésztők célja, hogy a nagyobb szakmai felkészültséget igénylő tenyésztés és szaporítás maradjon Nyugat-Európában, míg a nagyobb környezetterheléssel járó hizlalás történjen itt Magyarországon, a saját tulajdonukban lévő telepeken.
- Hizlalni mindenki tud – mondja a termelési igazgató. - A tenyésztés, illetve a szaporítás az, ami ennek a szakmának a nehézsége. Ebben Magyarországnak vezető szerepe lehetne Közép-Európában. A magyar sertéstenyésztésben olyan nevek voltak a régmúltban is, meg a közelmúltban is, mint Anker Alfonz, vagy Csire Lajos. Országunknak még mindig jó híre van a sertéstenyésztésben, egészen Oroszországig.
Nekünk lehetőségünk ma is lenne itt Közép-Európában, mert kihasználhatnánk a jó genetikát, a kontinentális klímát, a magas szintű tenyésztői munkát. Ehhez azonban támogatni kellene a tenyésztést. Az állam mindig kivette a szerepét a tenyésztés-támogatásból. Jelenleg azonban nincsen támogatás, sőt, akár az állatjóléti támogatást nézem, akár a 148-as rendeletet vagy a gyógyszertámogatást, gyakorlatilag sújtva van a tenyésztés. Például egy tenyészkanra nem tudunk igénybe venni állatjóléti támogatást, de a kocasüldő előállításnál sem a gyógyszertámogatást. A jelenlegi agrárszabályozás szinte bünteti a magyar sertéstenyésztőket.
Forrás: Gazdakör
